Teába, süteményekbe, gyógyszerként vagy magára, pusztán az ízéért... Kevés sokoldalúbb étel kerülhet a kamra polcaira, mint a szorgos méhecskék által gyűjtött méz. De hogy készül mégis ez az édes finomság, milyen eljárások eredményeként kerül az üvegbe, és milyen a szakma helyzete napjainkban? Székely István méhész avatott be ennek a különleges világnak a rejtelmeibe.

Fehéregyházán, Székely István méhész-kamionjában több ezer méh szorgoskodik. Minden család feje az anya, vagy ahogyan legtöbben ismerik, a méhkirálynő, aki mellett a herék, valamint a dolgozók kapnak helyet, és mindenki pontosan tudja, mi a feladata. Ők azok, akiknek a mézet köszönhetjük: azt az édes finomságot, amely egyszerre kiváló ízesítő teákhoz, süteményekhez, egyéb ételekhez, de fogyasztható önmagában vagy kenyérre kenve is, sőt, kiváló hatással van az egészségre is.

Székely István évek óta foglalkozik a méhekkel. 145 család lakik az erre a célra átalakított kamionban, amellyel járja az országot, hogy a kis rovarok a legtisztább, legillatosabb legelőkről gyűjthessék a virágport. Ért a nyelvükön, őt nem csípik meg akkor sem, amikor kiemeli a kaptárból a táblát, hogy a pergetőbe tegye, majd a kicsöpögő mézet befőttesüvegekbe adagolja. Mint mondja, nehéz szakma ez, de igazán izgalmas, s bár egyre több akadályba ütköznek a méhészek, ezt a szenvedélyt sosem lehet igazán feladni.

(Nyitókép: Unsplash)