Bár a zakuszka eredete nem Erdélyhez köthető, mégis aligha vált népszerűbbé máshol, mint nálunk. Elkészítési módja igencsak változatos, az alapösszetevők mellett végtelen ízesítési formája létezik, s bár legtöbben kenyérre kenve fogyasztják, sok más felhasználási módja is van.

Erdélyben az ősznek füstös, paradicsomos, paprikás, vinetés (padlizsános) illata van. Ilyenkor főzik a zakuszkát, amely bár nem erdélyi jellegzetesség, mégis legtöbben ide kötik. Nem véletlenül, hiszen bár származási helyéül Örményországot vagy Grúziát határozzák meg, sehol sem vált olyan népszerűvé, mint nálunk.

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, ez alól pedig a zakuszka sem kivétel. Az alaprecept is nehezen meghatározható, hiszen vannak olyanok, akiknek meggyőződése, hogy vinete nélkül nem az igazi, mások inkább a babot részesítik előnyben, de akadnak olyan háziasszonyok is, akik mindkettőt beleteszik. Emellett persze ott van a paradicsom, a paprika, a hagyma, a gogos, fűszernek a só, a kömény, ínyenceknek pedig a kakukkfű, esetleg egy kis csípős is. Az összetevők sora végtelen, garantáltan nem létezik két egyforma ízű zakuszka két különböző háztartásban.

Sokan kályhán, nagy fazékban főzik, a csernátoni Malomkertben nekünk volt szerencsénk megnézni, milyen, amikor egyszerre akár 100 adag is elkészül tűzhelyen, nagy üstökben. Mint megtapasztalhattuk, egyáltalán nem egyszemélyes munkáról van szó, a befőzést akár négy-öt ember is végzi, akiknek mind megvan a saját feladatuk. Van, aki a zöldséget pucolja, van aki aprítja, darálja azt, más keverget... a lényeg, hogy a zakuszkafőzés valódi közösségi program, ahol lehetnek akárhányan, mindenkinek jut feladat.

Bár legtöbben kenyérre kenve fogyasztják, mint megtudtuk, kiváló ételízesítő is, amely mártásokhoz, főzelékekhez is remekül alkalmazható.