Erdély legjei: A székelykeresztúri Gyárfás-kúria és Petőfi körtefája
A székelykeresztúri Gyárfás-kúria története igencsak különleges, mégis leginkább arról vált ismertté, hogy itt töltötte utolsó estéjét az egyik leghíresebb magyar költő, Petőfi Sándor. Az udvaron álló körtefa alatt elszavalta Egy gondolat bánt engemet című versét, majd másnap eltűnt a segesvári csatában, s hogy mi történt vele, máig rejtély.
A mai Gyárfás-kúria helyén már a késő középkorban egy helybéli nemesi család udvarháza állt. A 18. század végén ennek a helyén épült fel a kúria, amely a Wesselényi család birtokában volt. Az épület női ágon öröklődött, így került a Kemény családhoz, majd Kemény Polixénia házasság révén a Gyárfásokhoz. A nemesi család rokoni kapcsolatban állt az erdélyi arisztokrácia legrangosabb képviselőivel, így a kúria egy igencsak fontos találkozóhelynek számított.
Az utolsó Gyárfás nem élte meg az államosítást, ám feleségét kitelepítették, Angliába menekült, az épület pedig ezek után hol szülészetként, hol tüdőkórházként működött. Volt benne csángó gyerekeket befogadó központ is, jelenleg pedig halmozottan sérült gyerekek elhelyező központjaként funkcionál. A város egy nyertes pályázatnak köszönhetően hamarosan hozzálát a felújításhoz, a tervek szerint kulturális emlékközponttá alakítják az épületet.
A Gyárfás-kúriához kötődik a magyar történelem egy igencsak fontos, rejtélyekkel övezett szeletkéje, hiszen az épület akkori bérlőjének, Varga Zsigmondnak meghívására itt töltötte utolsó estéjét Petőfi Sándor. A vacsora után a vendégek a kertben nótáztak, s bár bizonyítani nem lehet, a szóbeszéd úgy tartja, hogy az akkor még fiatal körtefa alatt a költő elszavalta Egy gondolat bánt engemet című versét, sőt, egy pár soros költeményt is írt a házikisasszony emlékkönyvébe, amely ha valóban megtörtént, akkor az lehetett a költőóriás utolsó írása. Petőfi Sándor másnap eltűnt a segesvári csatában.
Az eredeti körtefa mára kiszáradt, ám jelenléte állandó a kúria udvarán, hiszen a helyiek gondoskodnak róla, hogy időről-időre egy fiatal fát, az eredetinek egy „leszármazottját” ültessék el azon a helyen, így évről-évre több ezer ember látogathatja meg a mára valóságos zarándokközponttá vált műemléképületet és annak gyönyörű udvarát.
CSAK SAJÁT