Erdély legjei: A homoródszentpáli madárpihenő
A homoródszentpáli madárpihenő és természetvédelmi rezervátum egy igazi vadvilágként maradt meg Hargita megye szívében. Közel 300 madárfajt figyelnek meg itt évről-évre, több közülük pedig fokozottan védettnek számít, így jelenlétük arról tanúskodik, hogy a hely valóban egyedülálló.
Baczó Zoltán madarász vezetésével jártuk be a homoródszentpáli madárpihenőt, ahol már néhány ott töltött óra alatt megbizonyosodhattunk róla, hogy a hely valóban egy sokszínű, csupa élettel teli világ. A halastavak és az azokat körülölelő nádasok, a mezők és a közelben húzódó erdők egy olyan egyedülálló élőhelyet teremtettek, ahol évről-évre közel 300 madárfajt figyelnek meg a szakemberek, köztük több fokozottan védettet is. A madarak mellett az emlősök, de ritka növényfajok otthona is ez, számos olyan fajjal, amelyeket megyeszinten aligha találhatnánk meg máshol.
A szakemberek és a helyiek odaadó munkájának köszönhetően az itt élő állatok nem riadnak meg az ember közelségétől. Az általában rejtőzködő hód alig néhány méterre tőlünk úszkált, egészen közel jött a jégmadár, de a gémek sem rettentek meg, amikor észrevettek bennünket. Ahogy Baczó Zoltán fogalmazott, a mai kor nagy problémája, hogy próbálunk minél intenzívebben termelni, ez pedig rányomja a pecsétjét arra a helyre, ahol élünk. Mi még egy szerencsés helyzetben vagyunk, ezt pedig meg kell becsülni, hiszen ha egy ilyen környezet vesz körül minket, az semmihez sem hasonlítható energiákkal látja el az embert.
Ottlétünk során a következő fajokkal találkoztunk: szürke gém, vörös gém, fehér gólya, danka sirály, sztyeppi sirály, cigány réce, barát réce, böjti réce, tőkés réce, szárcsa, búbos vöcsök, barkós cinege, cserregő nádiposzáta, foltos nádiposzáta, rozsdás csaláncsúcs, barna rétihéja, kerti poszáta, mezei poszáta, seregély, jégmadár, kis vízicsibe. Emellett hallhattuk a hangját a törpegémnek, a kis vöcsöknek és a nádirigónak is. Emlősök közül az őz, a róka és a hód bukkant fel.
CSAK SAJÁT