A nagyváradi Fekete Sas palota a város legreprezentatívabb szecessziós épülete, amely akár egy mai bevásárlóközpontnak is megfelelhetne. Több mint egy évszázados múltja során mindig az volt a fő célja, hogy a nagyváradi polgárok jól érezzék magukat benne, akár szórakozásról, akár kultúráról volt is szó.   

A város az 1900-as évek legelején szeretett volna valami nagyvárosiasabb épületet az egykori Fekete Sas szálló helyére, mivel elavultnak gondolták. Kiírtak erre egy pályázatot, melynek nyertesei és egyben későbbi tervezői Komor Marcell és Jakab Dezső építészek voltak. Mivel a Városházának nem volt rá anyagi fedezete, két váradi ügyvéd, Kurländer Ede és Adorján Emil vásárolta meg az épületet, így ők lettek a megrendelők is. Az eredeti tervekhez képest nem csak egy szálló funkcióit látja el, hanem belül kialakítottak egy mesterséges utcát, amit egy grandiózus üvegtetővel fedtek le. Ezáltal egy kereskedelmi passzázs lett, ahogy ma mondanánk, egy bevásárlóközpont, benne több vigadóval, étteremmel, kávéházzal és cukrászdával. 

Az épület és a betöltött funkciói által kirajzolódik a város kereskedelmi jellege, hiszen ilyen befektetések voltak túlnyomó többségben Nagyváradon. A palotában lehetett termeket is bérelni, akár kiállításokra is használni, például a Nyolcak festőcsoportnak itt voltak kiállítva a munkái még az I. világháború előtt. Az idők során volt minden az épületbe, ami arra kellett, hogy a városi polgárság jól érezze magát.

Építészetét tekintve szecessziós, ami azt jelenti, hogy nem a már jól bevált történelmi stílusok elemeit használták fel újra a építészek, hanem máshonnan kerestek inspirációt. Az épület a magyaros szecesszió mintapéldája, ami Lechner Ödön nevéhez köthető, az építészek ugyanis az ő tanítványai voltak.

Az épületben Zuh Deodáth, az Oradea Heritage munkatársa, muzeológus, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense vezetett minket végig. Elmondása szerint, ha a Körös felölről vizsgáljuk az épületet, barokk kastély jellege van, amit azzal magyaráz, hogy a Komor-Jakab tervezőpáros tudta, hogy egy barokk jellegű, 18. századi városközpontba fognak építeni. Így az új stílus díszítőelemeit és formai megoldásait ötvözték a barokkal, ez is alátámasztja azt, hogy az építészek gondoltak is valamit arról, hogy mit csinálnak, nem csupán teljesíteni akarták a feladatot.

Az épületet többször is újították az idők folyamán, viszont még mindig nincs kellőképpen kihasználva. Ez nem föltétlenül Nagyvárad hibája, ez európai probléma, hiszen hiába vannak bevásárlásra alkalmas utcák, épületek, „mi mégis inkább városszéli mall-okba járunk”.