A gyergyószárhegyi Lázár-kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A jelenlegi épületegyüttes elődje az András-udvarház volt, amely még a 15. században készült el, azóta számos alkalommal átalakították, újjáépítették. A Lázár család első képviselője, Lázár Bernát az 1400-as években kapja meg a nemesi kiváltságokat Zsigmond királytól. Később I. Lázár András, aki Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírója volt, alakítja ki az akkori András-udvarházban a rezidenciáját, ahonnan irányítja a három széket, így Gyergyószárhegy katonai, politikai és adminisztrációs központtá vált. Vormair Tivadar, a Lázár-kastély egyik résztulajdonosa vezetett körbe minket, és mutatta be a Lázár-család, valamint kastélyuk nem mindennapi történetét.

Az 1506-os agyagfalvi nagygyűlést I. Lázár András elnökölte, az itt aláírt dokumentumokban hivatkozik először úgy magára, mint Gyergyai Lázár András. Báthory fejedelemtől megvásárolja Gyergyószentmiklóst 3500 császári arany tallérért, így a település 1599-ig az ő tulajdonát képezte, majd ezt követően visszakapta a ráfordított összeget, és Gyergyó újra szabad lett.

A Lázár-kastély tulajdonképpen egy épületegyüttes: a főépület a legrégibb, 1532-ben építette I. András János nevű fia. Jelenlegi formáját 1626–1631 között kapta V. Lázár István jóvoltából. A kastély tervezője Giacomo Resti volt, aki többek között a csíkszeredai Mikó-vár terveit is készítette, a gyergyószárhegyi kastélyra pedig élete legjobb munkájaként hivatkozott.

A Lázár-kastély kialakítását tekintve nem harci színtérként szolgált, hanem védelmet nyújtott: a térség volt a katolicizmus utolsó bástyája, innen keletre már az ortodoxia volt, így a határvédelmet is innen irányították. Sokszor betörek: végigjárt a török, a tatár, éppen ezért a kastélyban nagy létszámú őrség szolgált, hiszen itt tárolták az egy évre elegendő tartalékokat, így a vetőmagokat és a kenyérnek valót is.

Az 1702-es kolozsvári országgyűlésen kapta meg Lázár Ferenc a grófi címet Lipót császártól. Használni már nem tudta, hiszen elkezdődött a Rákóczi féle szabadságharc, és mivel Ferenc volt Gyergyó-, Csík- és Kászonszék főkapitánya, ő mozgatta a katonai csapatokat is, akikkel a szabadságharc mellé állt, ám a pestis annyira megtizedelte az embereit, hogy kénytelen volt visszavonulni. 1706-ban jött a megtorlás, az osztrákok feldúlták a székely településeket. Ennek hallatára, mielőtt Gyergyóba értek volna, Ferenc elmenekült a négyéves fiával együtt Moldvába, és egy Jászvásár melletti településen húzta meg magát egészen 1711-ig.

Az osztrák csapatok nem tudtak hatékonyan betörni a kastélyba, három napig tartotta magát az őrség, ám a terepadottságokat kihasználva, harmadik éjszaka az ellenség bombát gurított az északi falra. Az berobbant, a történetíró szerint pedig a túlélőket egytől-egyig kivégezték.

Az osztrák csapatok nem hagyták el Gyergyót, pénzt követeltek a helyiektől, és ekkor következett be az első nagy rombolás is a kastély történetében: vezetőjük parancsára a katonák kiszedték a vasakat az ajtókból és az ablakokból, ezt pedig felhasználták lovaik patkolására és fegyvereik javítására, majd 1707-ben felgyújtották a kastélyt, amely szinte teljesen megsemmisült.

Ferenc 1711 júniusában kapta meg a felszabadító levelet, hazatért Szárhegyre, visszakapta a kastélyt (már ami megmarat belőle), de mivel lakhatatlan volt, egyik szolgájánál élt 1722-ig. Ezalatt építetti újra a kastélyt, és ekkor készül el a Nagy palota is. A főépületet megtoldja két helyiséggel, körbefutó tornáccal, és ekkor kerül ablak is az épületekre, hiszen azelőtt csak felső bevilágítók voltak, amelyekből mára már csak egy darab maradt meg.

A kastély történetében három nagy égés volt: az első 1707-ben az osztrák csapatok által, majd Ferenc halála után, 1746-ban tűzvész ütött ki a faluban, és belekaptak a lángok a zsindelyes tetőbe. Innentől már csak részében javítják ki a kastélyt, majd 1845-ben egy újabb tűzvészben ismét megrongálódik, ezután pedig már csupán a főépületet építették újra, és 1900-ig nyári rezidenciaként használta a család.

Vormair Frigyes volt a Lázár család az utolsó megbízottja, akire rábízták a kastély és a birtokok felügyeletét. A felújító munkálatok 1969-ben kezdődtek el: elsőként a délnyugati bástyát és a kaszatömlöcöt építették újra. A 1980-as években kapta vissza eredeti formáját a Nagy palota, majd 1992-ben, az Asszonyok házának újrafödésével értek véget a munkálatok.

1974-ben megalakult a Szárhegyi Alkotóközpont, az itt szervezett táborokban készült alkotások egy része pedig a kastélyban maradt, a belőlük összeállított tárlat sok éven keresztül látogatható volt.

A rendszerváltást követően Vormair István, Vormair Frigyes fia a tulajdonában lévő dokumentumokkal fordult a helyi földosztó biztossághoz, hogy visszaigényelje a kastély egy részét. Elutasították, a következő lépés így eltolódott 2001-re, ugyanis az akkor megalakult földtörvénnyel fordult újra bírósághoz. 2008-ban jártak le a perek, ezt követően került a kastély egy része a birtokukba.

A perek alatt még két család megjelent, akik tulajdonjogot formáltak a kastélyra. 2013-tól 2018-ig nyúltak a jogviták, majd 2018 végén született meg a végleges döntés: két család maradt a tulajdonos, akik létrehozták a Lázár Kastély Egyesületet, amelynek köszönhetően 2022-ben újra megnyitották a kapukat. Jelenleg is nyitva áll: változatos kiállításokkal és megannyi érdekességgel várják a látogatókat.