Amerikában és Romániában is a közeljövőben választások lesznek. Magyarországon csak két év múlva kérdezik meg a népet, hogy mit is kíván a magyar nemzet. De mindenütt közvélemény-kutatások tömkelegével kívánják kitapintani a politikai közhangulatot. Vagy befolyásolni azt. Ugyanis mindenütt vágyvezéreltnek tűnnek a felmérések. Az Egyesült Államokban a demokraták által megrendelt, vagy hozzuk közel álló intézmények által készített közvélemény-kutatások Kamala Harris győzelmét, a republikánusok által megrendelt, vagy hozzuk közel álló intézmények által készítettek Donald Trumpét jósolják.

Eszünkbe jut a Winston Churchillnek tulajdonított mondás, miszerint „csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. A romániai felmérésekben mi már rég nem bízunk, akkor sem, ha azt az a politikai formáció hamisította, amelynek győzelméért szurkolunk.

Az utóbbi évtizedekben a társadalomtudományok több területén teret nyertek a viselkedési elméletek, amelyek nagyban támaszkodnak a pszichológia eredményeire. Ezzel párhuzamosan a kísérletek egyre elfogadottabb kutatási módszerré váltak a politikatudományban is, sőt alkalmazni próbálják a választási kampányban, rájuk támaszkodva kívánják maximalizálni a szavazói potenciált.

A választók vágyvezérelten gondolkodnak, esélyesebbnek látják azt a pártot, amelynek a győzelmét kívánják, másrészt védik magukat a csalódástól, és alacsonyabbra értékelik a választott pártjuk minőségét, amennyiben az nem esélyes a győzelemre.

Nem érdektelen a kognitív disszonancia vizeire utaznunk, hogy lássuk, mi motiválja a vágyvezérelt közvélemény-kutatókat.

A kognitív torzítások közül az egyik legjellemzőbb a kognitív disszonancia csökkentésére való törekvés. Valaminek vagy valakinek a választása melletti visszavonhatatlan elköteleződés hajlamossá tesz arra, hogy utólagos igazolásokat keresve visszamenőlegesen meggyőzzük magunkat a választás helyességéről, hogy „megideologizáljuk” a döntésünket. A döntés meghozatala után igyekszünk annak pozitív hozadékaira emlékezni, és figyelmen kívül hagyni a meghozott döntés ellen szóló érveket. Ezek a mechanizmusok kibírhatóbbá teszik a csalódást.

Az előzetes igazolás lényege, hogy hajlamosak vagyunk egyrészt előnyösebbnek látni a valószínűbben bekövetkező, vagy egyenesen elkerülhetetlennek tűnő dolgokat, másrészt kevésbé vonzónak látni a nem túl valószínűeket, így az igazolási hatás már a választási eredmények bekövetkezése előtt fellép. A kevésbé esélyes pártra szavazók már eleve szoktatják magukat a vereséghez azzal, hogy kevésbé azonosulnak a választott párttal. Ha a választók meggyőzik magukat arról, hogy a jelöltjük nem is annyira alkalmas, mint más jelöltek, kisebb csalódottságot okoz az, ha más nyer.

A vágyvezérelt gondolkodás azonban inkább hátrányosan hat a társadalmi stabilitásra, mivel a választók túlzottan optimista képet festenek maguk elé a várható eredményekről. Minél nagyobb a különbség az előzetes elvárások és a későbbi eredmény között, a vágyvezérelt gondolkodás annál inkább súlyosbítja a vesztes szavazók csalódását, és annál inkább megnehezítheti a győztes elfogadását. Az ellenzékbe kerülő szavazókban egy ilyen váratlan eredmény gyanút ébreszthet a választási rendszer működésével vagy a választás tisztaságával kapcsolatban is.

Ennyit a közvélemény-kutatások lélektani hatásáról a társadalomra. Több szót nem is érdemel.

De lássunk egy vágyvezérelt példát!

A Verified közvélemény-kutató által készített, a balliberális Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) által megrendelt felmérés szerint a szociáldemokraták a szavazatok 28,2 százalékával nyernének, míg a második helyen az AUR-t mérték 22,7 százalékkal, a harmadikon pedig az USR-t 19,5-tel. A PNL csupán a negyedik helyen áll 12,6 százalékkal, míg a Şoşoacă-féle SOS Románia 5,3-on. Az RMDSZ-t az 5 százalékos parlamenti küszöb alatt, 4,2 százalékon mérték.

Mit kezdjünk az ilyen felmérésekkel? Dobjuk sutba. Azokat is, amelyek az RMDSZ-t 6-7 százalék körül mérik.

Győzzön a józan ész a választók körében is, mert inkább csak ott győzhet, a következő évek politikájában aligha győzhet. Egyetlen racionális választásunk van: támogatni azt, hogy az erdélyi magyar közösségnek legyen képviselete a román törvényhozásban. Legyünk hát sokan, de elegen is ehhez!