A Tiszák története jól mutatja, milyen érték forrása a hagyományaira büszke, összetartó család, amelynek tagjai öröklik és átörökítik a tetterőt, a tisztánlátást, a kötelességtudást, a kitartást, az erős hitet.

Ezeket a sorokat a Geszti Tisza kastély vendégeként pötyögtettem gépbe. A kastély a magyar történelem egyik kivételes emlékhelye. Alapjait egy jussát kergető ember, I. Tisza László vetette meg a 18. században, aki mielőtt kastélyt épített volna, megfogta az eke szarvát, sövényt font a falu népével, megalapozott egy virágzó birtokot, jó esélyt adva ezzel egy nemzete sorsa iránt elkötelezett politikai dinasztiának.

A Tiszák története jól mutatja, milyen érték forrása a hagyományaira büszke, összetartó család, amelynek tagjai öröklik és átörökítik a törhetetlen tetterőt, a tisztánlátást, a kötelességtudást, a kitartást, a puritán makacsságot, az erős hitet. A leszármazottak közé nagy személyiségek, kemény karakterek, jószívű nagyasszonyok, vérbeli Jókai hősök, magyar miniszterelnökök és szelíd költők tartoznak. Valahányuknak emléket állít a kastélyban megtekinthető interaktív kiállítás. És még valakinek. A Tiszákhoz tanítónak állt Arany Jánosnak, a kis tanítvány, Domokos által csak Arany bácsinak nevezett költőóriásnak.

Arany a Geszttől alig nyolc kilométerre fekvő, ám ma mintegy 70 kilométeres távolságra levő Nagyszalontáról érkezett, először 1851. május elsejétől októberig volt a Tisza család vendége. Domokos szülei „határozott költői hajlamát felismerve engem bíztak meg, hogy vezetném ez iránybani fejlődését” – írja a Tisza Domokos hátrahagyott versei című könyv előszavában. Másodszor 1852 nyarán működött Domokos mestereként, azonban leveleivel, kritikáival távozása után is, egészen a fiatal Tisza 18 éves korában bekövetkezett haláláig segítette.

Aranyt egykori debreceni iskolatársa, a Tisza fiukat természettudományokra oktató Kovács János ajánlotta be a családnak. S noha Arany Az elveszett alkotmány című szatírájában bírálta a Tisza Lajos vezette Bihar vármegyei állapotokat, a főispán elfogadta a nem éppen szerény kérést, hogy napi két óra tanításáért havi 400 forintot fizessen a költőnek, annyit, mint egy tanár egész havi bére volt.

Ráadásul a nemzet is részesült Tisza Lajos nagylelkűségéből, hiszen itt, Geszten a Korhány patak mellett sétálva látta meg Arany János azt a ruháját eszeveszettül mosó nőt, aki megtorolva az őt ért bántalmazásokat, megölte a férjét. Így született meg az Ágnes asszony.

Mintha csak az Arany bácsit megfogadó apa, Lajos is tudta volna azt, amikor nem orrolt a tehetséges költőre, amit az a Geszten írt, a magyar irodalom sokat idézett, bár „csak” alkalmi versében a Domokos napra címűben ránk hagyott:

„Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
– Annyi más futónak nehéz – akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Az emberi nagyságról mesél a Geszti-kastély minden köve. Amint Románia belép a Schengeni övezetbe, érdemes lesz Szalontáról átruccani Gesztre. Akinek pedig ideje engedi, és óhajt találkozni a múlt emlékeivel, érdemes akkor is, ha a Borsi határátkelőtől egy órányit kell kocsikázni a nem éppen sima úton.