Mennyire ismerik világszerte, nem tudom, de Székelyföldön népmesebeli közhely, hogy a székely ember nagy eszétől, erejétől még az ördög is megijedt. Hát hogyne ijedt volna! Mert a székely, ha úgy akarja, ugyanabból a lyukból hol meleget fúj – leheletével kezét melengeti a téli hidegben, például –, ha pedig a szükség úgy hozza, szájából hideget fúj s úgy hűti a forró levest. Ez már az ördögnek (is) sok volt, mikor látta, húzott azonnal vissza a pokolba, nem lévén kedve magasabb hatalmakkal komázni.

No, székelyek, mi legyen most, meleget vagy hideget fújjunk? Kit hívjunk meg Tusványosra? Hogy Tusványos Bálványoson indult, és eredetileg a magyar–román párbeszéd kezdeményezésére-erősítésére jött létre, már rég történelem. De az is történelem már – igaz, sokaknak még sajgó közelmúlt –, hogy Tusványos a Fidesz és Orbán Viktor erdélyiekkel való párbeszédévé, egyben a világ előtti kinyilatkoztatási hellyé, pódiummá változott. Szekértáborrá, ahonnan állandóan kurucos-harcias hangok hallatszottak, de a történelmi jelentőségű illiberális demokráciát – bármit jelentsen is az – a tusványosi székely fenyők árnyékából (had)üzenték meg a világnak anno. Ennek, mármint az illiberális magyarországi demokráciának most vége. És közeledik Tusványos...

De mit lehet az új körülmények között Tusványoson elmondani? Milyen programot lehet meghirdetni, milyen ideológiát (propagandát?) lehet sulykolni, olyan körülmények között, hogy sokan szemmel láthatóan még ma sem mérik fel igazán, hogy Magyarországon nem csak kormány-, de rendszerváltás is zajlik. Az elmaradhatatlan önsajnálat semmiképpen nem lehet program, ha egyszer az önvizsgálatra az erőből nem futja. Ha sokan nem is ismerik be, igenis, új helyzet van: Orbán Viktor népszerű vendégként eljön ugyan, de minden hatalmától, sőt még a jövőbeli politikai visszatérési lehetőségtől is megfosztva érkezik Tusványosra.

Lehet őt szeretni, lehet jelenlétének és szavainak örülni, de ha felelősen jár el Orbán, a székelyek érdekében igencsak jól tenné, ha semmiféle politikai ellenállási populista programot nem hirdet meg Tusványoson, csak mert holtbiztosan megéljeneznék őt ezért. A tisztelt éljenzők ennyivel maradnának, az ellenszenv hadüzenettel felérő, kontraproduktív tömeges megvallásáról nem beszélve azon politikus irányába, aki a régióban annyira közkedvelt erős embert leváltotta, vagyis erősebbnek bizonyult nála, így ma a lapot ő osztja. Az ellenállás nagyon dicséretes és szép dolog, de nagy az ára: lehet a vesztessel szövetkezni, lemondva az új magyar kormánnyal való reális együttműködés gyümölcseiről, de ne csodálkozzunk, ha végül nagyon savanyú lesz a szőlő...

Érdekes csapdahelyzet alakult ki Tusványoson! Magyarország ex-miniszterelnöke a díszvendég, míg a hivatalban lévő miniszterelnök valóságos persona non grata, így el sem jöhet. Kormánya néhány miniszterét azért meghívnák a szervezők, mintha ezzel a helyzetet meg lehetne menteni, pedig nyilvánvalóan nem lehet, hiszen a jövőbeli együttműködésekről mindenképpen a miniszterelnök és nem beosztottjai döntenek, a barátságtalan gesztusra pedig még annál is barátságtalanabb gesztus lesz a válasz. Arra végképp nem gondolok, hogy az erdélyi magyar politikum krémje is az első sorból tapsol majd az exnek, míg a hatalmon levő miniszterelnök ezt Budapestről nézi…

Ördögijesztgető meleget és hideget egyugyanazon lyukból fújhat a mesében a székely, de mai bonyolult világunkban ez már rég nem elég. Tárgyalni kell, és mindenekelőtt a realitásokat kell figyelembe venni, mert valóságtagadó dacból, bezárkózó ellenállásból még soha nem sült ki semmi jó. Nagyon remélem, nem ez történik majd az idei Tusványoson.

(Nyitókép: Tusványos/Facebook)