Erdély élővilágának napjainkban kétségkívül a medve és a fenyő a legemblematikusabb képviselői, azonban földtörténeti távlatban ezek újkeletű lakói ennek a tájnak. Sok millió évvel ezelőtt pálmák és páfrányok között dinoszauruszok bóklásztak ezen a vidéken, ráadásul igen különlegesek.

A dinoszauruszok egy nagy őslénytani csoportot alkotnak, amelybe ragadozók, növényevők és mindenevők is tartoztak, mondja Csiki-Sava Zoltán paleontológus, a Bukaresti Tudományegyetem docense. A mezozoikum elején, a triász kor kései szakaszában jelentek meg, mintegy 220-230 millió évvel ezelőtt.

„Kezdetben kistermetű állatok voltak, az akkori faunának másod-, harmadrangú tagjai lehettek. Valamikor a triász vége felé elkezdtek egyre gyorsabban fejlődni, megnőtt a testméterük, az életmódjuk egyre inkább diverzifikálódott, s lassanként egyre fontosabb szereplői lettek az állatvilágnak. Valamikor a triász kor végén volt egy nagy kihalás, s a legtöbb eltűnt állat a dinoszauruszok konkurense volt. A dinoszauruszok ezt valahogy jobban átvészelték, ekkor terjedtek el az egész Földön, s megjelenésük után 20-30 millió évvel a földtörténeti középkor szárazföldi állatvilágának legfontosabb képviselőivé, a királyaivá váltak” – vázolja a szakember a régmúlt korok eseményeit.

A történetük a krétakor végéig folytatódik, 66 millió évvel ezelőttig tartott, tehát közel 140 millió éven át ők dominálták a faunát, hatalmas testméreteket értek el. Erdélyi, pontosabban hátszegi képviselőik a krétakor végén, a dinoszauruszok diadalútjának a kései szakaszában jelentek meg, annak utolsó 10 millió évét fedik le.   

Törpenövésű óriások

Ebben az időben nagyon magas volt a világóceán szintje, Európa egy hatalmas szigettengerré vált. A mi vidékünkön az Erdélyi-medence és az azt övező hegyláncok emelkedtek ki a tengerből. A kréta korban a klíma a mainál sokkal melegebb volt, az akkori Hátszegi-szigetnek szubtrópusi éghajlata volt. A spóra- és pollenmaradványok azt mutatják, hogy a növényzet szubtrópusi, mediterrán jellegű volt, pálmák, különféle zárvatermők, virágos növények és páfrányok alkották, a magasabban fekvő területeken pedig nyitvatermők, például fenyőfélék is jelen voltak.

A legtöbb innen ismert dinoszaurusz növényevő volt. „Létezett két-három ragadozó dinoszauruszcsoport is, ezek kistermetűek voltak” – hangsúlyozza interjúalanyunk. Dél-Erdélyben nem éltek tirannoszaurusz méretű ragadozók, hanem olyanok, mint a Jurassic Parkból ismert velociraptor, vagy az ahhoz hasonló, úgynevezett balaur bondoc, a legismertebb hátszegi ragadozó, amely 1,5-2 méter hosszú állat lehetett.

A növényevők között voltak kétlábon járók, a kacsacsőrű dinoszauruszok képviselői, de négylábú, hosszú nyakú, hosszú farkú sauropodák is, mint a Telmatosurus transsylvanicus. A legnagyobbak a titanosauriák voltak. „Ezek legismertebb képviselője a Magyarosaurus dacus, amelyet sokáig 5-6 méteresnek gondoltunk, de a legutóbbi kutatások szerint maximum 3,5-4 méter hosszú, a súlya pedig 1 tonna lehetett” – mondja Csiki-Sava Zoltan.

Ezért az erdélyi dinókat törpe dinoszauroszokként írták le. „A törpenövés annak a következménye volt, hogy szigeten éltek, korlátozott volt a tér, a táplálékforrás” – magyarázza a szakértő. Hozzáteszi, hogy időközben némileg módosult a kép, ugyanis a közelmúltban sikerült azonosítani nagyobb méretű fajt is, amelynek a testhossza 10 méter körül lehetett, s pár tonnás állatot volt. Szintén éltek itt páncélos dinoszauruszok, bár viszonylag ritkák voltak, valamint úgynevezett szarvas dinoszauruszok. A dinók egy nagyon komplex faunának voltak az elemei, amelyhez halak, békák, kígyók, teknősbékák, vízi- és szárazföldi krokodilusok, repülő hüllők, emlősök és madarak is tartoztak.

A végzetes aszteroida

Az erdélyi dinók azért különlegesek, mert az itteni szigettenger kontinensek keresztútján helyezkedett el, ahová Észak-Amerika, Ázsia és Afrika felől is vándoroltak be fajok. „Ezért, egyrészt nagyon kombinált fauna alakult itt ki, ugyanakkor az itt megrekedt fajok egy saját evolúciós folyamat során tovább fejlődtek, s új, teljesen egyedi, minden más dinoszaurusztól eltérő endémikus csoportokat hoztak létre” – mondja a Bukarestben élő paleontológus.

A hátszegi fauna tanulmányozása közelebb visz annak a megértéséhez, hogyan haltak ki a dinoszauruszok: gyorsan, katasztrofikusan tűntek-e el, vagy lassan lehanyatlott le a birodalmuk.  A hazai leletek azt mutatják, hogy kréta kor végéig nem volt lassú kihalás, életképesek voltak az erdélyi dinók, mozogtak a szigetek között, újabb fajok jelentek meg.

A napjainkban leginkább elfogadott elmélet szerint a dinoszauruszok kihalásának a fő, de nem egyetlen oka, egy aszteroida becsapódása, illetve az azt követő sokkhullám, forróság és a nagy mennyiségben a légkörbe kerülő, a napsugarakat blokkoló, általános lehűlést okozó por volt. A dinók néhány 100 ezer év alatt tűntek el, ami nagyon hosszú időnek tűnik, azonban „földtani szempontból szinte pillanatszerű”, mondja Csiki-Sava Zoltán.  Megjegyzi, hogy tudományos szempontból a dinoszuruszok nem tekinthetők teljesen kihaltnak, hiszen belőlük fejlődtek ki a madarak. 

Az utóbbi 40 évben 12 új dél-erdélyi fajt írtak le és neveztek el, amiből tavaly és idén négyet, de Csiki-Sava Zoltán biztos benne, hogy továbbiak is lesznek. A Hátszegi-medencében tucatnyi olyan lelőhely van, ahonnan csontok kerültek elő, a legfontosabbak Szentpéterfalva, Valióra és Tustya területén vannak.

Nopcsával kezdődött

Hátszeg vidékén az első dinoszaurusz leleteket a 19. század végén találták a Magyar Királyi Földtani Intézet terepgeológusai, s szinte velük egyidőben a kalandos életű Nopcsa Ferenc báró. Ő írta le a 20. század elején az első erdélyi dinoszauruszokat, négy dinoszaurusz-, egy teknős- és egy krokodilusfajt azonosított. A Nopcsa-gyűjtemény Londonba került, az ottani természettudományi múzeum tulajdonában van.

Több mint fél évszázados szünet után a dinókutatás a 70-es években indult újra a Bukaresti Tudományegyetem tanárának, Dan Grigorescunak a vezetésével. Jelenleg széles körű nemzetközi együttműködéssel, amerikai, angol, német, spanyol, magyar kutatók részvételével zajlik.

A leletek zöme a Bukaresti Tudományegyetem, a dévai múzeum és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tulajdonában van, de a hátszegi geoparkban is láthatók dínó rekonstrukciók, csontok, tojások. Akit nagyon érdekel a téma, annak érdemes elutaznia Békéscsabára, ahol a Szigeteink dinoszauruszai című kiállítás mutatja be az erdélyi és magyarországi dinókat. Az elképzelés az, hogy ezt az anyagot elhozzák majd Erdélybe is.