Kanada közelebb kerülhet az Európai Unióhoz, Ausztrália és Új-Zéland pedig akár követheti is. A látványos strasbourgi bejelentést azonban nem előzte meg komoly politikai egyeztetés, Donald Trump pedig máris újabb vámokkal fenyegeti Európát.

Az Európai Bizottság elnökének idei évértékelője tele volt nagy léptékű tervekkel: versenyképesség, energiafüggetlenség, védelem, mesterséges intelligencia és egy minden eddiginél szorosabb kapcsolat Kanadával. Miközben azonban Ursula von der Leyen hosszan beszélt arról, milyen Európát szeretne látni, volt, akinek éppen az tűnt fel, amiről nem beszélt.

„Sok hangzatos szó, kevés konkrétum”, így értékelte a beszédet Vincze Loránt európai parlamenti képviselő. Szerinte kimaradtak a mindennapi megélhetés terhei, az európai vállalkozások gondjai és a munkahelyek megszűnése, de számára a legfájóbb hiány az volt, hogy von der Leyen egyetlen szót sem ejtett az Európában élő őshonos kisebbségekről.

Ám, az Európai Bizottság vezetője az április 12-i magyarországi politikai fordulatot példaként állította az unió elé, és arról beszélt, hogy Magyarország „visszatért” az EU középpontjába. Előrelépést említett a korrupció elleni fellépés, az alapjogok és az akadémiai szabadság területén is.

Az első „társult tag”

A legnagyobb újdonságot Kanada kapcsán jelentette be von der Leyen: felvetette, hogy az ország az EU első társult tagja lehetne. Hogy ez pontosan mit jelentene, egyelőre nem világos, de a cél egyértelmű: az unió a kereskedelemtől a védelemig több területen is szorosabbra fűzné kapcsolatait Ottawával.

A bejelentés nagyot szólt, a jogi tartalma viszont egyelőre homályos. Az uniós szerződések nem ismernek kész „társult tag” kategóriát. Arra van lehetőség, hogy az EU harmadik országokkal társulási megállapodásokat kössön, de ezek tartalma nagyon eltérő lehet. Kanada rendes uniós tag sem lehetne a jelenlegi szerződések alapján, hiszen nem európai állam. A most felvetett státus tehát nem jelentené azt, hogy Kanada egyszerűen huszonnyolcadik tagállamként helyet kap az uniós intézményekben.

Mark Carney másnap már óvatosabban bánt magával az elnevezéssel. Strasbourgban nem azt tartotta lényegesnek, minek nevezik majd az új kapcsolatot, hanem azt, hogy Kanada és az EU a jelenleginél jóval mélyebb együttműködést építsen ki. Ottawa kereskedelmi, energetikai, kutatási és oktatási kapcsolatokat mélyítene, de fontos terület lenne a kritikus ásványkincsek, a mesterséges intelligencia, az űripar és a védelem is. Carney az Erasmus+ programhoz való csatlakozás lehetőségét szintén felvetette. Szabad mozgásról vagy közös uniós döntéshozatalról azonban nincs szó.

A nagy bejelentést még Brüsszelben sem készítették elő rendesen

Különös fényt vet a történetre, hogy a javaslat több európai fővárost is váratlanul ért. A tagállamok képviselőit előzetesen nem tájékoztatták arról, hogy von der Leyen egy új tagsági forma gondolatával áll elő, és a konstrukció részletei sincsenek kidolgozva. Több európai diplomata is arról beszélt, hogy kormányuk nem tudott a tervről, noha bármilyen formális megállapodáshoz később szükség lesz a tagállamok támogatására.

Maga a közeledés viszont nem a semmiből jött. Kanada és az EU már 2025-ben új stratégiai partnerséget, valamint biztonsági és védelmi együttműködést indított. Idén februárban Kanada lett az első nem európai ország, amely bekapcsolódott az EU SAFE védelmi finanszírozási rendszerébe. Az Európai Unió Kanada második legnagyobb kereskedelmi partnere, 2025-ben az áruk és szolgáltatások kereskedelmének értéke megközelítette a 178 milliárd kanadai dollárt.

A társult tagság ezért egyelőre sokkal inkább politikai keret, mint kidolgozott jogi terv. A cél érthető: Kanada csökkentené az Egyesült Államoktól való függését, az EU pedig megbízható partnereket keres a technológia, az energia, a nyersanyagok és a védelem területén.

Trumpnak már ennyi is sok volt

A Kanada és az Európai Unió közötti közeledés nehezen választható el Ottawa és Washington egyre feszültebb viszonyától. Donald Trump kormánya több alkalommal vámokkal sújtotta Kanadát, miközben az amerikai elnök többször is arról beszélt, hogy az országot szívesen látná az Egyesült Államok 51. tagállamaként. Ezzel párhuzamosan az EU és Washington gazdasági kapcsolatai is látványosan megromlottak, így Brüsszel és Ottawa számára egyaránt felértékelődött a kapcsolatok szorosabbra fűzése.

Carney Strasbourgban ugyanakkor igyekezett elkerülni azt a látszatot, hogy Kanada egy új, Washingtonnal szemben szerveződő politikai tömbhöz csatlakozna. Mint fogalmazott, nem egy „harmadik blokk” létrehozása a cél a nagyhatalmi versenyben. Ottawa számára sokkal inkább arról van szó, hogy szélesítse gazdasági és stratégiai mozgásterét, és mérsékelje túlzott függését az Egyesült Államoktól.

A magyarázat azonban Trumpot nem győzte meg. Az amerikai elnök a Kanada számára felvetett társult uniós tagságot az Egyesült Államokkal szembeni „ellenséges cselekedetnek” nevezte, és újabb vámokkal fenyegette meg Európát. A még alig körvonalazott brüsszeli elképzelés így szinte azonnal túlnőtt önmagán: mielőtt világossá vált volna, mit is jelentene valójában, máris a transzatlanti gazdasági és politikai feszültségek egyik újabb ügyévé vált.

Ausztrália és Új-Zéland is sorra kerülhet

A kanadai kezdeményezésből idővel akár szélesebb uniós modell is lehet. Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke már Ausztráliát és Új-Zélandot is olyan országként említette, amelyek hasonló módon közeledhetnének az EU-hoz.

Ez arra utal, hogy Brüsszelben keresik annak a lehetőségét, miként lehetne a legszorosabb partnereket a jelenleginél mélyebben bevonni az uniós együttműködésbe anélkül, hogy teljes jogú tagságot kapnának.

Ausztrália azonban egyelőre óvatosan kezeli a felvetést. Canberra szerint az EU-val fennálló kapcsolat még soha nem volt ilyen szoros, a kormány figyelme azonban jelenleg elsősorban a régóta tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodás lezárására összpontosul. Metsola kijelentése ezért egyelőre inkább azt mutatja, milyen új kapcsolati formákban gondolkodnak Európában, mintsem azt, hogy máris újabb országok állnának sorban a társult tagságért.

A kanadai elképzelés tartalma is csak a következő hónapokban kezdhet letisztulni. Az október 29-30-i EU-kanadai csúcstalálkozón már arról is szó lehet, milyen gazdasági hozzáférést, jogokat és kötelezettségeket takarna a szorosabb kapcsolat. Addig a „társult tagság” elsősorban politikai kezdeményezés marad, amelynek pontos jogi keretei még hiányoznak. Az viszont már most látszik, hogy a felvetés jóval nagyobb nemzetközi visszhangot váltott ki annál, mint amit egy ennyire kezdetleges tervtől várni lehetett.