Lenin elvtárs óta tudjuk, hogy az idiótáknak van egy kifejezetten hasznos fajtája. Trump második elnöksége óta látjuk, hogy létezik a fájdalmasan haszontalan is...

Mindenki, aki benzinkútra megy tankolni, és fizetéskor a rosszullét környékezi, gondoljon csak Donald Trumpra. Gondoljon arra, hogy a ránk szabadult olajválságot, és a hamarosan bekövetkező inflációs cunamit, gazdasági válságot és valószínű globális recessziót is személyesen Donald Trumpnak „köszönheti” a világ. Nagyon ritka helyzet ez a történelemben, amikor ujjal lehet mutatni egyetlen emberre, hogy igen, ő kezdte, ő csinálta, ő a kataklizma felelőse, még akkor is, ha az illető semmiért nem vállal felelősséget.

Irán amerikai–izraeli megtámadásakor Netanjahu izraeli miniszterelnök nyilvánosan bevallotta, hogy hőn óhajtott negyvenéves álma valósult meg! Ő előzőleg már több amerikai elnöknél is próbálkozott, de mindegyik elnök és adminisztrációja volt annyira normális, hogy minden alkalommal nemet mondtak, mert jól tudták, hogy mekkora tévedés lenne ez a háború. Bibi (Netanjahu beceneve) nem adta fel és lám, megvalósult négy évtizedes terve, végre megtalálta a megfelelő elnököt – a maga számára hasznos idiótát –, mert Trump háborút indított Irán ellen! A hírek szerint Jared Kushner és Steve Witkoff – az első az elnök veje, míg a második Trump ingatlanügynök haverja, ráadásul mindketten esküdt cionisták – is biztatta Trumpot erre a lépésre, mely a Moszad értékelése szerint gyorsan és biztosan meghozza gyümölcsét: megbukik az iráni teokrácia diktatórikus rezsimje és amerikapárti kormányzatot lehet majd ültetni az ország élére. Micsoda happy end lesz ez! Trump a venezuelai kaland sikerességéből kiindulva, még saját adminisztrációjának óvatos hangjaira sem hallgatott, és fejest ugrott az Irán elleni háborúba.

Ennek immáron három hónapja, és bizony nem úgy alakultak a dolgok ahogyan a világ legzseniálisabb vezetője, Donald J. Trump elképzelte. Hiába a sok Iránra ledobott bomba, hiába a meggyilkolt Legfőbb Vezető és a százával kinyírt iráni elit, Irán és a rezsim jól tartja magát és meglepően hatékonyan visszaüt, míg a Hormuzi-szoros lezárásával-ellenőrzésével világszintű geopolitikai és világgazdasági tényezővé tette a regionális háborút. Trump csúnyán mellényúlt, de sajnos nem ő, hanem az egész világ fizeti meg ostobasága árát.

Nagy baj, ha eszement egy ország vezetője, de annál még sokkal nagyobb baj, ha képzetlen, tehetségtelen és talpnyaló alakokból verbuválódott össze a teljes vezérkara. Nincsen, aki a főnököt őrültségeiről lebeszélje, nincsen, aki visszarántsa, ha a szakadék szélére tántorodik és magával rántja a világot. Trump első elnöksége alatt még felkészült emberek vették körül, visszatartották az elnököt a könnyelmű és végzetes döntések elhamarkodott meghozatalától, de második adminisztrációja legnagyobb része fanatikus és buta, méltó minden idők legnagyobb elnökéhez, ahogy Trump időnként hívja magát.

Trump ahelyett, hogy az orosz–ukrán háborút sikeresen lezárta volna – ahogyan azt nagyszájúan megígérte – egy újabb háborút indított, pedig megesküdött a MAGA-híveinek, hogy nem lesz több hegemón háború, mert ő a (világ)béke embere lesz. Azt már nagyon rég tudjuk, hogy Trump szava egy fikarcnyit sem ér, de azt még mindig nehéz feldolgozni, hogy egy olyan ember bitorolja a Fehér Házat, akinek elnöki képességei totálisan a béka feneke alatt vannak, vagyis egyenlőek a nullával, ugyanis a gátlástalanság nem elég jó taktika, ahogy a nárcizmus sem lehet célravezető stratégia. Néhány hétig mégis úgy tűnt, mintha megjött volna Trump esze, tűzszünetet kötött és tárgyalásokat kezdeményezett, amelyekről rengetegszer kijelentette, hogy hamarosan kedvező véget érnek, most mégis a jelek szerint újra kirobbantja a háborút!

A világ minden reménysége a közeledő félidős választásokban van. A Kongresszus nagy valószínűséggel demokrata többséget választ, és ha ezzel a többséggel nem is váltják le az elnököt, de biztosan parkolópályára teszik majd, így nem tud több kárt okozni. Mindenesetre még a Trumphoz leghűségesebb republikánus képviselők és szenátorok is idegesek, mert képviselőházi, szenátusi székükbe kerülhet elnökük felelőtlenkedő idiotizmusa. Persze, a republikánusokat nem sajnálom, egyék csak meg, amit főztek, ha annyira kellett nekik a narancssárga ingatlanmogul, viszont a világot és magunkat benne annál jobban féltem. Hogy lehet, hogy az annyi bizakodással és reménnyel várt 21. században is a semmirekellő, haszontalan idióták rúghatnak labdába, a világ pedig a pálya széléről kétségbeesetten és tehetetlenül asszisztál? Hogyan lehetséges ez? Létfontosságú erre a kérdésre minél hamarabb megtalálni a választ!

(Nyitókép: ChatGPT)