Európa évek óta folyamatosan súlyos biztonsági, egészségügyi, pszichés, energetikai és gazdasági sokkhatás alatt van. Sem a Covid okozta brutális járványhelyzetre, annak az élet minden területére kiterjedő hatásaira, sem pedig Oroszország Ukrajna elleni támadására, az elhúzódó háborúra, a szankciópolitika következményeire nem voltunk felkészülve. Kapkodjuk a fejünket, igyekszünk alkalmazkodni az állapotokhoz, próbáljuk megőrizni hidegvérünket.

Mindeközben az Európai Unió senki által nem választott funkcionáriusai, a jólétbe beleunt vagy belebutult nyugat-európai elitek ugyanolyan sebességgel folyatják sötétzöld ámokfutásukat, mintha mi sem történt volna. Az egyébként fontos klímavédelmi célok felé vezető úton arra talán mégiscsak tekintettel kellene lenniük a döntéshozóknak, hogy az egymást érő válságok okozta elszegényedés és az emberek idegi tűrőképessége kritikus szintre érkezett. Ha már Ázsiában, Dél- és Közép-Amerikában, Afrikában, azaz a világ mintegy nyolcvan százalékát kitevő országokban magasról tesznek a klímahelyzetre, akkor az épp kettős válság alatt nyögő Európában sem most kellene az emberek zsebét, életszínvonalát érintő zöldterveket erőltetni.

Zbigniew Kuzmiuk, a lengyel kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság párt európai parlamenti képviselője arra figyelmeztetett, hogy az európai adófizetők több milliárd eurós többletköltséget fizethetnek az EU „Fit for 55” kibocsátáscsökkentési terve miatt. Az Európai Unió olyan új jogszabályokat hoz, amelyek a kibocsátáskereskedelmi rendszert az építőiparra és a közlekedési ágazatra is kiterjesztik. Varsó ellenezte az intézkedéseket, de nem tudott elegendő országot maga mellé állítani ahhoz, hogy azokat megakadályozza, mivel ebben a kérdésben minősített többségi szavazással lehetett dönteni. Kuzmiuk szerint a tervezett zöldforradalom költségeit most a vállalatoknak és a magánszemélyeknek egyaránt viselniük kell. A belső égésű motorok használatának 2035-ig történő megszüntetéséről szóló döntés eredményeként 250 millió autót kell majd elektromos meghajtású járműre cserélni, így ki kell építeni az ezek működtetéséhez szükséges infrastruktúrát. Ott van még a szénerőművek fokozatos leállítása, az acélgyártó kohók technológiai korszerűsítése, vagy a közel kétszázmillió lakóegység klímasemlegessé tételének terve. A Magyar Nemzet által idézett lengyel képviselő szerint a következmények megfizethetetlenek lehetnek azon tagállamok számára, amelyek még mindig próbálnak felzárkózni fejlettebb partnereikhez.

Az EU új kibocsátási normája véget vethet a sokunk számára a világ megnyílását jelentő, álmaink utazásait elérhetővé tevő vagy Budapestet ötven percnyi közelségbe hozó fapados repüléseknek is. A légitársaságoknak ugyanis fizetniük kell majd a kibocsátási kvótáért, aminek az árát várhatóan rá fogják terhelni a fogyasztókra. A jegyek drágulása az utasok csökkenéséhez, ez utóbbi pedig járatritkításokhoz, a fapados cégek csődjéhez vezet. A folyamat súlyosan érinti majd a repülőtereket, a turizmust, és összességében a gazdaságot is. Elsősorban itt, nálunk, Kelet-Európában.

Mire is számíthattunk attól az európai politikai elittől, amelyről már évek óta bebizonyosodott, hogy nem akar, vagy egyszerűen képtelen empátiával viszonyulni az emberek valós problémáihoz? Ha ez a társaság a mi zsebünket ürítve akarja megvalósítani, és az életünket megkeserítő válságok idején tartja halaszthatatlannak a zöldforradalmat, akkor itt az ideje megszervezni az ellenállást.