A felmérések szerint az erdélyi magyarok sokkal nagyobb arányban nyugatellenesek, mint román honfitársaik. A jelek szerint az erdélyi magyarok leképezik az anyaországi politikai hangadók, illetve a média fősodrának nyugatellenességét: ismét vasfüggöny épül, ezúttal a fejekben, hidegháború dúl a lelkekben.

Mindenkori emberi tulajdonság, hogy ha valakit szeretünk, csodálunk hajlamosak vagyunk mindent elhinni neki. Szép lenne, ha a szabály megfordítva is igaz lenne: ha valaki szeret minket, nem szabadna félrevezessen bennünket. Ez persze csak vágy és álom, hiszen hányan éltek már csúnyán vissza az emberek szeretetével, bizalmával!

Mi, erdélyi magyarok, mindig abban hittünk, sőt arra voltunk büszkék, hogy a Nyugathoz tartozunk. Rajongtunk Samuel Huntington a civilizációk összecsapásáról szóló elméletéért, és magyar kultúrfölényünk is alaposan kielégült látván, hogy az elmélet szerint Nyugat-Kelet határa a Kárpátok gerincén húzódik, a gótika utolsó állomása pedig a brassói Fekete-templomnál van. Foggal-körömmel kapaszkodtunk a Nyugatba, akkor is amikor a Balkán nyakig elborított.

Az utóbbi években ez megváltozott. Furcsa “ázsialáz” tört ki rajtunk, magyarokon. Valami ősi, már-már genetikai hátterű nosztalgia Közép-Ázsia pusztáira hajtana minket, és valamiféle megnevezhetetlen erő újabban az oroszok felé húz! Hátat fordítanánk Európának, a Nyugatnak, és Ázsiára kacsintgatunk. Nincs jól ez így!

Nincs jól ez így, és ezt nem azért mondom, mert bajom lenne Ázsiával. Ázsia tele van élettel és értékekkel, mint a világ bármely más része. Mikor Ázsiát mondok, nem tagadom, az egy fajta értékrendi ítélet is, de semmiképpen nem fel és alárendelő értékítélet értelmében használom. Értem ez alatt, hogy a valódi ázsiaiak teljes, kielégítő életet élhetnek a maguk szabályai és kultúrája szerint Ázsiában, akárcsak az igazi balkániak a Balkánon. Ott kezdődik a szerencsétlenség, ha a Balkán terjeszkedik és beteszi lábát valamelyik Nyugati országba vagy olyan nyugati nép, mint a magyar, hamis nosztalgiák és félreértelmezett csoportérdekek miatt Ázsiába vágyik vissza!

Mi keletről jöttünk, de egy évezred alatt a nyugati kereszténység tudatos és rendszeres átvétele révén minden fő vonatkozásban nyugatiakká lettünk. Hiába kívánkoznánk vissza Ázsiába – már persze aki egyáltalán oda kívánkozik – ott nincsen számunkra hely, de végül Nyugaton sem lesz, ha az ázsiai mentalitást tovább erősítjük magunkban. Sokkal jobb és könnyebb lenne nekünk, ha egyértelműen, felelősen kimondanánk végre: igen, mi nyugatiak vagyunk! Nyugaton a helyünk, a Nyugattal tartunk jóban-rosszban, mi több osztozunk az annak a hibáiért vállalt közös felelősségben. Nincsen más út! Legyünk végre büszkék és elégedettek, hogy nem csak Emese, de István király álma is valóra vált és naggyá lett bennünk, pontosabban naggyá lehetne, ha hagynánk.

Veszélyes és hiú ábrándokat kerget az aki azt hiszi, hogy a magyarok, a független Magyarország egymagában fennmaradhat Kelet – Nyugat között. Aki a Nyugatból kiszakítva Kelet felé vinné a népét, az több, mint bűnt, de hatalmas hibát követ el. Lehet és kell is saját kultúrkörünk hiányosságait bírálni és ostorozni, de végzetes hiba a Nyugat, Európa ellen szisztematikusan uszítani! Mert a szomorú eredmény nem marad el. Játszunk a tűzzel. Az orosz – ukrán (amerikai) háború kitörése óta Magyarország az Európai Unión és a NATO-n, de még a V4-eken belül is elszigetelődött! Az anyaországi diskurzus hatására, Erdélyben a magyarok többségükben „oroszpártiak” lettek, míg a többségi nemzet egyértelműen amerika-nyugatpárti és oroszellenes. Nem kell ahhoz prófétának lenni, hogy megjósoljuk mekkora veszélyeket rejthet ez a feszültség már a közeljövőben magában.

Furcsák az emberek, de még érthetetlenebbek a vezetőik, a politikusok! Egyrészt a harmadik világháborúval riogatnak, melynek esélye minimális, hiszen az összes hadviselő-üzletelő fél el akarja kerülni azt, mivel a harmadik világháború „nem éri meg” senkinek, másrészt a pusztító regionális háborúk veszélyére nem figyelnek, pedig ennek a valószínűsége napról napra növekszik. Beszéljünk világosan: annak az esélye, hogy kitör a harmadik világháború majdnem egyenlő a nullával, viszont annak az esélye, hogy heves konfliktusok robbanjanak ki tágabb térségünkben nagyon is reális. A Moldovai Köztársaság, Kosovo, Bosznia-Hercegovina mind lehetséges konfliktus-gócpontok, és ha nem vigyázunk magunkra akár Erdélyben is gondok lehetnek, mert sajnos vannak ebben érdekelt erők. Lássuk végre a fától az erdőt: a Nyugat nem a kisebbségek bajnoka – nem váltotta be a belé vetett vérmes reményeinket –  de amíg az érdekszférájához tartozunk érdeke a béke és stabilitás biztosítása. Nem is jó belegondolni abba, milyen következményekkel járna, ha a Nyugat végül elfordulna Anyaországunktól, és kiszolgáltatná azt a kelet minden kényének-kedvének, míg a nyugatbarát utódállamok magyar nemzeti kisebbségei homlokegyenest szembemennének a többség preferenciáival. Erdélyi magyarok, saját jól felfogott érdeketekben tartsatok Nyugatra!