Ki gondolta volna, hogy a búza ennyire veszélyes? Bele lehet fulladni! A Wikipédián szócikk foglalkozik a búzába való “beleragadással”, az abban való “alámerüléssel”. A szócikk csak angolul, portugálul és héberül hozzáférhető, de gondolom, hogy hamarosan magyarra, lengyelre, románra, szlovákra is le fogják fordítani. Nem vagyok híve a mindenért örökösen Brüsszelt okoló-csepülő magatartásnak, de most én is a Brüsszel-ellenesek egyik kifejezését vagyok kénytelen használni: „brüsszeliül” is le kellene fordítani, hogy mit jelent a búzában elsüllyedni, abba belefulladni! Mi több, az EU-bürokratáknak és vezetőknek, John Kinsella ausztrál költő Drowning in Wheat (Búzába fulladni) című versét ajánlom figyelmébe, mely vers a búzába fulladás szörnyűségét fejtegeti!

Sok millió kelet-közép-európai gazda, hónapok óta kéri, követeli, hogy az EU ne fullassza bele gazdaságaikat az ukrán gabonadömpingbe. Hiába. A történelmi nagy éhínségek vagy természeti katasztrófákhoz, vagy népüket teljesen semmibevevő, általában ázsiai despotákhoz köthetők. Sztálin ostobasága, gonoszsága okozta a sok millió áldozatot követelő apokaliptikus ukrajnai éhezést, az 1932-33-as Holodomort, míg Mao Ce-tung kulturális forradalmának a „nagy előre ugrása” is sok millió áldozatot szedett, hogy csak a legismertebb és legelrettentőbb példákra emlékeztessek. Természetesen nem állítom azt, hogy a kelet-közép-európai térségben éhínség fenyeget, de amennyiben az EU hozzáállásában nem lesz változás, mezőgazdasági csődhelyzet állhat elő.

Már megint háborús és politikai eredetű gabona gondokkal küzd a világ. A háború kitörése után, a fekete-tengeri orosz vesztegzár miatt, nem lehetett az ukrán gabonát exportálni, majd normalizálódni látszott a helyzet. Az EU tavaly nyáron eltörölte az ukrán mezőgazdasági termékekkel szembeni védővámokat. Az ukrán gabonaszállítmányokat, a fennálló egyezségek alapján, mégsem juttatták el Észak-Afrikába és más hagyományos ukrán piacokra, hanem elárasztották a térséget velük, fejük tetejére állítva az árakat! Özönlik a sokkal olcsóbb, mert agyonvegyszerezett, nem EU-konform termék, de ez az EU-t nem zavarja. Az sem számít, hogy a kelet-közép-európai gazdák tönkremennek, a fogyasztók pedig egészségtelen élelmiszerekhez jutnak.

Márpedig számítson! – jelentette ki a napokban a lengyel, a magyar és a szlovák kormány és átmenetileg betiltották Ukrajnából a mezőgazdasági termékek importját. Az intézkedést feltehetőleg más térségbeli kormányok is követik. Az EU pedig nem átall európai uniós kötelezettségszegést kiáltani, és tény, hogy a törvény betűje szerint igaza van. De mi van a páneurópai etikával? Mert rendben, Európa, amerikai nyomásra, saját rosszul értelmezett érdekei miatt most a demokrácia és a szabadság bajnokának tekinti Ukrajnát, mely a mindenkori despotikus Kelettel szemben az európai érdekekért, értékekért is harcol. Hosszú távon derül ki, hogy valóban így volt-e, így van-e? Az EU hamarosan tagjává váló partnerként tekint Ukrajnára, és sokrétű, nagymértékű támogatást ad neki. Még soha egyetlen állam esetében nem ment el ilyen messzire, igaz, hogy Ukrajnában orosz agresszió, tehát az ukránok részéről honvédő háború zajlik. Nagy tehertétel ez a teljes EU-nak, de mivel tervei vannak Ukrajnával a jövőben, most teljes mellszélességgel segíti. Ezt a támogatást a demokráciába, a szabadságba való befektetésként értékelik, mely a már jól ismert, megszokott amerikai narratíva.

Európa egésze megszenvedi ezt a háborút, de leginkább a kelet-közép-európai térséget ütik meg a háború gazdasági következményei. Különösen az orosz energiahordozókról való erőltetett leválás okozott komoly turbulenciát, de egyelőre stabilizálódott a helyzet. Most viszont itt van ez a meghatározatlan ideig elhúzódó ukrán gabona- és mezőgazdasági termék dömping! Meg lehet-e a még ma is nagyon jelentős mezőgazdasági térségnek számító Kelet-Közép-Európát védeni a gazdasági rontástól? Az EU szabályai szerint nem igazán lehet! Ha ezen országok kormányai nem vigyáznak, csak idő kérdése, hogy a gazdák tömegesen csődbe menjenek. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az utóbbi időben a gazdatársadalom felbolydult méhkasként viselkedik és kemény fellépésére lehet számítani. Az EU jól tenné, ha mihamarabb helyesbítené téves hozzáállását, mert ha nem, összehangolt, nagy léptékű regionális ellenkezésre számíthat. Figyelmeztető jelnek kellene lennie, hogy a legukránbarátabb Lengyelország tette meg az első lépést az ukrán gabona importjának betiltásával, pedig a lengyelek csakugyan mindent megtesznek Ukrajnáért. A fullasztó gabonahelyzet megmutatja, hogy mindenben van egy határ, melyet nem tanácsos túllépni. Reméljük, hogy ezt az EU is végre észreveszi.

(Nyitókép: hiros.hu)