Egy javítóintézet. Három fiatal bűnöző. Egy szociológushallgató, aki tanulmányozni jön őket. És egy pillanat, amikor meginog a valóság talaja. Az intézet falai mögött játszódó történet középpontjában három fiatal elítélt áll, akik talán nem kaptak más esélyt az életben, csak azt, amit saját maguknak kellett elvenniük vagy megteremteniük.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri hallgatóinak előadásával kezdődik a Stúdió színház évada. Az Amikor fütyülni akarok, fütyülök olyan fiatalokról szól, akiket a társadalom már leírt. Számukra a szabadság nem alapjog, hanem vágyálom. Álmodozásuk egyszerre nevetséges és mélyen emberi – a valóságból való menekülés képtelen képe, amely mégis pontosan tükrözi belső vágyaikat: kitörni és végre valahol valakivé válni.

Harsányi Zsolt rendező, aki egyben a magyar művészeti kar dékánja a Maszolnak elmondta, az előadás – amelyet vasárnap este mutatnak be – szereplői az utolsó színészmagiszteri osztály diákjai, mivel az egyetem áttért a négyéves alapképzésre, és így – úgymond – okafogyottá vált további magiszteri színészosztály indítása.

Az előadás alapjául szolgáló Andreea Vălean szövegét Budaházi Attila fordította magyar nyelvre. A marosvásárhelyi bemutató dramaturgja, Kelemen Roland közölte, számára a legnagyobb feladat a szöveg korszerűsítése volt. „Egy 18 éves ma már nem mondja azt, hogy frankó. Ezért dolgoznunk kellett azon, hogy a szöveg ne ragadjon meg a 2000-es évek elején. Szerettük volna, hogy a mai fiatalok nyelve szólaljon meg benne”– mondta.

A rendező, Harsányi Zsolt már a próbafolyamat elején hangsúlyozta: az első lépés az lesz, hogy kigyomlálják az elavult kifejezéseket. Ebben segített két dramaturgasszisztens is, akik fiatalabbként pontosabb rálátással bírtak arra, milyen szavakat használ a 2025-ös generáció – tette hozzá Kelemen Roland.

Ugyanakkor nem minden szó tűnt el: néhány, szerinte különös hangzású kifejezést, mint a »dolce vita«, meghagytak. Másokat viszont elengedtek – például a »mutter« szót, amely helyett egyszerűen az »anya« maradt.

Célközönség 

Az előadás 14 éves kortól ajánlott, de a dramaturg szerint minden korosztály találhat benne valamit. „Nem szeretem szigorúan meghatározni a célközönséget” – mondta Kelemen Roland. „Másképp látja egy szülő, aki hasonló korú gyereket nevel, és máshogy egy kortárs fiatal. Ez az előadás sok nézőpontból működik” – tette hozzá.

A központi téma a lázadás. „Ezek a fiatalok már azelőtt lázadtak, hogy az intézetbe kerültek volna” – magyarázza, hozzátéve: „Bent viszont nincs eszközük arra, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba. Mi marad? Újra lázadni. De hogyan? Ez az előadás egyik legfontosabb kérdése.”

Kelemen Roland elmondta, a szociológushallgató figurája is árnyalja a képet: „Ő kintről jön, a nagyvilágból, egyetemről, a szabadság látszatával élve. Paradox módon épp itt, a falak között tapasztalja meg a szabadság egy másik arcát.”

A színészekkel együtt formálódik a szöveg

A dramaturg végig jelen van a próbákon, mert a szöveg akkor kel életre igazán, amikor a színészek szájából hangzik el. „Amikor először olvasták fel hangosan, rögtön kiderült, hogy vannak mondatok, amik egyszerűen nem működnek. Nem illenek a karakterhez, nem hitelesek. Ilyenkor a színész is hozzáteszi a saját gondolatát, és ebből születnek a legjobb megoldások” – tette hozzá.

Közölte, a munka során sokszor visszatértek az eredeti román szöveghez is. „Ha valamit nem értettünk pontosan, visszanyúltunk a gyökerekhez. Volt, hogy egy-egy mondatot újrafordítottunk, hogy tisztább legyen. Ez időigényes folyamat, de nagyon inspiráló. Volt olyan, hogy öt órát ültünk egyetlen részlet fölött, és csak utána jöttünk rá, mennyi idő telt el – tette hozzá a dramaturg.