A romániai fiatalok többsége jobboldalinak vagy szélsőjobboldalinak vallja magát, mégis az online térben a kapitalizmust ostorozza és szocialista eszméket terjeszt. Az ellentmondás gyökereit kutatta Adrian Asoltanie pénzügyi szakértő, aki megállapította: kapitalizmusról, mivel az nincs, szó se essék!

Világszerte divat, hogy az állam üdülési utalványokat, autóutalványokat oszt polgárainak, vállalkozásindítási támogatást, különleges feltételeket nyújt házvásárláshoz, és sok más hasonló segítséget nyújt. Az ilyen rendszer nem kapitalista, inkább olyan, amelyben az államnak erős befolyása van.

Adrian Asoltanie számára a dolgok egyértelműek: „Nem hiszem, hogy kapitalista rendszerben élünk. Ez a helyzet pedig nyilvánvalóan torzítja az emberek viselkedését, többek között a vállalkozói szférában is, amelyről azt mondhatnánk, hogy a legközelebb áll a kapitalista szemlélethez”.

De csak látszólag van így, Asoltanie felhívja a figyelmet arra, hogy sok vállalkozó már nem a piaci logika szerint gondolkodik, hanem a vissza nem fizetendő források megszerzésének lehetősége alakítja üzleti terveit. „Különösen Romániában látjuk, hogy a vállalkozók arra koncentrálnak, mit tehetnek az európai vagy állami forrásokkal. Mifelénk már nem azért fejlesztenek üzletet, mert azonosítottak egy problémát, megoldást találtak rá, és üzleti lehetőséget kínálnak a piacnak és ügyfeleiknek, hanem inkább az a kérdés foglalkoztatja a vállalkozókat, hogy milyen üzletet tudnánk csinálni mások pénzéből, azaz az európai alapokból, vagy a helyi önkormányzat, illetve a kormány pénzéből” – mondja a szakértő.

Egy másik jelenség is magyarázza a magukat jobboldalinak valló fiatalok vonzódását a szocialista eszmék iránt. Az inflációs időszakok egyrészt mélyen érintik az alacsony jövedelműeket, de a középosztályt is, mert az infláció természeténél fogva emeli az árakat, míg ugyanez az infláció nagyban kedvez azoknak, akik befektetésekkel rendelkeznek. Ha vállalkozásod van, az inflációt átháríthatod az árakra. Így azok, akik befektetnek a tőzsdén, szintén növekedést tapasztalnak portfóliójukban. Ezért azok, akik rendelkeznek vagyonnal, azaz a lakosság kis része, profitálnak és növelik vagyonukat, míg a középosztályba vagy az alsóbb osztályokba tartozók elszegényednek. Ez pedig társadalmi polarizációhoz vezet.

Ilyen társadalmi berendezkedés mellett a fiatalok egyre inkább attól tartanak, hogy nincs esélyük előrelépni, hogy már nem tudnak házat venni. Úgy érzik, hogy szüleik ifjúkorában sokkal jobb körülmények voltak, sokkal alacsonyabb árak, sokkal stabilabb pénzügyi helyzet, és ők mint fiatalok, olyan gazdasági bizonytalanságba kerülnek, amelynek közepette úgy érezhetik, hogy nem tudnak megbirkózni a helyzettel, hogy nem tudnak kitörni az örvényből.

Nos, ebben a polarizált helyzetben nyilvánvaló, hogy a szocialista eszmék gyökeret vernek, mert a lakosság egy része megoldásokat keres vagy vár, sajnos ugyanattól a kormánytól, amely minden alkalommal bizonyítja, hogy nem hatékony adminisztrátor, rosszul vezet és csak adónöveléssel kormányoz, tartja meg hatalmát. Ahogy pedig a történelem is bizonyítja, minden szocialista rendszer előbb-utóbb összeomlik, mert fenntarthatatlan. (Margaret Thatchernek van egy mondása, miszerint a szocializmus addig működik, amíg mások pénze el nem fogy...)

Adrian Asoltanie ugyanakkor úgy véli, hogy nem ugyanazok, akik a közvélemény-kutatásokban jobboldalinak vallják magukat, de a közösségi médiában szocialista kijelentéseket tesznek, ezek különböző polgárcsoportokról. Emellett rámutat, hogy a baloldali csoportok sokkal láthatóbbak az interneten: hangosabbak, aktívabbak és jelentősen több tartalmat generálnak. Ezért az a benyomás alakul ki, hogy nagyon erős baloldali áramlat van.

Igaz, hogy egyre többen vannak olyanok, akik már nem látják a kapitalizmust üdvözítő megoldásnak, másrészt a rendszer, amelyben élünk, nem valós kapitalizmus, hanem az állami befolyás által mélyen torzított hibrid rendszer.

A felmérési adatok megerősítik ezt a megfigyelést. A FES 2024 szerint a fiatal romániaiak körülbelül 30%-a vallotta magát jobboldalinak vagy szélsőjobboldalinak, míg csak 12% volt baloldali. A fele a középutas álláspontot részesítette előnyben. Ennek ellenére a digitális térben a kapitalizmus kritikája és a kommunista nosztalgia dominál.

A Reddit oldalon, ahol a „hogyan lehet fiatal szocialista és kommunista Romániában” témájú vita zajlik, egy felhasználó így ír: „Ez a generáció rendkívül megosztott, vagy a szélsőbalra, vagy a szélsőjobboldalra hajlik. Romániában a fő ok a társadalmi egyenlőtlenség, amelyet az elmúlt 35 év rossz kormányzása okozott. Igen, Románia hatalmas fejlődésen ment keresztül, és soha nem éltünk jobban ennek az országnak a történetében, de a legtöbb szociálpolitikai intézkedést nem bölcsen hozták meg, hanem választási megvesztegetésként.”

Ugyanez a felhasználó rámutat a digitális térben tapasztalható fogalomzavarra is. „Az emberek valójában nem tudják, mit jelent a baloldal. Ha szociáldemokrata vagy szocialista vagy, automatikusan kommunistának bélyegeznek. Ha éber vagy, akkor neomarxista vagy. Számos politikai ideológia létezik, legyen az bal- vagy jobboldali, és a legtöbbjük célja az élet javítása, csak az, hogy ezt hogyan tennék meg, az eltérő...”

A Redditen a vita a kommunizmus traumás emlékeitől a rendszerkritikáig terjed: „Nem tudom megmondani, hogy ez csali-e vagy sem. Az én korosztályomban mindenki utálja a diktatúrát, a titkosszolgálatot, az egyéni tulajdon hiányát. De mindenki tudja, hogy ez a turbókapitalizmus, ahol a profit az isten és a végtelen növekedés minden vállalat célja, nem fenntartható” – írja egy felhasználó.

Egy másik hozzáteszi: „Szükségünk van a kapitalizmusra, a magántulajdonra, a demokráciára, de szükségünk van »szocialista« intézkedésekre is: állami egészségügyi ellátásra, jól fejlett tömegközlekedésre, állami oktatásra. Az ideális világ az, amelyben a jobboldali és baloldali intézkedések egyensúlyban vannak.” Egy másik felhasználó rámutat, hogy a kommunizmus iránti nosztalgiát gyakran csonkított vagy akár hamis emlékek táplálják: „Az emberek téves emlékeket őriznek a kommunizmusról, és ezeket továbbadják az új generációnak. Például: az emberek házakat kaptak az államtól, de ezek kicsi lakások voltak, „gyufásdobozok”, amelyeket a hatóságok osztottak ki, és csak a párt tagjai választhattak. Mindenkinek volt munkája, de a kommunisták a munkanélkülieket csavargóknak nevezték, és haszontalan, rosszul fizetett munkákat találtak ki, amelyek miatt a gyárak veszteségesek voltak.”

A valóság és a percepció közötti különbséget a gazdasági polarizáció, a generációs szorongás, a hangos baloldali aktivizmus a közösségi médiában, a gyenge pénzügyi oktatás és a torzult történelmi emlékezet magyarázhatja. Ennek társadalmi következményei a gazdasági recesszió mentén tovább mélyülnek.

A kormányzók is megérthetnék, hogy az olyan struccteve rendszer is, mint a jelenlegi, elkerülhetetlenül csődhöz vezet. Más pénzén nem lehet sokáig élni.