Sok százmilliárd euró úszik el a semmibe évente Európában a bürokrácia és a közigazgatási digitalizáció hiányában. Románia az elrettentő példa arra, hogy a túlhízott, túlhízlalt állami gépezet hogyan égeti tonnaszámra a pénzt. Teljesen feleslegesen – mondják a bosszús állampolgárok, akikről újabb és újabb réteg bőrt húznak le, hogy a torkos szörnyet, a Bürokráciát jóllakassák.

A mindenkori román kormány a kétezres évek eleje óta deklaratívan kiemelten foglalkozott a bürokráciacsökkentéssel. Ám minden igyekezet a szavak szintjén ragadt. A bürokrácia és a digitalizáció hiánya azonnali megoldásokat követelt volna már két évtizeddel ezelőtt is, az egymást követő kormányok azonban a visszanyesés helyett a túltáplálást részesítették előnyben. Van, aki szerint saját politikai támogatóikat kívánták magukhoz láncolni. Ez azonban sokba került. Sőt, sokba fog kerülni a vétlen polgároknak is, akik a bürokrácia átkát ugyancsak megszenvedték.

A több mint egy hónapja tartó deficitcsökkentő egyeztetések eredménye szerint a pártok nem az államapparátus karcsúsítását látják célravezetőnek, hanem újabb adóterhek kirovását, illetékek növelését tartják üdvöznek, s ezzel újfent a bürokráciát táplálják.

Egyelőre nem jutottak el a politikai döntéshozók odáig, hogy felismerjék: a bürokrácia jelentős visszavágása a digitalizáció alkalmazásával, döntő mértékben járulhatna hozzá az általános gazdasági költségek csökkentéséhez. Sajnos ehhez a felismeréshez a hazai politikusokat nem segíti példájával az Európai Unió sem. Az EU az elmúlt tíz évben nagyjából 800 irányelvet, 12 ezer rendeletet és 7000 határozatot léptetett életbe, amelyeknek negatív hatása a vállalatok hátán csattant. Az már Abszurdisztánra valló történet, hogy sok esetben már azért kell alkalmazottakat felvenni, hogy az új előírások betartását ellenőrizzék, majd azért, hogy azok hátrányos következményeinek elemzésével foglalkozzanak.

„A bürokrácia rossz, a hivatalnokok az ellenségeink. Ha valami nem működik, akkor a bürokráciát hibáztatjuk. A bürokráciával szembeni düh köt minket össze” – írja Michel Küppers jogtörténész tanulmánynak is beillő esszéjében.

A bürokrácia utálata lényegében egyidejű a modern államigazgatás kialakulásával – jegyzi meg Küppers. Maga a ’bürokrácia’ kifejezés is szatirikus értelemben jelent meg a 18. században a fölösleges, értelmetlen és költséges adminisztratív pedantéria szinonimájaként. Bírálói a hivatalnokok uralmát kezdettől fogva összeegyeztethetetlennek tartották a népszuverenitás eszméjével, akárcsak a ma a „mélyállam” ellen fellépő politikusok.

A bürokrácia haladéktalanul politikai beavatkozást igényelne, tekintettel arra, hogy egy ekkora monstrumot nem lehet azonnal lefejezni, a lépcsőzetes csonkolás miatt pedig a pozitív hatások csak hosszabb távon fognak megmutatkozni és érvényesülni. Érzi ezt ma mindenki: adófizető állampolgár, közhivatalnok, politikus.

Ám a bürokrácia visszanyesése még ott sem hatékony, ahol valós akarat van rá. Elon Musk eredeti kiadáscsökkentésre vonatkozó terveiből mostanra 14 százaléknyi maradt, ám egyelőre még ennyinek megvalósulása is messze van.

Stefan Kühl szociológus figyelmeztet, hogy a bürokráciacsökkentés maga is újabb szabályok megalkotását és még több hivatalnok alkalmazását teszi szükségessé. Az állami hivatalok hatékonyságának mérése jelentős többlet-adminsztrációval és költséggel jár. 

Az állam szerepvállalásának átgondolása Küpper szerint nem ördögtől való, de nem motorosfűrésszel kell nekiesni, hanem alapos vizsgálatok után sebészkéssel.

Ilie Bolojan miniszterelnök-jelölt polgármesterként, megyei tanácselnökként motorosfűrészt használt. Túlzott remény lenne, hogy miniszterelnökként végre szikéhez nyúl? Netán annyira elrugaszkodott elvárás, mint az, hogy a Digitalizációs Minisztérium helyett hozzák létre végre a Szörnytelenítési Minisztériumot?