A történelem vége után (Fukuyama) itt a világunk vége. Legalábbis ezt állítja Keir Starmer brit miniszterelnök, aki úgy látja, eddigi világunk megszűnt, először védelmi és nemzetbiztonsági, majd világgazdasági és kereskedelmi értelemben is.

Keir Starmer a The Sunday Telegraph című konzervatív lapnak írt cikkében úgy fogalmazott, hogy az új világot nem meghatározott szabályok, hanem alkuk és szövetségi rendszerek irányítják majd.

Starmer ébresztőt fújt az uniós vezetőknek, akiknek hetek óta amúgy sem lehet könnyű az álmuk.

Az európai vezetőket mintha édes álomból ébresztenék az amerikai elnök, Donald Trump harsány bejelentései. Hitetlenül dörzsölik a szemüket Brüsszel elkényelmesedett bürokratái, földindulást kiáltanak meglepetésükben, pedig régóta zajlanak azok a rendszerszintű változások, amelyeknek nem is annyira Donald Trump megválasztása az oka, hanem a folyománya: Európában és Amerikában egyaránt ellentmondásba került önmagával az eddig követett modell.

Amerika már régóta távolodik Európától, csak az európaiaknak nem akaródzott észrevenni a változást – írja Pierre Manent francia filozófus a Le Figaro vitarovatában. Írását magyar nyelvterületen a metazin.hu szemlézte.

Manent emlékeztet, hogy már Barack Obama bejelentette: az Egyesült Államok Ázsia felé fordul, és közben új kezdetet javasolt az orosz–amerikai kapcsolatokban. Trump stílusa sem minden szempontból nagy újdonság, hiszen az iraki háború előtt az amerikai neokonzervatívok kifejezetten metsző hangon nyilatkoztak a háborútól vonakodó európaiakról, elsősorban Franciaországról. A védővámok kivetése ellen tiltakozva az előjogaikat védő brüsszeliták megfeledkeznek arról, hogy a Trump által bevezetett vámok kisebbek, mint az EU által évtizedekig alkalmazott vámok az amerikai importokra.

Trump győzelmét is és politikáját is az alapozta meg, hogy „Amerika népe fellázadt az amerikai birodalom ellen”. Amerika népe: a hagyományos nagyipar leépülésének kárvallottjai, azok, akik a kábítószer-használat terjedésének estek áldozatául, akiket leginkább sújt a népegészségügy hanyatlása. Az amerikai társadalomban súlyos ellentéteket szült „a progresszívok agresszív propagandája”, amely megtagadta a teljes amerikai történelmi hagyományt. Eközben a lakosságnak még az amerikai birodalom fenntartásának terheit is viselnie kellett, ráadásul nem csupán a katonaiakat, hanem a humanitárius célzatúakat is, mert a birodalom emberbaráti küldetést is tulajdonított magának. Amerika immár nincs abban a helyzetben, hogy szakadatlanul háborúban álljon vagy háborúkat tartson fenn, sőt még a birodalom fenntartása is meghaladja lehetőségeit. Európa tehát hosszabb távon nem számíthat az amerikai oltalomra, holott az európai országoknak éppen most okoz jogos aggodalmat az Ukrajna elleni orosz agresszió.

Európában eközben igen nagy a megosztottság. Lehet azért, mert Európai Unió téves feltételezésre épült – írja Manent. Éspedig arra a hiedelemre, hogy beköszöntött az örök béke korszaka. Kezdetben csupán azért volt hihető ez az érzés, mert ott volt a hatalmas amerikai védőernyő, később pedig egyre inkább elhatalmasodott az európai döntéshozókon a meggyőződés, hogy a jog birodalmát hozzák létre, ez pedig megszabadítja Európát a háború okozójától, a nemzetnek nevezett ósdi, barbár képződménytől. Azt pedig, hogy egyesek szeretik a maguk hazáját, az uralkodó felfogás minden igazságtalanság forrásának tekintette. Európának ez az ideologikus értelmezése súlyos ellenérzéseket váltott ki az európaiak jelentős részéből.

Új alapokra kell építeni Európát. Hogy sikerül-e megtalálni az egyensúlyt a nemzetek Európája és az egységes uniós fellépés ideologikus szándéka között, nos, ez a siker titkának feltétele.

Ezt azonban már nem lehet az eddigi politikai eszközökkel megtenni – figyelmeztet a brit miniszterelnök. Új módszerekre, új emberekre volna szükség, de egyre inkább úgy tűnik, Európa jelenlegi vezetői törököt fogtak, s az nem ereszti.