Nem is olyan rég volt, amikor a pártok a kormányzáshoz kérték a támogatásunkat. Egyedül ők tudnak kivezetni minket a túlzott deficithiány mocsarából úgy, hogy az nekünk nem fog fájni – bizonygatták. Az elnökválasztás kampányában is azzal riogattak, hogy ha mások és nem ők, akkor bekövetkezik a gazdasági apokalipszis. Közülünk sokan abban reménykedtünk, hogy a politikai osztály kijózanodik, és végre ő is belefárad az örökös kampányba, munkához lát, hogy merülési szinten tartsa az országot. Hiába való volt reménykedni!

A választási kampány ma is zavartalanul folyik. S azok, akik azt állították, hogy egyedül csak ők, négyen sem tudnak felelősséget vállalni. Egyszerűen nincs államférfi közöttük, nincs senki ebben a pillanatban, aki vállalná a miniszterelnöki tisztséget, mindazzal a felelősséggel együtt, ami ezzel jár. És azzal a következménnyel, hogy a miniszterelnök politikai karrierje végét jelenti majd ez a három gyötrelmes év, amely ideje alatt végig kármentés folyik majd.

Napok óta tárgyal az esetleges négypárti koalíció azokról az intézkedésekről, amelyek valamelyes egyensúlyba tudnák hozni az államháztartást. Eredmény nélkül. Mert senki nem vállalja, hogy hozzá kössék a népszerűtlen adó- és illetéknövelési javaslatokat, amelyeket amúgy nem lehet sokáig elodázni. A pártvezetők fejében már a 2027-es parlamenti választások járnak: hogyan lehetne akkor a legjobban kijönni? Ezért üzenik ma is választóiknak, hogy őket védik, értük harcolnak. Miközben egyre mélyebbre süllyed az ország.

Azért mert senki sem akarja feláldozni magát az ország oltárán, különféle fifikákat találnak ki a pártok stratégái. Hol azt, hogy legyen mandátum közbeni miniszterelnök-csere, hol azt, hogy legyen a kormányfő technokrata. Előbbi esetben felmerül viszont, hogy ki lenne a rotációs kormányzás második felének kedvezményezettje, aki előnnyel indulhatna 2027-ben és ki lenne az áldozati bárányból bűnbakká avatható balek. Mert sem a szociáldemokraták, sem a liberálisok nem szívesen lennének. Utóbbi esetben valószínűsíthető, hogy senki a pártkoalíció tagjai közül nem hallgatna a technokrata kormányfőre, akinek magányos harcosként be kellene látnia, hogy összeroppantja a rendszer.

A kormányprogram nagy része elkészült – nyugtatnak meg az esetleges koalíció tagjai –, de a deficitcsökkentési csomaggal nem lehet haladni addig, amíg nincs miniszterelnök-jelölt. A kormányprogram pedig a deficitcsökkentési csomagon és az elfogadott adóreformon áll vagy bukik.

„A jelölt hiánya voltaképpen azt jelenti, hogy nincs senki ebben a pillanatban, aki vállalná a miniszterelnöki tisztséget – jelentette ki az RMDSZ-elnöke, Kelemen Hunor.

Eközben a lakossági elégedetlenség és a félelem a megszorítások mértékétől egyre nő. Az ideiglenes kormány mandátuma 4 nap múlva lejár. Felmerült már az előrehozott választások lehetősége is, miközben a felmérések szerint az AUR 50 százalékon felül áll. Az előrehozott parlamenti választási kampány tovább mélyítené a romániai gazdasági és a társadalom morális válságát.

Mi meg rezignáltan nyugtázzuk, hogy a politikai vezetőink nagy része a Habsburg-szindrómában szenved: nehezen tanul és könnyen felejt. Kommunikációja pedig lényegében alig változott. Ferenc Józsefi derűvel ismételgetik magukban, hogy minden natyon szép, minden natyon jó!

Noha nagyon nem jó! Sőt…

(Nyitókép: képernyőmentés, gov.ro)