A reformok szükségességében senki sem kételkedik. Hiszen a reformok szükségességéről szólt az elmúlt 35 év Romániában. Azt sem kérdőjelezi meg senki, hogy a megszorításokra szükség volt. Csak nem biztos, hogy jó irányban tapogatózik a kormány akkor, amikor a nyugdíjasok, gyereknevelő anyák, diákok, bérből élők életszínvonalának csökkentésével kívánja bizonyítani az uniós intézményeknek, hogy komolyan gondolta a megszorításokat. A befektetők is megérzik az intézkedések negatív hatásait, eközben az évek óta milliós veszteségeket produkáló, de igazgatóikat, igazgató tanácsi tagjaikat búsásan honoráló állami vállalatok érintetlenek maradnak.

A Bolojan kormány – elődeihez hasonlóan – és a mindenkori lobbisták azokat kívánják megsarcolni, akik a legkevésbé hibásak a kialakult túlzott államháztartási hiányért. A több ezer euróval fizetett politikusok úgy ítélték meg, hogy a 3 000 lejnél nagyobb nyugdíjak soknak számítanak, így pár lejjel, esetleg pár tíz lejjel meg kell csapolni. A diákösztöndíjakat is töviről le kell nyesni, mert már túl sok Romániában az okos ember amúgy is.

A kisgyermekes anyák, ha pár száz lejből nevelik is gyermeküket, fizessenek egészségbiztosítási járulékot, ne várják el, hogy ingyen orvosi ellátásban részesüljenek, másrészt meg túl nagy a gyermekvállalási kedv. (Ja, nem! Száz év múlva kihal az ország – riogatnak a statisztikusok. Ők se kapjanak fizetéspótlékot!)

De azért megértő a kormány! Például a szerencsejátékon nyert összegekre eredetileg 10 százalék adót vetettek volna ki, akkorát – minő borzalom –, mint arra, aki műt, tanít, épít, alkot. Végül úgy döntöttek, maradjon 4 százalékon az adó, elvégre Romániában jól élni inkább szerencse dolga, mint tudás vagy kitartó munka.

A könyvkiadók, szerkesztőségek halk kérése, hogy ne emeljék több mint duplájára az áfát, süket fülekre talált. Most, hogy eldőlt a szerencsejátékosok továbbra is 4 százalék jövedelemadót fizetnek, a könyvek, újságok áfája pedig 11 százalékra emelkedik, egyre inkább eluralkodik rajtam az az érzés, hogy kormányzóink arra hajtanak, hogy négy vagy nyolc év múlva ne a tájékozott polgárok döntsék el, hanem a félkarú banditák, a játékgépek dobják ki a győztest. (Ha ez így megy tovább, meglehet csak így lehet esélyük a történelmi – bűnöket – elkövető pártoknak.)

A kormány pedig nemcsak személyválogató, de megválogatja azt is, hogy melyik ágazatnak kedvez. A szerencsejáték-ágazatnak igen, a turisztikai ágazatnak nem: leállította a vakációs voucherek rendszerét.

Ne folytassuk!

Inkább próbáljuk meg vázolni, mi lehet a társadalom, a vállalatok és a külföldi befektetők reakciója a megszorító intézkedésekre. A fogyasztás visszaeshet, az adóelkerülés mértéke nő, de ami s legsúlyosabb: a külföldi befektetők Romániával szembeni érdeklődésének lanyhulhat vagy elmaradhat a nyereség és az osztalékok megnövekedett adója miatt. A dolgok drágábbak lesznek, így kevesebbet fognak vásárolni. Amikor a prioritást élvező bevásárlólistájuk az emberek jövedelmük nagyobb részét emészti fel, kevesebb pénz áll majd rendelkezésükre más kevésbé fontos dolgokra. Például színházra, koncertekre, könyvekre, kirándulni. A termékek árának emelkedése miatt a vásárlók a márkás termékek helyett a generikus vagy gyengébb minőségű termékeket választják. Sok-sok ágazatban csökkenni fognak az eladások.

Ha nagyon-nagyon nagy lesz a verseny, akkor valószínűleg az áfaemelésből eredő áremelkedés egy részét részben felszívja majd a haszonkulcs csökkenése, azaz nem az egész áfaemelés fog tükröződni az árban.

De az is lehetséges, hogy azok a vállalatok, amelyek a piaci részesedésük elvesztésétől való félelmükben elhalasztották az emelkedő költségek miatti esetleges áremeléseket, most, hogy tudják, hogy a versenytársaik ugyanebben a helyzetben vannak, elindítják az elhalasztott áremeléseket.

2026 januárjától 10 százalékról 16 százalékra emelték a társasági adót, és az osztalékadót is, szintén 16 százalékra. Egyszer 16 százalékkal adózik a vállalkozó nyeresége, és ha osztalékot akar kivenni a vállalkozói tevékenységéből, akkor újabb 16 százalékkal adózik.

„Nos, ez olyan, mintha a birkáidat a frissen csírázott búzán legeltetnéd” – mondta Radu Nechita közgazdász. „Miért jönne a tőke Franciaországból, Németországból vagy más országokból, ahonnan most jön? Miért jönne hozzánk, ha az adókulcsok ugyanolyan magasak, vagy talán még magasabbak is, mint az ő országukban?” – tette fel a költői kérdést a BBTE oktatója. Ráadásul a befektetőknek olyan problémákkal kell megküzdeniük, mint a jogalkotási káosz, a valutakockázat.

A szkeptikusok nem szalasztják el megjegyezni, hogy a magasabb adókulccsal sok esetben előfordult már, hogy a végén kevesebbet szedünk be, mint korábban, amikor alacsonyabb volt az adókulcs.

Ilie Bolojan már bejelentette: akkor tovább nő az áfa-kulcs…

(Nyitókép: Inquam)