Az Ilie Bolojan vezette újonnan felállított kormány arra készülget, hogy elindítsa a kemény reformok bevezetését, amelyek célja az Európai Unió legnagyobb költségvetési hiányának drasztikus csökkentése. A tét óriási: el kellene kerülni az ország hitelminősítésének szemétre romlását, és az európai alapok kifizetésének felfüggesztését. Rossz hír, hogy ennek a társadalmi és politikai költségei is ugyanolyan magasra  rúghatnak, mint ma az államháztartási hiány.

A tervezett intézkedések között szerepel a közalkalmazottak számának 20%-os csökkentése – ez több mint 160 000 ember elbocsájtást jelenthetné –, az áfakulcs emelése, valamint új adók és illetékek bevezetése.

A készülő intézkedések listáján szerepel még a nyereség- és osztalékadó 10%-ról 16%-ra történő emelése, a tűzifa és más energiatermékek áfájának 9%-ra történő emelése, valamint a kedvezményes áfakulcs visszavezetése a 19%-os értékre.

A kormány tervei között szerepel az állami beruházási tervek felülvizsgálata, a támogatások szűkítése úgy, hogy csak azok az állami szubvenciók folytatódjanak vagy kezdődjenek el, amelyek növelhetik az exportot, csökkenthetik az importot vagy hozzáadott értéket teremtenek a gazdaságban.

A költségvetési hiány 2024-re elérte a GDP 9,3%-át, és az Európai Bizottság figyelmeztette Romániát, hogy 2030-ra a deficitet 2,8%-ra kell csökkentenie. Ennek elmulasztása szigorú szankciókat vonhat maga után, többek között magasabb hitelfelvételi költségeket és az uniós források zárolását.

A négypárti kormány élén Ilie Bolojannak nem lesz könnyű dolga. Romániában nem volt, és nem is teremtődött meg a koalíciós kormányzás jó hagyománya. A koalíciós kormányok pártjai választási kampányra, saját klientúrájuk fidelizálására használták ki a kormányzást, a partnerekkel szemben határozták meg megukat.  

A kormány alkalmazottai máris tiltakoznak a végrehajtó hatalom azon szándéka ellen, hogy a különleges munkakörülményekért járó juttatásokat csökkentsék. S a koalíció máris megtorpant: az intézkedéseket a kétoldalú tárgyalásokig elhalasztották. Erre az országos szakszervezetek is tárgyalásokat követelnek, máris kétségbe vonják a reformok szükségességét.

Mindezt az ítéletnap előtt! A reformok bejelentését nevezi ítéletnapnak Daniel Dăianu közgazdász, a Költségvetési Tanács elnöke, aki szerint „ez a korrekció olyan mélyreható, hogy a fájdalmat senkinek nem lehet elkerülni”.

És itt a senkinek nemen van a hangsúly. Elemzők figyelmeztetnek, ha a Bolojan-kormány csak a kisemberrel kívánja megfizettetni az előző kormányzások bűneit, kudarcra van ítélve. Az intézkedések rendkívül népszerűtlenek lesznek, és elutasításra találnak, ha nem járnak együtt a kiváltságok – köztük a különleges nyugdíjak – csökkentésével. Az emberek ez esetben dühösek lesznek, és a következő választásokon keményen büntetni fogják az européer pártokat, a radikális populizmus erősödni fog, aminek jelei már most is jelentkeznek a kormánykoalíció tétovasága miatt.

A gazdasági elemzők számára problémát jelent a koalíció hitelessége is: hogyan lehet eladni a megszorításokat, amikor ugyanazok a politikai aktorok, akik a korábbi évek hiánynövekedéséért felelősek, ismét a választók elé állnak és bizalmat kérnek?

Szerencsére Ilie Bolojan miniszterelnök hatékony adminisztrátorként szerzett hírnevet nagyváradi hivatali ideje alatt, amikor átszervezte a helyi önkormányzatokat és csökkentette a költségeket. Siegfried Mureșan liberális képviselő „igazi reformerként” jellemzi őt, de a veszély továbbra is fennáll: valódi és tisztességes reformok nélkül Bolojan kudarcra van ítélve.

Daniel Dăianu becslése szerint az optimista forgatókönyv szerint a költségvetési hiány az év végére 8% alá csökkenhet. Az Unió 7 százalékot várna el.  Milyen sokszor fütyült a kormány arra, hogy mit várt el az Unió, a nemzetközi pénzintézetek, s még többször arra, hogy mit remélt a választópolgár.

Egy magyar musical egyik dalát dúdolom:

„Ha többet keresnék,

több adót fizetnék,

és én tarthatnám el az államot (de szép lenne).”

Nevetek, mert eszembe jut a kuplé vége:

„ csakis egy,

csak egy,

csak a pénz,… csak a pénz!”

És nekem már fáj a nevetés…

(Nyitókép forrása: Agerpres)