Kilenc éve azt írta az újság – idézve egy vezető politikust –, hogy az amerikai külügyminisztérium a 2015-ös emberjogi jelentésében a romániai magyar kisebbséget ért támadások is helyet kaptak, siker, mert azt jelzi, hogy az USA külpolitikájában nemcsak Románia előnyös geopolitikai helyzete számít, hanem az Egyesült Államok a kisebbségi ügyeket is biztonsági tényezőknek tekinti.

„A jelentésben említett kifogásoktól immár nem tekinthet el Románia, hiszen az is egyértelmű: az előnyös geopolitikai helyzet nem jelenti egyben azt is, hogy a kisebbségi jogokat semmibe lehet venni” – írta az újság 2016-ban.

Egy évtized sem telt el, és az amerikai külügyminisztérium a 2024-es emberjogi jelentésében szó sem esik a romániai magyarság helyzetéről. Egy rövid fejezet szól az antiszemitizmusról, néhány rosszalló megállapítás a gyermekmunkáról és a „törvénytelen” gyerekházasságokról (értsd a kiskorúak között köttetett frigyről) a roma kisebbség körében. A kisebbségek jogairól a washingtoni illetékesek nem tartották fontosnak értekezni.

Ha 2016-ban a kisebbségi jogvédők sikereként könyvelhettük el, hogy a világ vezető demokráciájának látóterében vagyunk, figyel ránk és megfogalmazza aggályait a többség jogfosztó kísérletei ellen, ma ennek az ellenkezője legkevesebb figyelmeztető jel. Ha nem hallatjuk hangunkat, ha nem elég erős a lobbink ott, ahol a nyugati demokráciák konyhája működik, könnyen partnerek nélkül maradhatunk az egyébként jogos és szükséges jogvédő harcunkban.

Az amerikai külügyminisztérium jelentésében említett kifogásoktól egyetlen ország, így Románia sem tekinthet el, kivéve, ha – mint a kedden nyilvánosságra hozott emberi jogok jelentésében – semmi kifogás nincs azokkal a jogfosztó intézkedésekkel, megalázó viselkedéssel szemben, amellyel időnként az állam és szinte naponta a többség illeti a romániai magyar kisebbséget.

A 2024-es jelentés eredetileg részben a Biden-kormány idején készült, de a Trump-kormány politikájához igazodva módosították és alakították át – hangsúlyozzák az elemzők.

A módosítások között szerepelt az LGBTQI-jogokra való hivatkozások eltávolítása vagy csökkentése, valamint az Izraelhez és El Salvadorhoz hasonló szövetségesekről szóló fejezetek megcsonkítása. A jelentés a Trump-kormány ellenfeleinek, például Brazíliának vagy Dél-Afrikának a bírálatára helyezi a hangsúlyt.

A volt külügyminisztériumi tisztviselő, Josh Paul kijelentette, hogy „a jelentés megmutatja, mi történik, amikor a politikai célok elsőbbséget élveznek a tényekkel szemben. Az eredmény egy jelentősen megrövidített dokumentum, amely inkább egy szovjet propagandafüzetre hasonlít, mint egy demokrácia dokumentumára”.

A nyilvánvaló ellenzéki álláspontról megfogalmazott bírálat igazságtartalma vitathatatlan. Más szelek fújnak ma Washingtonban, mint kilenc éve. Változott az USA külpolitikája, amely azonban ma is a politika fősodrát jelenti. A romániai magyar érdekvédelmi és jogvédő szervezeteknek is szükséges, hogy finomhangolják amerikai kapcsolataikat. Nem a folytonos panasz árasztása miatt, hanem hogy napirenden tartsák azt az igényt, hogy biztosítania kell a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését, és ezt fontos lenne alapvető emberi jogként elismerni nemzetközi szinten is. Ami Amerikán (is) múlik, noha a nemzeti identitás védelméről, mint alapjogról az ENSZ közgyűlése dönthet. Ha az identitás védelmét emberi jogként ismerné el a Nyugat, abból gyakorlatilag minden ember profitálhatna, a kisebbség és a többség is, hiszen „ugyanúgy védeni kell a többséghez tartozó ember identitását, mint a kisebbséghez tartozóét”.

Ezért is beszélni kell az identitás védelméről addig, hogy ne kerüljön le a téma az asztalról. Addig, amíg be nem látják a vezető politikusok, hogy nem a kisebbségi jogok, hanem azok megtagadása teszi lehetetlené a konfliktust elkerülő társadalmi, etnikai párbeszédet.