Az élet nem könyvelési tétel, amelynek a végén valaki konstatálja a nyereséget, netán a veszteséget, vagy elfogadja, hogy nullszaldós. A kormányzás sem könyvviteli matematika. Az államnak nemcsak a bevételi többletre kell hajtania, még akkor sem, ha évekig tovább nyújtózott, mint ameddig a takarója ért, s most csehül áll. Az államnak feladatai, sőt kötelességei vannak. Ideje ezt felismerni!

Az állam az elmúlt évtizedekben szétverte a vasúti közlekedést, noha Nyugat bizonyítja, a vasúti szállítás még mindig egy ország egészséges – és környezetkímélő – vérkeringését jelenti. Akárcsak a postai kommunikáció, amelyet nálunk fel kívánnak számolni.

A legnagyobb feladata az államnak az oktatás biztosítása. A minőségi oktatásé, mert csak annak révén tudunk felzárkózni a sikeres országokhoz. Az oktatást is sikerült szinte a merülési szint alá süllyeszteni, a funkcionális analfabetizmus messze nálunk a legnagyobb Európában. A Daniel David oktatási miniszter által javasolt reformoknak valójában semmi közük a reformokhoz, azok egy elefántcsonttoronyban élő öreg könyvelő javaslatai. A miniszter által javasoltak: a heti óraszám két órával történő növelése, a tanulói létszám növelése és a kis iskolák összevonása, tanári állások megszűnésével járnak, és azt eredményezik, hogy a tanárok kénytelenek lesznek más állást keresni és elhagyni a rendszert. Lehet, hogy a kormány ezáltal megspórol pár millió lejt, de káoszba taszítja az oktatást, s aprópénzre váltja a jövőt.

Daniel David oktatási miniszter reagált ugyan az oktatási szakszervezetek tiltakozására, elismerte a helyzet nehézségét, és kijelentette, hogy a 141/2025 törvényben elfogadott intézkedések „szükségesek, nem kívánatosak”, megjegyezve, hogy az oktatási rendszer ősztől veszélybe kerülhet, mert elfogynak a fizetésekre és ösztöndíjakra szánt források.

A forrásokat a kormány fakasztja, és más területekről is meg lehetett volna vonni a megspórolandó pénzt, például a pofátlanul nagy különnyugdíjak korlátozásával, az állami vállalatok bérköltségeinek szigorú racionalizálásával.

Daniel David hamar beletanult a párbeszédre nem hajlandó politikus szerepébe, elzárkózott az oktatási szakértőkkel való párbeszédtől, nem vitatták meg kellőképpen a ha nem kívánatos is, valójában mennyire szükséges kérdését. A miniszter arrogáns módon védi igazát, ha kell, akkor hamisít is, mint tette azt az Oktatási Tudományok Intézetének jelentésével, amely ellentmond az ő és a kormánya véleményével, ami a megszorítások eredményét illeti.

Pedig a miniszter feladata a kormány politikájának végrehajtása, nem pedig az, hogy elhallgattassa az ellenvéleményeket. A szakemberek jogosultak nyilvánosan is kifejteni véleményüket, még akkor is, ha az ellentétes a miniszterével. A miniszter pedig módosította az OTI közleményét, hogy az emberek azt higgyék: az intézet támogatja a véleményét, ami messze nem így van. Ez bűncselekmény!

Ráadásul a miniszter kétkulacsos is. Június elején a pedagógusok napján mondta: nagyra értékeli a pedagógusokat, ahogyan a diákokkal szembeni kötelességüket teljesítik egy olyan rendszerben, amely nem mindig támogatja őket úgy, ahogyan kellene. Az oktatási tárca vezetője kifejtette, hogy tisztában van a pedagógusok társadalmi szerepével, az oktatási infrastruktúra hiányosságaival és a bürokráciával kapcsolatos problémákkal. Arra buzdította a tanárokat, hogy legyenek optimisták, mert összefogva a tanügyi rendszer javítható.

Aztán meg hozzáfogott a régi struktúrák bemerevítéséhez, és káoszt teremtett a tanügyben.

Daniel David nevét először az RMDSZ dobta be a köztudatba. Sokat vártam tőle. Csalódtam. Miatta is nőni fog a funkcionális analfabéták száma az országban, akikről ő maga azt állította korábban, hogy hajlamosabbak elhinni az összeesküvés-elméleteket, könnyen manipulálhatók, és bizarr dolgokat hisznek például, hogy a rák cickafarkkal gyógyítható, hogy a Föld lapos, és az állam intézményeit kezdik támadni, ami az anarchia felerősödéséhez vezet. Szerinte az oktatási rendszer hibája, ha a jelenséget nem tudja féken tartani. Ő pedig ennek az oktatási rendszernek a feje, aki ma már azt bizonyítja, hogy ez sem nagy ár egy maroknyi megspórolt euróért…

(Nyitókép: BBTE/Facebook)