Nincs semmi ok arra, hogy az üzemanyag ára Romániában 10 lej körüli legyen – mondta az energiaügyi miniszter. Majd két nap múlva elismerte, ha a nyersolaj ára tovább kúszik felfelé, megtörténhet, hogy horroráron mérik majd idehaza a benzint, a gázolajat.

A horrorár ugyan még nem következett be, de a szinte naponta növekvő üzemanyagárak rémisztők. Még ijesztőbb az, hogy a kormány nem reagál a nyilvánvaló fenyegetésre. Kivár. Mert a megnövekedett üzemanyagárakon egyedül a kormány nyer. Legalábbis rövid távon. A benzin és gázolaj árának több mint fele ugyanis az illetékekből és adóból áll össze. Sőt az illetéket is megspékelik áruforgalmi adóval. Az állampolgár, a cégek veszítenek. Ismét nekilódul az infláció. Ami a kereskedelmi forgalom csökkenéséhez vezet hosszú távon. Ez pedig visszaveti a vállalatok versenyképességét is.

Egyetlen bátortalan kísérlet volt kormánytag részéről, hogy lehűtse a kedélyeket: „Rendkívül fontos számunkra, hogy az üzemanyagárak ne érjék el a kétszámjegyű értéket. Több forgatókönyvet is elemzünk, és készek vagyunk időben beavatkozni, hogy csökkentsük a negatív hatást” – szögezte le a múlt hét végén az energiaügyi miniszter. De ő már mondott hetet-havat, mint előbb olvashattuk.

Az, hogy a lakosság elvárásai az üzemanyagadó csökkentésével kapcsolatban irreálisak, nagyon is valószínű. Andrei Caramitru liberális közgazdász meglepő őszinteséggel és nyersen vall arról, hogy az államnak nincs elegendő forrása az üzemanyagár csökkentésére, mert „pénzügyileg már csődbe ment”.

Caramitru Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében kifejti, hogy a közvélemény által követelt populista intézkedések, nevezetesen a jövedéki adók csökkentése, a benzin- és dízelárak befagyasztása, költségvetési áldozatok nélkül nem valósítható meg: „Ez a hisztéria, hogy a kormánynak tennie kell valamit! Csökkentse a jövedéki adókat. Fagyassza be a benzin és a dízel árait. Ó, jaj! A helyzet a következő: semmi sem fog történni, el fogjuk viselni, ahogyan elviseltük az inflációt tavaly és idén, és továbbra is el fogjuk viselni. Nem számít, ki van a kormányon, ez egyébként irreleváns. Ha a jó időkben nem teszünk félre pénzt, sőt még túlzottan el is adósodunk, akkor amikor eljönnek a nehéz idők, végünk van. Bármely észszerűen gondolkodó ember megérti ezt. De mi mint ország/rendszer, ezt nem értjük. Az állam NEM vághatja meg a jövedéki adókat, mert már így is csődbe ment. Oké – elméletben megtehetné, de akkor máshol kellene lefaragnia a kiadásokat, az Anghel Saligny tervben, a pártok és a polgármesterek pénztárcájában. Ez nem fog megtörténni, nem, ezt nem fogják elfogadni, soha az életben. Szóval bekaphatjuk...” – írja a közgazdász.

Haragudhatunk rá, de sok igazság van ebben.

Miként abban is, hogy az olajnagyhatalmak kaszálnak az olajválság közepette.

Politikai elemzők valószínűsítik, hogy Amerika, az olaj- és gáztermelő ország Venezuelával, amelynek hatalmas tartalékait szeretné ellenőrzése alá vonni, valamint Oroszországgal, amelynek hatalmas tartalékai még mindig szankciók miatt blokkolva vannak, összefoghatnak és ellenőrzésük alá vonhatják a globális üzemanyag-szállítást. Trump feloldhatja az Oroszországra kivetett szankciókat, az európai országokat a nemzetközi helyzet kényszerítheti arra, hogy újra elkezdjék az Oroszországból származó szénhidrogének importját. Minden úgy alakul, ahogyan azt a három nagyhatalom – Amerika, Oroszország és Kína – kívánja. Ez a legegyszerűbb módja egy új világgazdasági rend felépítésének...

Megtörténhet, hogy az üzemanyagárak az elkövetkező hónapokban meredeken emelkedni fognak, ami elviselhetetlenné válik a kis- és közepes méretű cégek, az áruszállítók és a hétköznapi emberek számára. Ekkor a kormánynak mégis be kell avatkoznia, akár az üzemanyag-jövedéki adók csökkentésével, még ha ez az állami bevételek csökkenését eredményezi is.

Az a remény pedig, hogy a helyzet megoldódik, és visszatérünk az iráni konfliktus előtti árakhoz, nem túl reális. A konfliktust kiváltó országokat az a vágy is motiválhatta, hogy minél több pénzt keressenek azoknak a kis országoknak a rovására, amelyeknek nincs eszközük az üzemanyag-válság megoldására. De a kis és gyenge országok kormányának is elsődleges feladata az állampolgárok védelme a személyes csődtől. Csak a csődtől megvédett állampolgárok építhetik újra a csődbe jutott államokat.