Rég volt az, amikor megbecsülték a földműves embert. Rég volt, s talán igaz sem volt. Emlékszem, nagyszüleim kora hajnaltól napnyugtáig dolgoztak a földeken, s idős korban, hetvenes éveikben az állam 210 lejes havi nyugdíjjal honorálta fél évszázadnál is hosszabb fáradalmaikat, hogy kenyér kerülhessen mások, a megbecsültebbek asztalára.

Változtak az évek, változtak a termelési módszerek: ma már farmerek dolgozzák meg a földeket, farmokon tartják a haszonállatokat. Az állam viszonya a farmerekhez azonban minden jel szerint, jottányit sem változott. Legjobb bizonyíték erre a Mercosur-megállapodás. Románia ugyanis igennel szavazott az Európai Unió és a Mercosur – az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt összefogó gazdasági tömb – közötti szabadkereskedelmi megállapodásra. Bárhogy csűrjük-csavarjuk a gazdák számára biztonsági garanciák nélkül elfogadott egyezmény a román gazdák ellenében született. A döntést a külügyminiszter és a kereskedelmi és iparügyi miniszter hozta meg, a döntéshozatalból teljesen kihagyták a mezőgazdasági minisztert. Még csak nem is konzultáltak vele.

Irineu Darău kereskedelmi és iparügyi miniszter szerint „az EU–Mercosur megállapodás Románia exportjának növekedéséhez fog vezetni. Az ország elszigetelésére törekvő egyes politikusok álszentségén és hisztérikus állásfoglalásaikon túl Románia új exportpiacokra és a termelők számára tisztességes szabályokra szorul” – írta Irineu Darău a Facebookon. Vágyvezérelt gondolkodásra vall magyarázkodása: „Az eredmény egyértelmű: szinte nulla vámok, magasabb export és olcsóbb nyersanyagokhoz való hozzáférés. Ez magasabb termelést és több munkahelyet jelent az autóiparban, a gépiparban és az elektromos iparban” – mondta a miniszter.

Amiről nem ejtett szót, hogy a kormány miniszterei figyelmen kívül hagyták az egyezménynek a romániai mezőgazdaságra gyakorolt hatást. Nem történt konzultáció az összes érdekelt féllel, különösen a mezőgazdasági termelőkkel. Azzal senki nem törődött, hogy a hazai termelők hátrányba kerülnek a dél-amerikai farmerekkel szemben, akikre nem vonatkoznak azok a szigorú környezetvédelmi szabályok, mint az európai farmerekre, így lényegesen olcsóbban tudják eladni termékeiket. Most már a romániai piacon is.

Különös, bár nem meglepő az a közöny, az az arrogancia, amellyel a kormány döntéshozó miniszterei viseltettek a mezőgazdasági termelők és a vidéki lakosság iránt.

Releváns Victor Negulescunak, az EP alelnökének véleménye: „Amikor az emberek sorsáról döntünk, nem normális, hogy csak matematikai vagy politikai számításokat végezzünk. Nem normális azt mondani, hogy ha 1000 autóval többet adunk el, akkor nem baj, ha 5000 mezőgazdasági termelőt veszítünk el. Ezek a gazdák családokat, közösségeket jelentenek.”

A politika célja annak biztosítása lenne, hogy a társadalomban önhibáján kívül senki ne szakadjon le, különösen akkor, ha keményen dolgozó, konokul megmaradni akaró emberekről van szó. Ez lenne, de rossz érzésem szerint soká lesz, amíg ez így lesz Romániában. Legalábbis addig nem lesz így, amíg a politikacsinálók nem szolgálóknak, hanem elit kaszthoz tartozónak tartják magukat, akik felhatalmazva érzik magukat mások nélkül, mások helyett dönteni.

(Nyitókép: Pexels)