Most rossz románnak lenni – írják azok a magyarországi publicisták, akik a nyár végén még bezzeg Románia sikereiről áradoztak, állították be pozitív, követendő példának a szomszédos ország gazdasági teljesítményét. A lufi hirtelen kipukkadt, s ma már arról cikkeznek, hogy most karácsony előtt kell megfizetni a túlköltekező évek féktelenségét, sőt – jósolják –  2026-ban még nehezebb lesz az élet Romániában.

Megszoktuk már, hogy évről évre arról szólnak a hírek így karácsony tájékán, hogy többe kerül megteríteni az ünnepi asztalt, mint előző évben, idén azonban már vészjóslóan arról beszélnek, hogy az idei karácsony nemzedékek óta nem tapasztalt szegényes lesz.

És nem alaptalan a kétségbeesés. Romániában az infláció messze a legmagasabb az egész Európai Unióban. Miközben az EU-ban lassul a drágulás, nálunk napról napra egyre drágább a termékek ára, mert egyre kevesebben tudják megvásárolni. Elfogytak a tartalékok...

A bezzeg Románia jelzős szerkezet úgy nyert létjogosultságot, hogy azok a megrázkódtatások – a 2010-es évek elején az euróövezeti válság, 2020-tól a koronavírus-járvány, majd az Ukrajnai háború kitörése 2022-ben és az ebből fakadó energiaválság – eddig nem érintette a lakosságot, mert az egymást váltó kormányok nem törődtek a következményekkel.

A lakosság hozzá szokott, hogy évről évre többet költ, többet, mint amennyit keres, megtakarításaikat számolták fel, vagy hitelt vettek fel, nem törődve a kamat mértékével.

Ugyanígy tettek az egymást követő kormányok is, és olyan mértékű éves költségvetési hiányokat hoztak össze, ami talán csak Dél-Amerika államainak hiányához hasonlítható. Már tavaly elérkezett az igazság pillanata, s noha a politikai pártok azt ígérték, hogy nem lesznek adóemelések, bércsökkentések, elbocsájtások, a Bolojan-kormánynak durva megszorításokba kellett kezdenie.

A megszorító intézkedések célja a stabilitás megteremtése volt, már a korábbi tapasztalatok jelezték, hogy ezek az intézkedések számos negatív hatással járhatnak:

• a kormányzati kiadások csökkentése és az adóemelések visszafogják a lakossági fogyasztást és a beruházásokat, ami a GDP növekedésének lassulásához vagy recesszióhoz vezethet,
• ha a gazdaság gyorsabban zsugorodik, mint ahogy a hiány csökken, az adósság/GDP arány akár romolhat is a megszorítások ellenére,
• a közszféra leépítései és a magánszektor csökkenő megrendelései növelik a munkanélküliséget, ami tartós bércsökkenéshez vezethet.

Ráadásul a kiadáslefaragó intézkedéseknek jelentős inflációgerjesztő hatásai is vannak.

A lakosság most azzal a dilemmával szembesül, hogy vagy elköltik az ünnepi időszakban maradék megtakarításaikat és netán hiteleket vesznek fel, vagy fogukhoz verik a garast.

Előbbi esetben ismét lehet egy gazdag karácsonyi asztalt körülülni, de a böjtje nem marad el. A visszatérés a költekezés gyakorlatához viszont csak eltolná az igazság pillanatát. Később lesz még rosszabb.

Utóbbi esetben maguk is hozzájárulnak a GDP csökkenéséhez. S most úgy tűnik, hogy a lakosság spórolni kíván. A kiskereskedelmi forgalom határozott zuhanásba fogott.

Hamarosan elmúlik karácsony. Még emléke is a gazdag vagy szegény ünnepi asztalnak. A jóslat beválásnak fenyegetése a következő szűk esztendőkre azonban marad…

(Nyitóképünk forrása: b1tv.ro)