Történet egy kis-nagy emberről
A történetírás a győztesekről szól: a hatalmasokról, a szerencsésekről, akik úgy élhettek-halhattak, hogy azt gondolhatták, a történelem alakítói voltak, amolyan félistenek, akik nélkül nem ment volna előre (sem hátra) a világ. Nemcsak a történetírók, hanem a kortársak sem tulajdonítanak figyelmet a körülöttük tevékenykedő kisembereknek, akik gyakran a szülőföld, a nemzet napszámosaiként a Történelem Urának elhívott szolgatársaivá szegődnek, s ők formálják egy kis vagy nagyobb közösség sorsát.

Ritkán van egy-egy pillanat, amikor egy közösség rácsodálkozik ezeknek a kis-nagy embereknek életére, még ritkábban, amikor kitünteti figyelmével, megköszöni munkájukat, amelyért ők soha nem vártak elismerést, még kevésbé fizetséget.
Tavaly az erdélyi fejedelemasszonyok városában, Fogarason a református közösség díjat alapított. Az Árva Bethlen Kata-díjjal azokat tüntetik ki, akik a szórványt védték, megtartották, gazdagították. Vannak egyházi és világi előjárók is, akik erre a nemes munkára vállalkoztak, és vannak kis-nagy emberek, akik halkan, észrevétlenül ugyanezt tették évtizedeken át. Úgy gondolta hát a díjalapító gyülekezet, hogy kétévente a mikrotörténelem névtelen hőseit tünteti ki. Azokat, akik egészen más képet nyújtanak a múltról, s a jelenről, mint ami a nemzetek, államok hivatalos történetéből felsejlik.
A református egyház nagyasszonyának, patrónusának emlékünnepségén az Árva Bethlen Kata-díjat Szabó Gábor vehette át.
A kis-nagy ember, aki Fogarason született. Tanulmányait magyar iskolai intézményekben végezte: előbb Fogarason, majd Brassóban tanult. (Fogarason mára megszűnt a magyar oktatás: 80 magyar diákkal zárt be az iskola, máig megmagyarázhatatlan okok és indokok miatt…) Szabó Gábor sikeresen felvételizett a Temesvári Műszaki Egyetemre, de mivel nem munkáscsalád sarja volt, ezért nem biztosítottak számára helyet. Több mint harminc éve a Fogarasi RMDSZ szervezet elnöke, aki egész életében az itteni magyarság megmaradásáért küzdött. Fáradhatatlanul segítette Fogarasföld magyarjait, hogy magyar állampolgárságot kaphassanak. A környező falvakat is bejárta, megkereste a magyarokat, dokumentálta a magyarság helyzetét. Szabadidejében szívesen mutatta be a város múltját az érdeklődőknek. Ha valaki Fogaras és a vár igazi történetét akarja hallani, Gabi bácsi a legmegfelelőbb idegenvezető! Heti rendszerességgel szervezi és vezeti a helyi RMDSZ találkozókat, ahol értő elemzést nyújt a fogarasi magyaroknak közéleti, politikai kérdésekben.
Hosszú éveken keresztül küzdött azért, hogy a világháborúban elhunyt katonák számára méltó emlékhelyet állítson. Felkutatta a több mint 120 katonáról fellelhető adatokat, világi és egyházi archívumokban keresett, hogy sírkövet állíttasson azoknak, akikre itt senki nem emlékezett már. A budapesti Hadtörténeti Múzeumtól kért tanácsot és segítséget, végül kitartását siker övezte, hiszen a Hősök temetője elkészült.
Szabó Gábor az ökumenikus gondolkodás, az erdélyi magyar összetartozás legjelesebb képviselője. Méltatója feltette a kérdést: Mit szólna Bethlen Kata ahhoz, hogy egy katolikus ember kapja a róla elnevezett díjat? Bizonyára egyetértene, örömmel nyugtázná, hogy hajdani birtokán, a mindenkori magyar szórványban vannak olyan igaz emberek, akik felekezettől függetlenül értik élete példáját: hitünkért, magyarságunkért küzdeni kell minden időben!
Küzdeni, de főként dolgozni.
Sokan küzdenek egy-egy napig a szórványért, de a szórványt nem az elpufogtatott szlogenek mentik meg, hanem a kis-nagy emberek munkájuk és példájuk révén.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT