A választók kevés dologban értenek egyet annyira, mint hogy a képviselők számát csökkenteni kell. Ennek oka főként az, hogy a választók úgy érzékelik, úgy értékelik, hogy a képviselők, szenátorok külön kaszt tagjai, akik előjogokat élveznek, ráadásul minden érdem nélkül. A képviselők számának csökkentésével nem lehet nagy megtakarítást elérni, de legalább néhány tucattal kevesebb kedvezményezett lesz az országban, olyan sorsverte, mint mi, a választók.

Erre a demagógiára alapozott Traian Băsescu, amikor összehozta a képviselők számának csökkentéséről szóló népszavazást, hogy növelje saját esélyeit az elnökválasztáson. És nyerő kártyát húzott.

A jelenlegi kormánypártok most ismét a képviselők számának csökkentését célzó intézkedésekkel kívánják bizonyítani reformelkötelezettségüket, mert ez a legkönnyebben megvalósítható és a legkevesebb kárral jár a pártoknak. Kivéve az RMDSZ-t. Ugyanis számos jelentős magyar lakossággal rendelkező szórványmegye maradhat magyar képviselő nélkül. Márpedig haragudhatunk, irigykedhetünk az RMDSZ képviselőire, szenátoraira, azt azonban nem tagadhatjuk, hogy a magyarok lakta települések fejlesztése nélkülük – a többségi pártok burkolt magyarellenessége miatt – lehetetlen lett volna és lehetetlen lenne.

Az erdélyi magyaroknak létkérdés, hogy képviselőtestületük jelentős erőt képvisel-e a parlamentben, hogy kormánykoalícióban szükség van-e az RMDSZ-re vagy sem.

A parlament létszámának meghatározása alapvetően politikai döntés kérdése, a parlamenti demokrácia belső logikája szerint abban a választói igényeknek való megfelelés a legitim szempont.

Túl sokan vannak e kivételezett kaszt tagjai – így a választók, mi azonban nem dőlhetünk be ennek a mondvacsinált érvnek. Főként, ha az USR javaslata egyértelműen a magyar képviselet gyengítésére és a romániai kisebbségek teljes kizárására törekszik.

Egy ország lakosságának nagysága és a megválasztható parlamenti képviselők számra között egyértelmű összefüggés figyelhető meg. A képviselők a választók és a közhatalom-gyakorlás közötti puffer szerepét töltik be, így annyi képviselőre van szükség, amennyi biztosítja az élő kapcsolat a választók és a döntéshozatal között.

Rein Taagepera észt politológus köbgyöktörvénye szerint – a parlament optimális mérete a lakosság köbgyökével egyenlő – a román parlament valóban túl nagy. 267 fős kellene legyen, ha az ország 19 millió lakóját tartjuk szem előtt. Ha a diaszpóra lélekszámát is számítjuk – miért ne számítanánk, hiszen szavazati joguk van – akkor 280 fős. Ám Románia specifikus helyzetben van, hiszen – akár elismerik hivatalosan, akár nem – többnemzetiségű ország. Ha arányos képviseletet szeretnénk, amely figyelembe veszi az országalkotó nemzetek jogát a képviseletre, akkor a 100 ezer lakosra eső képviselőszám szerint Románia parlamentje nem tartozik a legnagyobbak közé.

Az USR hallgatólagosan a Szenátusban elfogadott javaslatával nem az a gond, hogy az RMDSZ mandátumainak száma csökkenne, hanem az, hogy 400 ezer magyar, az erdélyi magyarság közel fele képviselet nélkül maradna.

A nemzeti kisebbségek képviselőházi csoportjának vezetője, Varujan Pambuccian korábban kijelentette, az USR javaslatának elfogadása esetén eltűnhetnek a nemzeti kisebbségek a parlamentből, ráadásul veszélybe kerülne a politikai pluralizmus is, mert megyei szinten előfordulhatna, hogy csak egy párt jutna mandátumokhoz.

Nem véletlen, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) egyedüliként támogatja az USR tervezetét, a képviselőházi frakcióvezetőjük azt mondta, a parlamenti létszám csökkentése az AUR kormányprogramjának is része volt.

Ilie Bolojan miniszterelnök szerint a parlament létszámát csökkenteni kell, mert ezt várják a választók. A PNL elnöke úgy gondolja, a parlamenti tevékenység minősége ezzel nem változna, de hozzátette, hogy fontos az, hogy a kisebbségek képviselete ne sérüljön.

Minden jogos vagy alaptalan ellenérzés dacára a plurális, több nemzetiségű társadalom képviselete fontos. Ezt, remélem ki is tudják vívni a kisebbségek képviselői és az RMDSZ. Egy 300 tagú parlamentben ez már jóval nehezebb lenne.