Ez a román diplomácia csődje? – kérdezik egyre többen a hírt hallva, hogy az Egyesült Államok mintegy 700-800 katonát von ki Romániából. Az USA döntése belpolitikai feszültséget keltett Bukarestben, különösen azért, mert Lengyelország sikeresen megőrizte az amerikai katonai jelenlétet.

A döntés egy olyan időszakban született meg, amikor fokozódott a nemzetközi helyzet, többek között Románia légterébe történő egyre gyakoribb orosz behatolások miatt – fejezték ki aggodalmukat román katonai elemzők. Az amerikaiak kezdetben a Romániában és Lengyelországban állomásozó csapatok létszámcsökkentését fontolgatták, de a végső döntés csak Romániára vonatkozik – közölték a névtelen források a Kyiv Posttal. Ez a különbségtétel egy komplex geopolitikai számítás eredménye – hangsúlyozzák a katonai elemzők.

Egy olyan régió számára azonban, amely még mindig küzd Oroszország Ukrajna elleni nagyszabású inváziójának következményeivel, a lépés időzítése kockázatos és aggodalomra ad okot – állítják.

A katonai elemzők véleményével részben egyetért Richard Williams, a NATO védelmi beruházási osztályának volt helyettes igazgatója is. A nyugalmazott amerikai ezredes kedden a Kyiv Postnak azt nyilatkozta: „Nincs nyilvánvaló vagy taktikai ok a NATO-dandár Romániából való kivonására.”

Bukarestben felháborodást váltott ki, hogy Lengyelország diplomáciai úton el tudta téríteni a Trump adminisztrációt eredeti szándékától. A politikai elemzők a román külügy csődjéről beszélnek. Felemlegetik, hogy az Egyesült Államok egyik leghűségesebb európai szövetségesének megnyugtatására Trump elnök nemrégiben találkozott Lengyelország új elnökével, Karol Nawrockival, és biztosította őt arról, hogy az amerikai csapatok létszáma Lengyelországban nem csökken. A találkozó során Trump állítólag azt mondta, hogy az Egyesült Államok „nem is fontolgatta” a katonák kivonását az országból, és hangsúlyozta: „A végsőkig Lengyelország mellett állunk.”

Justyna Gotkowska, a lengyel a Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) helyettes igazgatója hangsúlyozta ennek a biztosítéknak a fontosságát: „Bármilyen létszámcsökkentést a régiónkban Oroszország buzdításnak tekint a hadviselésre…” Gotkowska hangsúlyozta az amerikai katonai jelenlét döntő „elrettentő erejét” a NATO északkeleti szárnyán. A Kyiv Post tudósítójának azt is elmondta, hogy a rotációs egységek – mint például a jelenleg Romániában állomásozók – „a legkönnyebben visszavonhatók.”

Virgil Bălăceanu nyugalmazott tábornok arra figyelmeztetett, hogy a NATO délkeleti oldala sebezhetőbb, mint az északkeleti, és tovább gyengül a hadtestvisszavonás által. Mivel ez az érzékeny információ nem hivatalos csatornákon, hanem a külföldi, az ukrán sajtón keresztül jutott el Romániába, ismételten rámutat a román hatóságok és politikusok gyenge kommunikációs készségeire – mondta a nyugalmazott tábornok. Az amerikai csapatok Romániából való kivonása jól mutatja a román külpolitika minőségét. A tényből, hogy az amerikaiak nem vonnak ki csapatokat Lengyelországból, kiderült, hogy a román diplomácia mennyire erőtlen.

Virgil Bălăceanu szerint a felelősség a román politikusokat és hatóságokat terheli, akik nem tudtak proaktív külpolitikát folytatni, és meggyőzni szövetségeseiket a nagyobb katonai jelenlét szükségességéről.

Az amerikai kivonulás után is vannak megoldások – mondja Virgil Bălăceanu. A román hatóságoknak sürgősen meg kell kezdeniük a tárgyalásokat azokkal az európai államokkal, amelyek már küldtek csapatokat Romániába. Franciaország a legfontosabb partner – vélte a nyugalmazott tábornok. „Most proaktív politikát alkalmazhatunk közvetlen kapcsolatban Franciaországgal, Spanyolországgal, Belgiummal, Luxemburggal és a harci csoport többi résztvevőjével. De különösen Franciaországgal, hogy meggyőzzük őket arról, hogy ezt a harci csoportot állandósítani kell, biztonságossá kell tenni, rotációs alapon, dandárszintig. Néhány száz amerikai katona kivonása után is kiegyensúlyozhatjuk a NATO jelenlétét” – tette hozzá.

„Ehhez Romániának jó tárgyalókra van szüksége, és pontosan ez hiányzik nekünk. Romániának követnie kellene Lengyelország példáját, és meg kellene tanulnia tárgyalni partnereivel” – summázta Virgil Bălăceanu.

Vladimir Ionaş szociológus, politikai elemző Facebook-bejegyzésben reagált a washingtoni lépésre: „Politikai szinten Románia és az Egyesült Államok kapcsolatai a lehető legalacsonyabb szinten vannak. És ez nem csak a republikánusokkal való problémáról szól, ahogy sokan hinni szeretnénk. Fel kell végre ébredniük az ország vezetőinek. De lehet, hogy ez egy tudatosan vállalt irány, amelyet nem közöltek nyilvánosan” – fogalmazott Vladimir Ionaş.

Azok, akik bírálják az irányváltást az amerikai stratégiai partnerségről a francia haverség felé, Nicolae Titulescu szellemét állítják szembe a mai román diplomácia szellemteljesítményével. Abban mindenképp igazuk van, hogy a jelenlegi külpolitikai helyzet nagyban különbözik a múlt századitól, és Titulescuk nem mindennap születnek. Lehet, hogy figyelni kellene mégis a jeles diplomata figyelmeztetésére: „Az elveinket nem áldozzuk fel a barátság oltárán.”

(Nyitókép: gdb.rferl.org)