Óriásit megy a közösségi médiában Orbán Viktor magyar miniszterelnök jókedv-videója, amint a kolozsvári Rhédey-palotában zenészek társaságában azt énekli, hogy „nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el!”

Ezzel kiváltotta az erdélyi magyarok támogatásával megválasztott Nicușor Dan államelnök tanácsosainak félelmét, így eltanácsolták az államfőt attól, hogy részt vegyen az RMDSZ 17. kongresszusán. Mert mi lesz akkor, ha a magyar miniszterelnök beváltja fenyegetését, és ráadásul még felhangzik a székely himnusz is, és a székelyek Csaba királyfi vezetésével a csillagösvényen küzdve nem fogják hagyni elveszni Erdélyt, Istenem! – magyarázták az államfő döntését másnap, miután a hazai többségi sajtó kihisztizte magát, hogy valóban felcsendült a székely himnusz, noha szerintük Romániában csak egy himnusz létezik: a román. (Ébredj román halálos álmodból – fűzöm hozzá –, hiszen egy hivatalos himnusz még biztosan van, az Európai Unióé, amely oly eredményesen védi a többséget az őshonos nemzeti kisebbségektől.)

Vannak azonban józan hangok is, sőt ironikus felütések. Igaz az irónia nyila szociáldemokrata táborból hull az államfőre.

„Újabb vihar a mi kis nemzeti bilinkben. Orbán Viktor és barátai azt húzatták: „Nem, nem, nem / nem, nem, nem / nem megyünk mi innen el...” Nemzeti tragédia, vészjósló szalagcímek, felajzott hangulatú talk show-k. Mintha a „harmadik” bécsi döntést írták volna alá” – írja ironikus Facebook-bejegyzésében Vasile Dâncu szociáldemokrata politikus, europarlamenti képviselő.

Aztán ilyeneket mond:

Nyugodjunk már meg! Miért borul el az agyunk, ha a magyarokat énekelni halljuk? Tudatában vagyunk annak, hogy mennyire „szelektív” ez a felháborodás? Ha ugyanis a mi muzsikusaink dalolnák: „Románok vagyunk, örök urai ennek a földnek”, akkor dagadunk a büszkeségtől. Ha viszont az övék húzza, akkor az a román nemzet elleni összeesküvés!

És folytatja Dâncu: Ha belegondolunk, még vicces is a dolog: a magyarok ugyanis nem azt mondták, hogy ők voltak itt előbb, épp ellenkezőleg! A „nem megyünk mi innen el” úgy is értelmezhető: bár később jöttek, de jól beilleszkedtek és nem kívánkoznak el. De miért is mennének? Mi, románok vagyunk azok, akik megyünk. Több millióan. Olaszországba, Spanyolországba, Németországba. Ha ez így megy tovább, nem maradnak idehaza csak a nyugdíjasok, a kóbor kutyák és a hazájukhoz lojális nemzeti kisebbségek. Legyünk hálásak. Legalább a magyarok tartják még a frontot. Mert valakinek meg kell művelnie a földet, javítani kell az utakat, befizetni az adót. Valójában, ha mi is gyakrabban énekelnénk, hogy „Nem, nem, nem / nem, nem, nem / mi sem megyünk innen el…/, kevesebb talk-show-t kellene tartanunk demográfiáról, exodusról. De nem! Mi ehelyett inkább balhézunk azokkal, akik itt maradtak.”

Teljesen egyet értek Vasile Dâncuval. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy a minden jó kedvű mulatság végén felcsendülő dal a házigazdához szól: „ha nem tetszik a gazdának, hogy mi itten mulatunk,/ vigye el a házát innen, de mi itten maradunk.” Érzékeny lelkű nacionalisták ne vegyék magukra dalos üzenetét a miniszterelnöknek: mi, erdélyi magyarok nem vendégek vagyunk Romániában – így nincs is házigazdánk –, hanem társnemzet tagjai, még ha berzenkednek is ezt elfogadni.

A nóta vége pedig nem az irredentizmus, hanem a jókedv. Amit már acsarkodásuk sem tud elrontani.

(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook oldala)