Nem elég reformernek látszani, annak is kell lenni! Az egykori szocialista vezető, Lendvai Ildikó axiómája inverzének igazáról volt kénytelen megbizonyosodni a miniszterelnök, Ilie Bolojan. A négypárti kormánykoalíció mélyreható reformokat ígért beiktatásakor, és igyekezett is őrizni a látszatot: számos olyan lakosságot érintő megszorítást léptetett életbe, amelyet sokáig el lehetett adni a kormányközeli médiában reformként. Csakhogy a reformigyekezet megbicsaklott éppen azokon a területeken, ahol a legszükségesebbnek mutatkozott. Például a közigazgatásban.

Az 1965-ben, a Ceaușescu-korszak hajnalán megrajzolt közigazgatási-területi egységek, a megyerendszer, a kis számú lakossággal rendelkező községek, az elnéptelenedő mezővárosok ma már nem az állampolgárok igényeihez igazodó helyi döntések meghozatalának lehetőségét rejtik, hanem az integrált gazdasági és infrastrukturális fejlődés kerékkötői. Amelyek fenntartása ráadásul hatalmas közpénzráfordítást igényel. Erről néhány napja Ilie Bolojan miniszterelnök beszélt a Viktória-palotában tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta, hogy számos önkormányzat nem tudja fedezni személyzeti költségeit, és léte teljes mértékben az állami költségvetéstől függ.

„A helyi közigazgatásban több mint 150 000 ember dolgozik, s a fizetésük biztosítása jelentős kiadási tételt feltételez. Ha nem kontrolláljuk az állam személyzeti kiadásait, akkor kockáztatjuk, hogy az összes többletbevételünk ezekre a személyzeti kiadásokra fog elmenni, megfosztjuk magunkat a szükséges beruházások finanszírozásától. 6 hónap alatt 7 milliárd lej személyzeti kiadásunk volt. A reform feltétlenül szükséges!” – mondta Ilie Bolojan.

A miniszterelnök által koordinált kormányzati elemzés szerint az adminisztratív reform több mint 13 000 alkalmazott elbocsátásához vezethet a helyi önkormányzatokban. Az ország közigazgatási-területi egységeinek felénél minden tizedik munkahely megszűnhet, és a városházák fele is kénytelen lenne létszámot csökkenteni.

Ilie Bolojan miniszterelnök utasította a prefektúrákat, hogy ellenőrizzék a helyi önkormányzatok és a megyei tanácsok által a saját személyzetükről szolgáltatott adatokat. „A helyi közigazgatás reformja a helyes adatokon fog alapulni” – jelentette be a miniszterelnök.

Ha egyáltalán lesz reform!

A kormánykoalíciót alkotó történelmi pártok ugyanis ellenzik a személyzet csökkentését a helyi önkormányzatokban. A Szociáldemokrata Párt ellenőrzi ugyanis a romániai önkormányzatok nagy részét párttagjai által, és noha az utolsó választások ezt a meggyőződést kikezdték, továbbra is úgy véli, hogy a helyi önkormányzatok révén maximalizálhatja esélyeit az országos választásokon.

A polgármesterek és megyei tanácsok elnökei pártpreferenciáik alapján válogatott munkatársaik munkahelyét védve, eredetileg helytelen adatokat jelentettek a kormányfőnek. 25 százalékos létszámcsökkentést vállaltak volna, ám hamar kiderült a turpisság: ennyivel nagyobb is a létszámkeret, ha a kormányfő elfogadja ajánlatukat, gyakorlatilag mindenki marad a helyén.

Ilie Bolojan felbőszült, és ismét kijelentette, hogy a reform elkerülhetetlen, mivel sok helyi önkormányzat saját bevételeiből még a személyzeti költségeit sem tudja fedezni, és szinte teljes egészében állami finanszírozásból tartja fenn magát.

„A helyi közigazgatás tekintetében a reform feltétlenül szükséges.(…) Ha egy városháza még a fizetéseket sem tudja fedezni, az azt jelenti, hogy a dolgozóiért létezik, nem pedig a polgáraiért” – mondta a kormányfő.

Mégis meghátrált, és elfogadta, hogy két lehetőség van: vagy csökkentik a kiadásokat és a személyzetet, miközben megőrzik a jelenlegi közigazgatási struktúrát, vagy középtávon átszervezik a területet, és megszüntetik azokat a közigazgatási egységeket, amelyek már nem életképesek pénzügyileg.

Ez a középtáv azonban évekbe, évtizedekbe telhet, így a pszeudoreform egyetlen vesztesei az egyszerű állampolgárok lesznek, akik kénytelenek lesznek még több adót és illetéket fizetni, többet dolgozni kevesebb pénzért, hogy a kormánypártok őrizhessék a reform látszatát a nemzetközi hitelminősítő intézmények előtt, hogy az állam olcsóbban juthasson hitelhez.

A következő három évben lehet még hivatkozni az átkos örökségre, amit a liberálisok és szociáldemokraták hagytak a szociáldemokratákra és liberálisokra. Utána, utánuk meg jöhet az özönvíz: a populisták térnyerése.

(Nyitókép forrása: Agerpres)