Megjött az ősz. Meg kellene a pipéket számolni. Számoljuk: már megint egy illúzióval kevesebbel maradtunk. Hitünk, miszerint a Nicușor Dan és az Ilie Bolojan páros a tizenkettedik órában végre rendet tesz az országban, nem élte túl a nyarat. Persze, ne legyünk igazságtalanok, mert tényleg próbálkoznak, de hatalmas – legyőzhetetlen? – a közegellenállás. Különösen a PSD-vel van sok baj. Hol maradnak, hol távoznának a koalícióból, húzzák az orrukat és úgy csinálnak, mintha semmi múltbéli felelősség nem terhelné őket, illetve mintha semmi vesztenivalójuk nem lenne a jövőben, egyébként is, ha minden kötél szakad, az AUR-ral bármikor szövetkezhetnek, ugyebár.

Addig nincs nagy ellenkezés a pártoknál, míg a kormány a deficitcsökkentő, kétségbeesett spórlás jegyében áfát vagy tanári óraszámot emel, illetve óradíjat, fizetést, ösztöndíjat és egyéb juttatásokat csökkent, mert a nép állja a cechet. Ott és akkor kezdődik a probléma, ha a helyi adminisztráció reformjaként ezreket kellene a helyi önkormányzatokból, a PSD vidéki hátországából elbocsátani. Más pártok is bőven érintettek természetesen, de a PSD utolérhetetlen a protekcióban és a nepotizmusban. Hogy miért vettek fel az önkormányzatoknál annyi embert? És sokakat most miért nem lehet lapátra tenni? Elvégre mindenkinek van anyja-apja, fia-borja, veje-lánya-menye, nagybátyja, nénje, uncsi, sógor, koma, ipam-napam… ipics-apacs, ki a hunyó?

Bolojan a hunyó, aki csak most (?) jött rá, hogy milyen fába vágta a fejszéjét! Nicușor Dan mintha még most sem jött volna rá. Legalábbis úgy tesz, és intézkedéseivel egyáltalán nem siet, nehezen alakul az elnöki csapat. De félreértés ne essék: én mindenképpen a Nicușor & Bolojan tandemnek drukkolok. Mert az utóbbi időben állandóan a fejünk fölött lebegő alternatíva sokkal rosszabb! Annyit azért elért Bolojan és az új kormányzat, hogy pillanatnyilag megúsztuk a fizetésképtelenséget és a lej is stabil maradt, nézzük csak meg az euróárfolyamot. És Nicușor Dan is személyes varázsával elérte, hogy valamelyest nőtt a nemzetközi szimpátia Románia iránt.

Ez volt a könnyebbik fele a dolgoknak. Mert eljött az ősz, és a társadalom most benyújtja a fizetésképtelenség elkerülése érdekében meghozott gyorsított intézkedésekért a számlát. A megsarcolt, megsértett társadalom a nyári szünet és a nagy meleg után az utcára készül. Csak nehogy az ősz forróbb legyen a nyárnál! A fasisztoid ellenzék elégedetten dörzsöli össze tenyerét és várja a sztrájkokat és a nagy felvonulásokat. Számolja, ha nem is a pipéket, de a régi-új hatalom hátralevő napjait. Eljön még az ő idejük, gondolják és mondják. És csakugyan.

Ebből kellene kiindulni. Ha vállalták a kormányzást, akkor most Nicușor ne dőljön kényelmesen hátra, és Bolojan se riogasson, hogy lemond. Ha ilyen hamar lemondana, akkor egyáltalán miért vállalta a kormányzást? Nagyon rossz üzenet ez, és nem elsősorban a PSD-nek, akiknek szánva volt, hanem az egész országnak. Máris egy kormányválság? Még csak ez hiányzik!

A PSD a rejtvény kulcsa. A megkerülhetetlen kormányzati alaptétel az, hogy a mai krízishelyzetben nincs lehetőség egy felduzzasztott és rosszul működő önkormányzati- és állami apparátust változatlanul fenntartani. A hiányzó milliárdokat valahonnan pótolni kell, és az elbocsátásokkal már nemcsak a kisemberek, de az „alsóközép” pártklientúra is sorra kerül: a tanácsosok és alpolgármesterek, ilyen-olyan aligazgatók és így tovább. A bázis. Jelentős tömegről van szó.

A PSD-bárók mostanában sokkal halkabbak lettek, mint régen, de azért ott vannak, sokuk ma is a helyén. Tegyék ki ők a hiányzó pénzt, ha nem engedik a protezsáltjaikat elmozdítani, a sok off-shore számlával tömegek állását lehetne kiváltani. Ha pedig mégsem adják vagyonukat, vegyék tudomásul, hogy bázisuk, hátországuk egy részét fel kell áldozniuk. Ez egyébként a többi pártra is érvényes. Mert ha nem, a kirobbanó krízis őket is nagyon megkárosítja. Még akkor is, ha végül az AUR-ral összeállnak.

Nicușor Dannak és Ilie Bolojannak azt kívánom, hogy a problémák majdnem reménytelen szövedékében helyesebben állítsák fel prioritásaikat. Döntsék el, hogy a nagy halak és azok vagyona után mennek a bírói kar és az ügyészek segítségével, vagy ez utóbbiakat a munkabeszüntetésig magukra haragítják. Nem az a legnagyobb baj, hogy ez utóbbiak rendkívüli kiváltságokat élveznek és óriási juttatásokat kapnak, hanem az, hogy általában nem teszik a dolgukat. Azokkal az ügyészekkel és bírókkal kellene csak kivételezni, akik valóban a társadalom fő ellenségeit, az ország megrablóit törvényes úton elszámoltatják. Ilyen rendszer teremtésére kellene igyekezni, és nem testületileg vegzálni a bírói kart, amely hamar összezár és akkor passz.

Az őszre sokkal több erélyt kívánok Bolojannak és Nicușor Dannak. Ne felejtsék: a frontális ütközést elkerülendő, nem elég csak ímmel-ámmal, félig-meddig elrántani a kormányt, mert akkor csúnya baleset lesz belőle. Van még lehetőség, még mindig van remény, ha végre határozottan megragadják a kormánykereket.

(Nyitókép: Nicușor Dan Facebook-oldala)