A Bolojan-kormány szeptember 30-án töltötte be regnálásának 100. napját. A mérleg felemás. Volt ez idő alatt hat felelősségvállalás, öt sikertelen bizalmatlansági indítvány és két elbukott egyszerű indítvány, lakosságot sújtó fiskális-költségvetési megszorítások és koalíciós torzsalkodások, amelyek elodázták a szükséges reformokat a közigazgatásban és az állami apparátusban. A koalíció vezetői hangsúlyozzák, hogy „a reformok még nem valósultak meg” – Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke helyesen leszögezte: „A kiadások csökkentése vagy az adók emelése nem reform!” –, és újabb lakossági megszorításokkal riogatnak. Az állami alkalmazottak jövedelmének csökkenéséről, a nyugdíjkorhatár emeléséről, sőt az áfa és adók emeléséről is beszélnek. Mert mint mondják: azok az intézkedések, amelyeket meghoztak, nem hoztak jelentős költségvetési eredményt.

„Nem megszorításokról volt, van szó – próbálja édesíteni a keserű pirulát a miniszterelnök –, hanem felelősségteljes intézkedésekről, amelyeket végre kellett hajtani. (…) Gyakorlatilag elkerültük a fizetésképtelenséget, amely a több mint 9%-os hiány és az Európai Unióban a legalacsonyabb kincstári bevételek miatt fenyegetett.” S valóban kész csoda, hogy a hitelminősítő intézetek nem taszították Romániát „junk” kategóriába, hogy az európai alapokból finanszírozott projektek folytatódnak, miközben Románia országos helyreállítási és fejlesztési programját (PNRR) is újratárgyalják.

Arra a kérdésre, hogy elégedett-e azzal, amit a kabinetje 100 napos mandátuma alatt elért, Ilie Bolojan azt válaszolta, hogy „a döntések nem könnyűek” egy négypárti koalícióban. (Polgármesterként, megyei tanácselnökként, háta mögött a többségi liberális tanácsosokkal, könnyebb volt.)

„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között talán többet is tehettünk volna, ha koherensebbek lettünk volna, ha jobban összefogtunk volna, és ha határozottabban cselekedtünk volna” – tette hozzá a kormányfő.

Pár lehetséges válasz arra, hogy miért nem indultak el a reformok a Bolojan-kormány első száz napjában.

Válság idején soha nem lehet könnyen reformokat végrehajtani. Minden átgondolatlan lépés tovább mélyíti a válságot.

A reformok szükségességét, a reform lépések miértjét, hatását, várható eredményeit tisztán és világosan kell kommunikálnia a kormánynak. A könyvelői (nem emberi hangon szóló) kommunikáció társadalmi ellenállást szül.

Reformok idején tartózkodni kellett volna a politikai kampányakcióktól, erről pedig sem a PNL, de főleg a PSD sem tudott lemondani.

Hátrány, hogy a Bolojan-kormánynak nincs bátorsága meglépni a valós reformintézkedéseket, tart a bukástól, a PSD foglyaként viselkedik.

A közigazgatási reformhoz szükség lenne alkotmánymódosításra is, amely érinthetné az alkotmánybíróság tevékenységét is. Ott háríthatná el az akadályt, ahol az eddigi kormányok mindig akadályba ütköztek a speciális nyugdíjak reformja tekintetében. Ezt a PSD–PNL-koalíció valósíthatta volna meg, amikor kétharmados többsége volt. Erről a kétharmadról álmodni sem lehet. Sem rövid, sem közép távon. Így valószínű ez a próbálkozás is megfeneklik.

Reformokra várni ezért naivság. Szerencsére a válság, amit élünk, nem hasonlítható a 2008-as válsághoz, az összeomlás csak akkor fenyegetett volna minket, ha a Bolojan-kormánynak nem sikerült volna elhitetnie az uniós intézményekkel, a hitelminősítőkkel, hogy szándékai komolyak a költségvetés stabilizálására. Ez az első száz nap tagadhatatlan eredménye.

(Nyitókép: gov.ro)