Közeledik az év vége, és ez remek alkalmat kínál arra, hogy megálljunk egy pillanatra és elgondolkodjunk az elmúlt év tanulságain, a megváltoztathatatlan, de még mindig jóvá tehető botlásainkon, a rólunk lehulló hajdan volt értékekről, amelyek talán még mindig magunkhoz fűzhetők. Az idő kivédhetetlen múlása, az örök búcsúk elkerülhetetlensége és az a felismerés, hogy mi mégis itt vagyunk a jelen időben, lezárva a múltat és tervezve a jövőt – mindez egyszerre jelenti az élet ritmicitását, amelyet mindenki – így vagy úgy – megél.

Év végén fontos számba venni, mi az, amit befejezettnek tartunk, mi az, ami tovább tart a parttalan időben, és mi az, ami még csak lehetőségként sejlik fel. Nem mindegy azonban, hogy milyen módon zárunk le egy múltbéli történetet. A jó befejezés tisztelete mindannak, ami volt, s reménye annak, ami van és ami lesz.

A jó befejezés – még ha egy kiábrándító, félelmet keltő év lezárása is –    utat enged a valódi újrakezdéshez! Az idő a folytonos változást biztosítja számunkra. Amiről sosem gondoltuk volna, legyen az boldogság vagy szenvedés, az is megváltozik vagy véget ér. Új – ki tudja, hogy szenvedéssel vagy örömmel szegélyezett – utat nyit előttünk.

2024 bizonytalansággal, félelemmel és reménnyel ért véget. Az egy évvel korábbi politikai bizonytalanság mára sokak számára létbizonytalanságra váltott, a holnaptól való félelem mindennapivá nőtt, remény is csak némi maradt. A politikai szirénbeszédek kakofóniájában csendesen mondogatjuk: „Istenem, add, hogy ne bíráljak:/ Erényt, hibát és tévedést/ Egy óriás összhangnak lássak…” Vagy némi blaszfémiát megengedve magunknak azzal biztatjuk magunkat, hogy „Magamban bíztam eleitől fogva -/ ha semmije sincs, nem is kerül sokba/ ez az embernek.”

S ha már idáig érünk, azon is reflektálhatunk, hogy mi az, amit 2025-ben bejártunk, így megtalálhatjuk, hogy hova is jutottunk. Számot vethetünk azzal, hogy egy olyan világba érkeztünk, ahol mindenki egyszerre beszél, s csak a maga igazát szajkózza, ahol mindenki mindent tagad, mindenki egy megváltó – valójában önmegváltó – eszmével lép fel, s azzal akarja menteni a még menthetőt, hogy halálra ítéli az értelmet.

Számot vethetünk azzal is, hogy ez a zaj is elülhet, a viták megszűnnek, fáradtság és kedvetlenség, csömör jelentkezhet minden téren. Mindenütt a politika lesz úrrá, amely igyekszik ugyan alkotni, de úgy, hogy közben a szellemet s később a szabadságot is megbénítja.

S ha már számot vetettünk, tehetünk is ellene. Ha a 2025-ös évet jól lezárjuk magunkban. A jó befejezés jó kezdethez vezet.

Békés, boldog új évet kívánok, kedves Olvasó!