A viccben a belga sorozásnál elhangzik a felszólítás, hogy flamandok jobbra, vallonok balra, mire a magyar emigráns félénken megkérdezi, hogy „és a belgák hova álljanak”. Hasonló helyzetben találta magát a román külpolitika a múlt napokban, amikor a nemzetközi helyzet fölöttébb fokozódott. Ám míg a viccnek hatalmasat szól a csattanója, a román külügy aligha értékelhette poénosnak a körülményeket.

Románia bírálói – sokan az erdélyi magyarok közül is – gyakran hozzák fel, hogy az ország külpolitikája a hintapolitika elvére támaszkodik, háborúk, politikai válságok idején Bukarest gyakran stratégiai partnert cserél, s korábbi szövetségesét korábbi ellenségével szövetkezve hátba támadja. A napokban Bukarest ismét alkalmazni akarta a hintapolitika alapelvét – várj ki, majd állj a kétségbevonhatatlan győztes oldalára! –, csakhogy az hirtelen fölöttébb kényelmetlenné vált számára. A részvétel a davosi Világgazdasági Fórumon, illetve a felkérés, hogy Románia csatlakozzon a Béketanácshoz feloldhatatlan dilemma elé állította az államfőt és tanácsosi csapatát, két táborra osztotta a politikai elemzőket.

A dilemma: Románia évek óta az Egyesült Államok kiemelt kelet-európai stratégiai partnere, miközben az Európai Unió számára – na jó, eminens diákból lecsúszott – támogatandó szolgadiák. Ha Nicușor Dan nem fogadja el Donald Trump meghívását, megromolhat a jó viszony. Ha viszont elfogadja, megromolhat jó kapcsolata az uniós nagyhatalmakkal, és mégiscsak az uniós pénzforrásokhoz kötve tartják lélegeztetőgépen Románia gazdaságát.

Nem ment el a román államfő a Világgazdasági Fórumra. Marius Lazurca, az államfő nemzetbiztonsági tanácsadója szerint Nicușor Dan ezzel azt üzente: „Nem bóklászom összevissza a nagyvilágban, amikor annyira fontos dolgok követelik meg a jelenlétemet az országban.” Hogy melyek és mennyire fontosak az itthoni dolgok, arról nem tett említést.

Az államfővel kritikus politikai elemzők szerint Nicușor Dan azért nem utazott Davosba, hogy ne kelljen színt valljon, kinek a pártján áll Grönland ügyében, és a Béketanácsban való részvételt, de az abból való kimaradást is problematikusnak találta. Nicuşor Dan államfő üdvözölte ugyan Donald Trump amerikai elnök elkötelezettségét a béke előmozdítása mellett, de bejelentette: Románia mélyreható elemzésnek veti alá a gázai Béketanács alapokmányát, hogy megállapíthassa, a kezdeményezés összhangban áll-e Románia meglévő nemzetközi kötelezettségeivel.

A bejelentést követően számos USA párti elemző bírálta az államfő határozatlanságát. Lemondhat-e Románia az USA-val való stratégiai partnerségről az uniós szövetségesek – elsősorban Franciaország – kedvéért – tették fel a kérdést. Olyan alkalom ez, amikor taktikusan hallgathatunk? – firtatták. Az Európai Unió és Trump Amerikája közötti feszültségek előre láthatók voltak, és a román politikai elemzők már tavaly, Trump megválasztásakor rámutattak, hogy a két hatalom közötti esetleges konfliktus kezelése kemény dió lesz Bukarest számára. A hintapolitika követelményei közepette nyilatkozatában Nicușor Dan elnök nyugalomra és a NATO-partnerek közötti diplomáciai tárgyalások folytatására szólított fel. Külügyi tanácsadója értelmezése szerint a román elnök „mindkét fél iránt szolidaritását fejezte ki”.

Nicușor Dan elnököt Grönlanddal kapcsolatos nyilvános álláspontja miatt keményen bírálták az EU-párti politológusok is. Erkölcsileg kétértelműnek minősítették álláspontját, azt olvasták ki belőle, hogy az államfő szolidáris egy olyan állammal, amely európai területet akar elfoglalni. Răzvan Petri politológus úgy vélte, hogy az elnök azzal az üzenettel szolgál, hogy Románia nem olyan állam, amelyre lehet támaszkodni, mivel hajlandó megsérteni az európai szolidaritást. A semleges (értsd hintapolitika) hívei viszont az államfő EU pártiságát tartják elhibázottnak, mondván, hogy Románia nem rendelkezik megfelelő politikai mozgástérrel ahhoz, hogy beavatkozzon egy ilyen érzékeny biztonsági kérdésbe, amelyben az Egyesült Államok érdekei ütköznek Európa érdekeivel.

Sajnálom az államfőt, hogy ennyi ellentétes vélemény közepette kell munkálkodnia – ami a fő feladata – Románia külpolitikájának irányszabásán.

Szerencsére akadnak még a hintapolitikának – manapság reálpolitikának is hívják – olyan tekintélyes védelmezői, mint Cristian Barna professzor, a Mihai Viteazul Akadémia volt rektora, aki úgy véli, hogy Romániának semlegesnek kell maradnia anélkül, hogy nyíltan állást foglalna: „Senki sem állítja, hogy stratégiai partnerségünk az Egyesült Államokkal összeegyeztethetetlen lenne a többi külpolitikai célkitűzésünkkel – sem az ő stratégiájukban, sem a miénkben. Amíg közös célunk az Orosz Föderáció előrenyomulásának megfékezése a Fekete-tengeren, nem látunk konfliktust ezek között a célok között. Pragmatikusan Romániának két fő érdeke van: hogy Ukrajna ellenálljon, és hogy a Moldovai Köztársaságot ne fenyegesse veszély. Mindkét esetben Románia álláspontja az, hogy az Egyesült Államok képviseli az elrettentő erőt a térségben bármilyen agresszióval szemben. Románia álláspontját most nem szabad megfogalmazni!” – jelentette ki Barna.

Leszűrhető, hogy az eddig egységesnek látszó külpolitikai irány Romániában hirtelen két irányt vett. Így már nem annyira kényelmes a hintapolitika, még ha egyesek bíznak is abban, hogy ismét beválik majd.

(Nyitókép: Nicușor Dan Facebook-oldala)