A szakértői vélemény új fényt vet a Trump-kormányzat rendkívül kemény fellépésére öt ellenzéki törvényhozó ellen, akik arra szólítottak fel katonákat, hogy tagadják meg az elnök törvénytelen parancsainak végrehajtását.

Precedens nélküli helyzettel szembesült az idén, fennállásának 77. évfordulóját ünneplő NATO. A Nobel-bizottság döntése miatt csalódott amerikai elnök olyan üzeneteket küld európai szövetségeseinek, amelyek egy másik tagország – Dánia – elleni amerikai katonai akciót helyeznek kilátásba.

Az amerikai hadsereg kénytelen felkészülni egy felfoghatatlan árulásra – értékelte a Grönland lerohanásával kapcsolatos fenyegetőzéseket Tom Nichols, az amerikai hadsereg jövőbeli felső vezetőinek kiképzésre létrehozott War College stratégiai és hadpolitikai tanszékének korábbi vezetője. Egy NATO-szövetséges megtámadása az ellentéte mindennek, amire a fegyveres erőket kiképezik – szögezte le a The Atlantic oldalán közölt véleménycikkében.

Az amerikai katonai doktrína és képzés soha nem számolt azzal az esettel, hogy az USA saját szövetségese ellen indítana hadműveletet. A katonai vezetés morális és szakmai dilemma elé kerülne, ha arra utasítanák, hogy megtervezze a támadást egy szövetséges ország ellen – mutatott rá Nichols, aki szerint egy ilyen parancs „perverz” lenne az amerikai katonák számára, akik dán erőkkel is szolgáltak együtt, például Afganisztánban.

Ugyanakkor hangsúlyozta: még ha morálisan elfogadhatatlan is, és az eredmény „tragédia és globális katasztrófa” lehet, a katonai vezetésnek akkor is követnie kell Trump utasításait.

Ben Hodges nyugalmazott tábornok, az Egyesült Államok hadseregének volt európai főparancsnoka ezzel szemben úgy véli, egy Grönland elleni támadás elrendelése egyértelműen jogszerűtlen parancsnak minősülne, és mint ilyet, a hadseregnek kötelessége lenne megtagadni.

A tábornok hangsúlyozta: a Trump‑adminisztráció nem valódi biztonsági okokból akarja megszerezni Grönlandot, hanem egy új amerikai stratégia részeként, amely a nyugati félteke dominálását célozza, hogy távol tartsa Kínát és Oroszországot, és biztosítsa az amerikai hozzáférést a térség erőforrásaihoz. Csakhogy az USA már most is hozzáfér ezekhez az erőforrásokhoz, tehát a „biztonsági érv” mindössze kifogás.

Grönlandon 1945 óta van amerikai katonai jelenlét, egy 1951 óta érvényes védelmi megállapodás pedig bőséges lehetőséget kínál az Egyesült Államok számára, hogy a mostaninál sokkal erősebb katonai jelenléttel rendelkezzen a dán fennhatóság alatt álló, de kiterjedt autonómiával rendelkező szigeten. Az évek során az USA 17 támaszpontot működtetett, és több ezer katonát állomásoztatott Grönlandon. Jelenleg mintegy 200 fős kontingenst tart fenn a sziget északnyugati csücskében található Pituffik radarállomáson, amely azonban nem Grönlandot védi: feladata az Amerika felé tartó esetleges (orosz) rakéták korai jelzése. A dánok és a grönlandiak folyamatosan jelzik, hogy az USA bármikor visszatérhet a korábban bezárt bázisaira, ha szükségét látja.

A FRANCE 24 angol nyelvű adásában Ben Hodges hangsúlyozta: az USA alkotmányának 6. cikke szerint az Egyesült Államok Kongresszusa által ratifikált nemzetközi szerződések a nemzeti jog részét képezik („law of the land”). Egy NATO‑szövetséges megtámadása tehát az amerikai törvények megsértésének minősülne, így a katonai vezetésnek kötelessége lenne megtagadni egy ilyen parancsot – mutatott rá.

Ez új megvilágításba helyezi a Trump‑kormányzat igazságügyi minisztériumának eljárását, amelyet több szenátorral és kongresszusi képviselővel szemben indított lázítás vádjával. Elissa Slotkin michigani szenátor, a CIA nyugalmazott tisztje egy hete jelentette be, hogy szövetségi vizsgálat indult ellene egy novemberi videó miatt, amelyben – öt demokrata párti törvényhozó társával együtt – arra szólított fel katonákat, hogy ne kövessenek illegális parancsokat.

A videó az állítólagos venezuelai droghajók elleni, sokak által jogszerűtlennek tartott légitámadások idején készült, és váratlanul kemény választ váltott ki az adminisztráció részéről. Trump elnök letartóztatással és börtönnel fenyegette meg a hat „árulót” a közösségi oldalán. Majd egy külön bejegyzésben azt írta: „LÁZADÓ VISELKEDÉS, HALÁLLAL büntetendő!”

Jason Crow coloradói képviselőt is megkeresték a legfőbb ügyészség szerepét is ellátó igazságügyi minisztériumból. Mark Kelly arizonai szenátor, nyugalmazott kapitány ellen pedig a védelmi minisztérium indított eljárást azzal a céllal, hogy lefokozza, és ezáltal csökkentse a nyugdíjjáradékát. Kelly az amerikai haditengerészet többszörösen kitüntetett vadászpilótája, aki részt vett az 1990–1991-es Öböl‑háborúban, majd a NASA asztronautájaként négy űrmissziót teljesített. 2011-ben vonult vissza; ő irányította utolsó küldetésén az Endeavour űrsiklót. „A kormányzat nemzetünk történelme során még soha nem alkalmazott katonai szankciókat a kongresszus valamely tagja ellen azért, mert neki nem tetsző álláspontot fogalmazott meg” – szögezte le Kelly kapitány keresetében, amellyel megóvta a védelmi miniszter döntését.

Tom Nichols szerint a hadsereg nem állíthatja meg az elnököt; az amerikai társadalomnak és választott képviselőinek kell megakadályoznia, hogy a fenyegetés valósággá váljon. Ben Hodges szerint is a precedens nélküli helyzet kulcsa a washingtoni Kongresszus kezében van, ahol meglátása szerint egyre több republikánus törvényhozó is kezd szembehelyezkedni Trump grönlandi tervével.

Ugyanakkor fontos lenne szembesíteni az amerikai elnököt azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államoknak is szüksége van az európai szövetségesekre: a területükön fenntartott katonai bázisok biztosítják például a Közel‑Kelet és Afrika stratégiai elérését. Hodges szerint a NATO főtitkárának, Mark Rutténak világosan jeleznie kellene Washington felé, hogy a grönlandi fenyegetés elfogadhatatlan, és azt is, hogy az amerikai hírszerzési adatok mintegy fele német, francia, brit vagy más európai szövetségesektől származik.