Nem kerülhetjük meg többé a kérdést: az USA Európa új ellensége? Az oroszokat jól ismerjük, ők a megbízható, régi jó ellenségeink. Mi, magyarok, ezt mára mintha elfelejtettük volna, csak idő kérdése, hogy eszünkbe juttassák. Francis Ford Coppola filmjében, A keresztapában a Keresztapa (Marlon Brando) számos bölcs tanáccsal látja el utódlásra készülő fiát (Al Pacino). Többek között – szabadon idézve – ezt mondja neki: az ellenségeidben nyugodtan megbízhatsz, de soha ne bízz meg a barátaidban...

Amerika egy évszázadig Európa barátjaként, közeli szövetségeseként viselkedett. A két kontinens kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatban állt egymással. Ennek most Trump elnök véget vetett. Davosban is Európát ostorozta, a felismerhetetlenségig megváltozott, mondván, pedig az elnöksége alatt az Egyesült Államokra sem lehet lassan ráismerni! A szuverén Dániától Grönlandot követeli, gúnyolódik a katonai beavatkozástól joggal szorongó világon és általában az USA elnökéhez méltatlan nyelvezetet használ. Egy hanyatló birodalom narcisztikus-megalomán elnökétől nem várhatunk mást, de Trump most valóban pusztító pályára lépett, országa összes hagyományos szövetségesét és barátját vérig sérti, elárulja, de az USA legalapvetőbb érdekeivel is szembemegy, hiszen egy hanyatló birodalom, amely hanyatlását nem tudja megállítani, legalább le kellene azt lassítsa, hogy időt nyerve fennmaradását jelentősen meghosszabbítsa. Trump ennek pont az ellenkezőjét teszi.

Trump hatalmi elképzeléseinek már csak a saját moralitása (?) szabhat határt, nem fogad el más törvényt, mint ahogy azt egy interjúban nemrég elmondta. Folyton durvul és keménykedik, Kínát viszont alig említi mostanában, és a nemrég közölt Nemzetvédelmi Stratégiában Kína nem szerepel mint az első számú ellenség. Ennek oka, hogy Trump rájöhetett, Kínát nem tudja legyőzni, és minden kereskedelmi háborúskodása és törvénytelen vámoltatása ellenére, az amerikai–kínai kereskedelmi deficit 2025-ben még soha nem tapasztalt nagyságrendű előnnyel zárult – Kína javára.

Trump, ha így folytatja, olyan károkat okoz elsősorban az USA-nak, de saját adminisztrációja ambiciózus tagjainak is, hogy végül nem hagyják elnöki mandátuma végigvitelére. Márpedig ő folytatja: rögeszmésen meg akarja szerezni Grönlandot, pedig az amerikaiak 87 százaléka kifejezetten ellenzi ebbéli törekvését, ő mégis az eddigi rossz viccből lidérces valóságot csinál: katonai invázióval fenyegetőzik! Most Davosban megígérte ugyan, hogy nem fog erőt alkalmazni, de Trump ígéreteiben egyáltalán nem lehet megbízni. Kedvenc módszere a büntetővám, a napokban a Skandinávokra, Hollandiára, Németországra, Franciaországra és az Egyesült Királyságra vetett ki ilyet, Grönland általa való megszerzésének az akadályoztatása miatt, rendesen felkavarva ezzel a nyugati világot, csak azért, hogy aztán Davosban ezeket a vámokat visszavonja.

Vége a komédiának! Európának össze kell fognia és az amerikai elnök orrára kell koppintania: eddig és ne tovább! Európának meg kell értenie, hogy Trump és adminisztrációja nem barát, de ellenség. Nyilván, nem veszélytelen Trumppal szembemenni, de az eddigi szőrmentén való hozzáállással Európa csak annyit ért el, hogy Trump még inkább vérszemet kapott, eljött az ideje keményen tárgyalni vele.

Egyébként már megvannak az első jelei annak, hogy a republikánusok nem zárnak már annyira egységesen össze „őrült császáruk” körül, mint eddig. Ha Trumppal teljesen el is szaladtak a lovak, a republikánusok között sokan látják, mennyire nem ajánlatos hosszú távon ezzel az emberrel egy csónakban evezni. Trump persze csak a szimptóma, nem maga a betegség, a legfontosabb kérdés tehát, hogy ki, mikor és milyen módon veszi át Trumptól a hatalmat? Az egyik legesélyesebb jelölt a hatalomátvételre J.D. Vance, és ha így lesz, akkor Európa Trumpnál sokkal erősebb ellenséget kap majd. Ki kell használni az időt, Európának gyorsan ki kell lépnie komfortzónájából, és felgyorsított integrációval fel kell készülnie az elkövetkező sötét történelmi korszakra.

Köszönjük meg Trumpnak, hogy kirángatott kényelmes tespedtségünkből minket, európaiakat, és a ránk támadó keleti és nyugati birodalmak kereszttüzében talán még időben észrevesszük, hogy nekünk is egy minél erősebb európai birodalmat kell építenünk. A milliódolláros kérdés csak az, hogy ki fogja ezt a folyamatot levezényelni, mert a pillanatnyi EU-elit alkalmatlan erre, míg a harciasabb európai patrióták nem az integrált európai szuverenitást, de saját kis államaik szuverenitását akarják erősíteni. Saját lokális-regionális hatalmi játszmáik miatt szétvernék a most már három irányból is végletes nyomásnak kitett Európai Uniót, pedig, ha destrukciójukban sikerrel járnának, nem kétséges, hogy gyenge kis országaik a „nagyragadozók” kényének-kedvének ki lesznek szolgáltatva. Hiú remény egyik-másik kis állam vezetője részéről, hogy most éppen jóban van a „birodalmárokkal”, mert ha ezek érdeke egyszer azt kívánja, úgy leveszik országostól a geopolitika színpadáról, mint unatkozó játékos a sakktábláról a parasztot.

(Nyitókép: axios.com)