A címben nem a 6190 méter magas Mount McKinleyre (Denalira), hanem az annál sokkal alacsonyabb, mert pillanatszülte amerikai–orosz elnöki csúcstalálkozóra gondolok. Alaszka sok mindenről híres, csak arról nem, hogy világrengető diplomáciai tárgyalások helyszíne lenne. A legutolsó jelentős esemény 1867. október 18-án történt, mikor II. Sándor orosz cár megbízottja átadta Alaszkát Lovell Rousseau amerikai tábornoknak, a kötelező katonai sortűz, illetve az orosz zászló le-, illetve az amerikai zászló ünnepélyes felvonása kíséretében. Az amerikaiak potom 7,2 millió dollárért vásárolták meg a fagyos orosz gyarmatot a krími háborúban vesztes II. Sándor cártól, összeg, mely mai árfolyamra átszámítva is csak körülbelül 140 millió dollárt jelent! Micsoda ár ez a 1,5 millió négyzetkilométernyi területért! Ma is vannak olyan orosz nacionalista körök, akik szerint a vásárt vissza lehetne, illetve kellene csinálni.

Donald Trump amerikai elnök meghívására Vlagyimir Putyin orosz elnök a napokban Alaszkába látogat, de nem Alaszka visszavásárlása az elnöki találkozó témája, hanem egy másik orosz befolyási terület, Ukrajna sorsának rendezése, legalábbis annak megkísérlése a tét. Bármi legyen az eredménye a csúcstalálkozónak, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin mindenképpen győztesként megy haza, hiszen annyi év pária státusz után, az Egyesült Államokba látogató, amúgy nemzetközi körözés alatt álló, orosz elnök ismét szalonképessé válik. Nem minden szalon ajtaja nyílik meg neki, csak a Donald Trumpé, aki azt hiszi, hogy golfklub az egész világ.

A találkozóra izgatottan készülő nemzetközi sajtó és diplomaták megemlítik a választott helyszín szimbolikus jellegét, és valóban a szokásrend alapján egy más, semleges és nemzetközileg elismert helyszínt képzelhettünk volna el a csúcstalálkozónak, viszont, ha a minden szempontból kifogástalan genfi helyszínen megtartott Biden–Putyin-találkozó katasztrofális eredményére gondolunk, akkor legyen inkább Alaszka.

Alaszka az oroszokkal üzletelő amerikaiak sikerességének a szimbóluma, és ha a hajdani alaszkai ingatlanüzlet az oroszokra nézve nem is volt túlságosan kedvező, az orosz elnök most komolyan reménykedhet abban, hogy amerikai „barátja” nagyvonalúan megajándékozza őt Ukrajna kapcsán. Trump minden kétség nélkül meg is tenné ezt, ha Európa és az orosz iga ellen minden erejükkel harcoló ukránok meg nem akadályoznák azt. Meg fogják akadályozni, még akkor is, ha meg sem hívták őket a tárgyalóasztalhoz, de nem azért, mert tárgyaló zsenik lennének, hanem egyszerűen azért, mert óriási összegért nagy mennyiségű amerikai fegyvert fognak Ukrajnának vásárolni, ennek pedig sem Trump, sem az amerikai hadiipar nem tud ellenállni, Trump békevágya az első zsíros csekk láttán véget ér.

Az emberi emlékezet mindig bizonytalan, de a politikusoknál senkinek sem kurtább a memóriája. Az USA uralkodó geopolitikája hosszú évekig a NATO keleti terjeszkedése volt. Kelet-Európa népei nagy szerencséjére ez jó ideig működött is, addig, míg a szétesett Szovjetunióból létrejövő Orosz Föderáció Putyin keménykezű uralma alatt meg nem erősödött. Hiába fejezte ki az orosz elnök egyértelműen ezen nyugati geopolitika leállítására irányuló óhaját a 2007-es Müncheni Biztonsági Konferencián, a 2008-as bukaresti NATO-csúcson amerikai nyomásra mégis meghívták Ukrajnát és Grúziát az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe. A többit ismerjük: az ukránok tragikusan megkéstek, nem NATO-csatlakozás, de háború lett az ambícióik vége.

Trump a történelem szemétdombjára vetette az USA nagyhatalmi terveit, és megtagadva minden erre vonatkozó jogutódlást, a világbirodalmi státuszból izolacionista sündisznóállásba vezérelte Amerikát. Feladta a Pax Americanat, és minden „plusz feladat” csak irritálja, amely országa ebből fakadó kötelezettségéből származna. Nárcisztikus egyéniségként hiányzik belőle az empátia, nem érti, hogy más is mozgathat embereket és társadalmakat, mint a pénz és az érdek. Persze, ez is lehet egy politikai irányzat, és minden békecsináló nyilatkozata ellenére pontosan ezért nem fog békét teremteni. Az európaiak végre kezdik Trumpot kiismerni. Ez nem annyira bonyolult feladat: hízelgéssel – lásd például Mark Rutte performanszait – és főleg sok pénzzel befolyásolni lehet Trump geopolitikai irányvonalait. Putyin jól tudja ezt, és a maga orosz módján legyezgeti is eleget Trump hiúságát, de egyelőre nincs módjában az európaiaknál nagyobb üzleteket Trumpnak felajánlani. Ami biztos, Alaszkában nem két ellenség ül le egymással tárgyalni, hanem egy egymással szimpatizáló orosz neoimperialista államférfi és egy amerikai antiglobalista üzletember. Az sem kizárt, hogy Ukrajna csak kiváló ürügy számukra sokkal fontosabb ügyek megtárgyalására. Érdekes találkozó lesz, az biztos, éppen csak azt ne várja tőlük senki, hogy országaik, az emberiség, esetleg a béke érdekében akár csak egy körömfeketényit is feláldozna valamelyikük is saját érdekeiből. Meglátjuk, mit hoz a holnap…