Az október 23-án megtartott budapesti Békemenet miniszterelnöki szónoklatában meglepő kijelentést hallottam: „Ha Brüsszel nem akadályozná az amerikai elnök békemisszióját, már vége lenne a háborúnak”. Több mint aggasztó, ha ez így van! Mert ha a „háborúpárti” Brüsszel meg tudta és meg tudja a békepárti Trumpot az orosz–ukrán békecsinálásban akadályozni, azt jelenti, hogy Brüsszel erősebb Trumpnál! Őszintén megmondom, én ezt mindvégig fordítva gondoltam.

Azt hittem, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald J. Trump sokkal erősebb Brüsszelnél, vagyis az EU-nál, és a NATO-nál is. Ami az EU-t illeti, Trump csak nemrég kötötte meg azt az EU-ra nézve enyhén szólva előnytelen kereskedelmi egyezményt, melyre akkor Orbán Viktor azt mondta, hogy „Trump megette reggelire Ursula von der Leyent”. Furcsa falat lehetett, az biztos. A NATO-tagországok pedig, ha jól emlékszem, csak úgy siettek a Trump által legutóbb követelt öt százalékos NATO-hozzájárulást elfogadni, csak nehogy magukra haragítsák az elnököt. Én azt hittem, hogy Trump erőfölényben van mindenkivel szemben, ezért nyugodt voltam abbéli meggyőződésemben, hogy milyen jó nekünk, magyaroknak, hogy a világ legerősebb embere jó barátja, sőt nyílt csodálója a mi miniszterelnökünknek, sokan irigyelnek is minket ezért. Joggal gondolhattuk tehát, hogy míg ez így van, nagy baj nem érhet minket, magyarokat, van egy hatalmas protektorunk. Megdöbbentő számomra most azt hallani, hogy ez még sincsen így. Tévedtem. Brüsszel erősebb Trumpnál, és van kellő ereje az amerikai elnököt tervei kivitelezésében megakadályozni.

Hogy Trump erősebb Putyinnál, abban még most sem kételkedem, hiszen most is éppen komoly szankciókat vetett ki két óriás orosz kőolajvállalatra – a Rosneftre és a Lukoilra – és nem fordítva történt, vagyis nem Putyin bünteti az ExxonMobilt vagy a Texacot. Trump és Putyin sok mindenben egyetértenek és sok mindenben nem, de Trump ismételten állítja, hogy Putyin is a békét akarja, természetesen a saját maximalista feltételei szerint, hiába kérik ezt annyian rajta számon, hiszen, míg le nem győzik, az orosz elnök nem fogja az ellenség békefeltételei alapján a békét elfogadni. Akkor már sokkal jobb lett volna, ha bele se kezd a háborúba! Igen, jobb lett volna.

Foglaljuk össze a dolgokat. Javítsanak ki, ha valahol hiba csúszott a logikai sorba. Tehát: Trump békét akar. Brüsszel megakadályozza Trumpot a békekötésben. Ergo: Brüsszel erősebb Trumpnál. Mi, magyarok, Trumppal és Putyinnal vagyunk jóban. Nem Brüsszellel. Azt hiszem, kezdhetünk aggódni. Mert, ha Brüsszel erősebb Trumpnál, az történik, amit Brüsszel akar. És nem az, amit az amerikai meg az orosz barátaink. Azért van egy kis remény, hiszen mi Brüsszelhez tartozunk, jut eszembe: EU- és NATO-tagok vagyunk, el ne felejtsük. Tagjai vagyunk a klubnak, mely még az amerikai elnöknél is erősebb, vegye mindenki tudomásul.

Egyáltalán nem szimpatikus ez a klub, de úgy látszik mégis csak a legerősebb, és az üzletben és a politikában nem a szimpátia számít. Mi sem vagyunk túlságosan szimpatikusak nekik, de nincs mit tenniük, tetszik vagy sem, hozzájuk tartozunk, ha akarnak se tudnak minket kitenni, hacsak mi magunk ki nem lépünk, de ilyen mértékű önsorsrontást és felelőtlenséget ne várjon tőlünk senki, ne reménykedjenek. Mi azt reméljük, hogy előbb-utóbb megjön Brüsszel józanabbik esze, és végre helyesen felmérik a realitásokat, amit mi már jó ideje mondunk. Hogy teljesen magunkra maradtunk véleményünkkel, mert 26 tag egyet mond az EU-ban, Brüsszelben, és mi egyedül mondjuk a magunkét? Nem számít! Az igazság nem statisztikai fogalom, akkor is ki kell állni érte, ha teljesen magunkra maradunk és rámegyünk. Egyébként is nem újdonság, mi, magyarok hozzá vagyunk ehhez szokva, hogy mostohán kezelnek bennünket, megbírjuk, amilyen szilaj fajta vagyunk. Csak az fáj, hogy egy illúzióval kevesebbel maradtunk: jó volt hinni, hogy van végre egy rendkívül erős protektorunk, az amerikai elnök, aztán most kiderül, hogy mégsem annyira erős. Nem marad más hátra, végső soron a saját erőnkben kell hinnünk…

(Nyitókép forrása: Euronews)