Futótűzként járta be a világot a hír, hogy hamarosan Budapesten találkozik Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz vezető, azért, hogy az ukrán háború lehetséges lezárási módozatairól tárgyaljanak. Mivel korábban Alaszkában történt erre kísérlet, amely nem járt sok sikerrel, ma az új békecsúcs – már, ha tényleg létrejön a találkozó – előzményeit, körülményeit és annak lehetséges kifutásait, kilátásait veszem górcső alá.

A legendás Trump–Orbán bromance és a magyar geopolitikai stratégia

A Trump–Orbán-féle nagyon közeli kapcsolat értelmezése annyiféle, ahányféle ideológiai tábor van, de abban nincs vita, hogy ez egy nagyon közeli és egészen bensőséges, baráti viszony. A málnaszőrt kavargató európai vezetők tettek kísérletet arra nézve, hogy Trumpot Orbán Viktor ellen fordítsák, egészen kicsinyes módon árulkodtak rá a háta mögött, és azt remélték, hogy Trump majd úgymond helyreteszi az okvetlenkedő magyar miniszterelnököt, de végül nem így történt.

Nem tudjuk, Orbán Viktor, hogy mászott ki ebből a slamasztikából, reméljük, hogy majd egyszer kiderül az emlékirataiból, de az tény, hogy nemcsak kijött belőle, de végül jól jött ki. Nagyon sokat lehet hallani kimondottan cinikus elemzőktől, hogy a „hála nem politikai kategória”. Nos, egy elvtelen és turbulens politikai környezetben lehet, hogy nem, de egy határozott és letisztázott elvekre épülő politikában, amelyet szerintem a Fidesz is művel, a szövetségesekkel való jó kapcsolatok ápolása tulajdonképpen magának a politikai stratégiának része.

Erről egyébként Orbán Viktor sokszor beszélt korábban, amikor nagyívű beszédeiben a szövetségesek fontosságát szinte mindig kiemelte. Mindenesetre ahhoz képest, hogy Trump eddig szinte mindenkivel összeveszett végül, a magyar miniszterelnök részéről nem kis teljesítmény, hogy most már konkrétan az egész világ tudja róla, hogy Trump közeli kebelbarátja, ugyanis időnként maga Trump áradozik róla a maga sajátos stílusában, hol itt, hol ott.

Az azonban tény, hogy Trump barátsága a budapesti békecsúcs összehozásához nem lett volna önmagában elég, ehhez hozzájárult az a magyar stratégia, amely nem a folyamatban lévő háborúra helyezte soha a hangsúlyt, hanem mindig annak a törvényszerűsége lebegett a szemük előtt, hogy a háborúnak egyszer csak vége lesz. Magyarország folyamatosan úgy pozicionálta magát, hogy a háború lezárásakor kedvező pozícióban legyenek nemcsak az Egyesült Államoknál, hanem az oroszok szemében is. Enélkül a magyar geopolitikai nagystratégia nélkül Putyin nem tudna például Magyarországra jönni.

Kapcsolódó

FRISSÍTVE – Dugába dőlhet a budapesti Trump-Putyin csúcstalálkozó? – Az egyeztetéseket felfüggesztették

Az előzetes találkozót a két vezető külpolitikai főtanácsadója – Marco Rubio és Szergej Lavrov – között legalábbis egyelőre elhalasztották. 

béketárgyalás csúcstalálkozó Donald Trump Vlagyimir Putyin Budapest

Egyébként is az internet tele van mindenféle térképekkel, hogy Putyinnak milyen kerülőt kell majd a repülőgépével tennie, hogy Magyarországra eljusson, ezek szerint át kell repülnie a Fekete-tengeren, Törökországon, majd a Balkán felől, Bosznia és Szerbia felett jutna el Magyarországra, szóval elég nyakatekert az útvonal. Ez nem lenne lehetséges, ha a magyarok nem tartották volna nyitva a diplomáciai ablakokat, ha nem ragaszkodtak volna a saját gazdasági elképzeléseikhez a nyersanyagok importját illetően, de egyáltalán ha Magyarország nem ápolna kimondottan szívélyes és jó viszonyt egy sor keleti állammal, amelyet egyrészt a magyarság uráli eredete indokol például a türk államokkal, de ugyanakkor nagyon nagy szerepe van mindebben annak a magyar felismerésnek, hogy úgy általában a globális dél és a Távol-Kelet feljövőben van, mind gazdaságilag, mind technológiai szempontból.

Jelek a diplomáciában: Zelenszkij amerikai útja

Ahhoz képest, hogy mekkora hype övezi a még egyelőre csak láthatáron lévő budapesti csúcsot, Zelenszkij elnököt elég váratlanul érte az újabb békecsúcs híre, amikor leszállt a repülőről, s szembesült vele, valamint azzal, hogy amerikai részről csak a Fehér Ház protokollfőnöke várta, na meg a saját emberei. Kissé szürreális kép volt, ahogy a saját kabinetfőnökével fog kezet a repülő aljában, aki a fogadóbizottság része volt, s akit Zelenszkij előreküldött, hogy az amerikaiakkal egy Tomahawk nevű csúcsfegyver megvásárlásáról tárgyaljon.

Számomra rejtély, hogy miért a kabinetfőnökét, Andrij Jermakot küldte, ugyanis több nehézsúlyú amerikai lap többször részletekbe menően kitárgyalta, hogy Jermakot mennyire utálják a Fehér Házban, egy nyers és kellemetlen figurának tartják, és azt gondolják róla, hogy nagyon rossz hatással van mind az elnökre, mind az ukrán államigazgatás demokratikus voltára. Zelenszkij ennek ellenére őt küldte tárgyalni egy igen fontos kérdésben, de korábban volt róla szó, hogy az ukránoknak a diplomácia nem igazán az erőssége. Mindenesetre a Tomahawk-üzlet ez idő szerint kútba esett, Trump elég egyértelműen elutasította a kérést.

Mint utólag kiderült, az egész Tomahawk-ügylet belengetése csak arra volt jó, hogy az oroszokat kiugrassa a bokorból, mert Zelenszkij látogatása előtt Putyin fel is hívta Trumpot és elmondta, hogy nem tenne jót a békefolyamatnak, ha Ukrajna ezeket a nagy hatótávolságú fegyvereket megkapná. Így aztán ennek kapcsán Trump és Putyin beszéltek két és fél órát, és végül megállapodtak abban, hogy ismét találkoznak személyesen. Persze a helyzet változhat, Zelenszkij is azt nyilatkozta, hogy Trump most ezt mondta, ők azért nem adják fel. Ugyanakkor beszédes az a mód, hogy a találkozó után az ukrán elnök valahol a Fehér Ház mellett egy parkban tartott sajtótájékoztatót, ezek szerint az amerikaiaknak semmiféle mondanivalójuk nem volt Zelenszkij látogatásával kapcsolatosan, ami a diplomáciában nagyon súlyos üzenet.

Putyin történelemórái

Ugyanakkor az előzmények nem jogosítanak fel arra, hogy azt gondoljuk, Budapesten valamiféle nagy áttörés várható. Az oroszoknak az elképzelései a háború lezárásáról elég konkrétak, és az, amit most Amerika kínál nekik, nem elég. Ezért Putyin talán ismét időhúzásra játszik, de ezúttal valami egyebet kell kitalálnia, mert a Financial Times már beszámolt arról, hogy az alaszkai találkozót az amerikaiak végül azért zárták rövidre, mert Putyin szokása szerint belekezdett egy hosszú történelmi fejtegetésbe, amivel az orosz igényeket legitimálta, és megint nagyon az elejéről kezdte, amivel Trumpot nagyon felhúzta. Végül ezért nem is került sor a közös ebédre, és az oroszok sokkal hamarabb távozni kényszerültek.

Ugyanakkor a helyzetet nehezíti, hogy Trump gyors és látványos eredményt akar, úgy hogy mindkét felet kompromisszumokra kényszerítené, melyeket sem az ukránok, sem az oroszok nem akarnak meghozni. Az ukránok és az Európai Unió nélkül egyelőre nincs semmilyen megállapodás, márpedig azok nem egyeznek bele semmilyen területről való lemondásba, az ukrán pozíció maximuma a tűzszünet. Az oroszok ezzel szemben semmiféle megállásra nem hajlandók, mert a fronton lassan, de biztosan haladnak előre, nekik egy tűzszünet nagyon előnytelen lenne, viszont azt meg kell akadályozniuk, hogy Ukrajna olyan fegyvereket kapjon, amivel az orosz hátországot könnyen támadni tudják. Katonai szakértők szerint a Tomahawk azért félelmetes fegyver, mert nagyon gyors és szinte alig detektálható, szóval a helyzet ismeretében elképzelhető, hogy ez az újabb találkozó is eredménytelenül fog végződni, csakhogy a tétek most már sokkal magasabbak: ha Trump megint felmérgelődik, lehet, hogy odaad valamilyen csúcsfegyvert Ukrajnának, ha nem is a Tomahawkot. Reménykedjünk az áttörésben, de sajnos én azt gondolom, hogy a békére még várni kell.