A társadalmi csoportok együttgondolkodásának és a társadalmi párbeszéd válságának közepette sokan a kulturális cselekvésben látják a közösségi identitás megtalálásának és megőrzésének lehetőségét. Samuel Fitoussi francia esszéíró szerint ez a remény holnapra már teljesen szertefoszlik. Semmisé válik az a meggyőződés, hogy a filmművészet, a zene, a kulturális terek lehetőséget adnak az összetartozásra, az élmények megosztására és a társadalmi kohézió erősítésére, hogy az irodalom és a művészetek megőrzik és átadják a közös értékeket, ami megerősíti a nemzeti vagy helyi identitást.

Az individualista értékek terjedésével szokás magyarázni, hogy meggyengült a kollektív identitás és fellazultak a közösségek. Egy nemrég megjelent esszé szerzője szerint azonban az identitásvesztés fő oka az, hogy olcsó lett a kultúra előállítása. „Közös kultúra akkor alakul ki, ha az alkotás költséges és a közönség korlátozott mennyiségben előállított kulturális termékeket fogyaszt. Ha olcsóbbá válik a kultúra létrehozása, a közönség széthullik” – olvassuk a Samuel Fitoussi esszéjét. Aminek az eredménye az, hogy a közösségi kötelékek is meglazulnak, a közös élmény és közös kulturális cselekvés hiányában a társadalom atomizálódik.

Néhány évtizede még a viszonylagos szűkösség jellemezte a kultúrát, még a társadalmi konvenciók ellen lázadók kultúráját is. A kevés tévécsatorna menzaként működött: nem volt nagy a választék, mindenki ugyanazt fogyasztotta. (Vagy inkább nem fogyasztotta, mint nálunk, Romániában, ahol napi két óra volt a tévéműsor.) És akár ízlett, akár nem a kínálat, legalább volt, miről beszélni, mert mindenki tudta, mi történt a népszerű sorozat utolsó folytatásában. Ma viszont bárki azt néz, amit akar, hiszen a tartalom személyre szabható, menü már nincs is, a legtöbben a Tik-Tokról és más videómegosztók végtelen kínálatából maguk választják ki a tartalmat.

Miközben a kínálat egyre nagyobb, a közönség egyre szűkül. Fitoussi statisztikákat idéz, amelyekből kitűnik, hogy egyre kevesebben nézik a legsikeresebb sorozatokat és filmeket. Az Oscar-gála nézettsége az elmúlt évtizedben háromnegyedével csökkent. Hasonló a helyzet a zeneiparban és a populáris kultúra egyéb műfajaiban, de még a számítógépes játékok terén is.

A jelenség oka Fitoussi szerint az, hogy egyre olcsóbb a tartalom előállítása, hála a technológiai fejlődésnek. Ma szinte bárki ingyen összerakhat egy zenei albumot ingyenes szoftverekkel vagy akár filmet is készíthet. Mivel viszonylag alacsony nézettség esetén is megtérül a munka, rengeteg alkotás készül, aminek következtében a közönség elaprózódik. Ez viszont azzal jár, hogy megszűnnek a közös témák és történetek, hiszen hovatovább mindenki mást fogyaszt. Még egy családon belül is.

Nem utálják már ezrek a gazember J.R-t, nem epednek tizenévesek százai Victoria Principal után és nem könyörögnek sokan Bobby Ewing visszatértéért vagy Izaura szabadulásáért.

Egyre kevesebben fordulnak az irodalom által megőrzött kulturális örökséghez.

Fitoussi attól tart, hogy a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése adhatja meg a kegyelemdöfést a kultúrának. Az AI segítségével nullára csökkenhet a kulturális termékek előállításának költsége, ráadásul még csak az alapvető technikai tudásra sem lesz szükség ahhoz, hogy valaki filmet vagy egyéb alkotást hozzon létre. Ennek következtében még több termék készülhet – még szűkebb közönségek számára. Több lesz a tartalom-előállító, mint a fogyasztó. Csakhogy a demokratikusabbá váló kultúriparnak súlyos mellékhatása lesz – figyelmeztet Fitoussi. Közös történetek és témák híján a társadalom szétesik.

Emlékszem, milyen sajnálkozással vegyült kárörömmel mondták a szemünkbe évtizeddel ezelőtt: vegyük tudomásul, hogy az írott kultúra eltűnik. Ma már a kultúra egésze van veszélyben. Drága kultúránk az olcsósága miatt.

És ki állíthatja meg Arturo Uit? Ki állíthatja meg a Mesterséges Intelligencia emberség és emberiség fölötti zsarnokságát? Az identitását vesztett közösségek, a műveletlenség kétes dicsfényében fürdőző ember biztosan nem.

(Nyitókép: artificialpaintings.com)