Ma meglepett az Alkotmánybíróság. Bevallom, nem tettem volna fel rá egy tallért, hogy a taláros testület nem fogja ismét alkotmányellenesnek nyilvánítani a bírák és ügyészek szolgálati nyugdíjáról szóló jogszabályt vagy legalábbis nem küldik meg véleményezésre az Európai Unió Bíróságára. Meglepődve, ám elégtétellel értesültem a sajtóból, hogy az  az Alkotmánybíróság bírái elutasították a Legfelsőbb Bíróságnak a bírák különleges nyugdíjával kapcsolatos törvény ügyében benyújtott előterjesztését. A törvényjavaslat ezáltal és ezúttal 6 szavazattal (Elena-Simina Tănăsescu, Laura-Iuliana Scântei, Mihaela Ciochină, Mihai Busuioc, Dacian Cosmin Dragoș, Asztalos Csaba Ferenc) és 3 ellenszavazattal (Gheorghe Stan, Bogdan Licu és Cristian Deliorga) alkotmányosnak mondatott ki. A Bolojan-kormány által javasolt törvényjavaslat Nicușor Dan elnökhöz kerül kihirdetésre.
Túl azon, hogy a bírói nyugdíjak reformját célzó törvény jóváhagyása véget vethet a kormánykoalícióban tapasztalt instabilitásnak és feszültségnek, a döntésnek erős politikai töltete is van: Ilie Bolojan győzelmét jelzi, megerősíti a miniszterelnök vezetési stílusának eredményességét. A siker annak köszönhető, hogy Ilie Bolojan nem engedett a belső és külső nyomásnak, minden erejével küzdött ezért a törvényért, nem törődve azzal, hogy kormányzati partnerei mit próbáltak tenni a jogszabály ellen és személy szerint ellene.

Az a makacsság, amellyel politikai ellenfelei vádolják, valójában a legnagyobb erősségévé vált, mert végigvitt egy vitatott törvényt, amely alkotmányosnak bizonyult, nem engedett a PSD nyomásának, sem a PSD által kinevezett alkotmánybírák trükkjeinek.

A hatalmi játszmákon túlmenően a miniszterelnök azzal is elégedett lehet, amit a törvény elfogadása jelent a közvélemény alakítására. Sikerült egy 15 éves harcot megnyerni a nagy fokú társadalmi egyenlőtlenség és igazságtalanság felszámolására. (A csata még folyik!)

A törvény alkotmányossá nyilvánítása fontos „energiabomba” a miniszterelnök számára, és legitimálja a kis kompromisszumok elutasításán alapuló politikai módszerét. Kitűnt, hogy egy meg nem kötött kompromisszum nagyobb sikert hozhat, mint egy kialkudott győzelem a politikában.

Ezt még Ilie Bolojan legádázabb ellenfelei és politikai módszerének elutasítóinak is el kell ismerniük.

Abban már lehetnek viták, hogy a törvénytervezet, illetve az alkotmánybírósági döntés valóban és véglegesen megold-e egy igazságtalanságot, amelyet az egész társadalom láthatott, s amely kedvezményezetteken kívül mindenkit felháborított.

Hogy teljes legyen a Bolojan-kormány győzelme, ahhoz két-három fontos szempontot kell még tisztáznia az Alkotmánybíróságnak. A kormány győzelmét nem árt óvatosan kell kezelni, amíg a hivatalos indoklás nem születik meg. Vannak ugyanis érzékeny technikai kérdések, amelyek meghatározzák a törvény alkalmazhatóságát, különös tekintettel a már folyósított nyugdíjakra és az aktív bírák jogaira.

Mi történik a már folyósított nyugdíjakkal? Azokat is csökkentik, vagy sem? Csökkenthetik-e a jövőben a nyugdíjakat azoknak a bíráknak, akik már beléptek a rendszerbe, és akiknek belépéskor bizonyos nyugdíjat ígértek, vagy csak azoknak, akik mostantól lépnek be? Ezeket a kérdéseket csak az Alkotmánybíróság indoklása után lehet tisztázni.

Érdekes szempont a volt kolozsvári, immár nyugdíja bíráé, Cristi Danilețé. Ő kiegyensúlyozott álláspontot vár az Alkotmánybíróságtól, amely megkísérelheti harmonizálni a végrehajtó és a bírói hatalom eltérő érdekeit: „Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság bizonyos értelemben megpróbál majd közvetítőként fellépni, hogy mind a kormány, mind a Legfelsőbb Bíróság álláspontját mérsékelje, és így középutat találjon meg” – nyilatkozta, ami bennem azt a címben is megfogalmazott gondolatot erősíti, hogy minden jó, ha a vége jó lesz. 

(Nyitóképünk forrása: forbes.ro)