Több mint egy hónappal az Izrael és az Amerikai Egyesült Államok Irán ellen indított Operation Epic Fury hadművelet után a helyzet a Közel-Keleten továbbra is bonyolult és kiszámíthatatlan. Annak ellenére, hogy a háború első perceiben sikerült Irán legfelsőbb vezetőjét, Ali Hámenei ajatollahot és számos vallási, katonai és politikai vezéregyéniséget likvidálni, a rezsim gerincét megtörni még nem sikerült. 

A háború – még ha változó intenzitással is – de tovább folytatódik, kiterjesztve a fenyegetést az arab országok nagy részére. Ráadásul hol az amerikaiak állítják, hogy tárgyalnak az irániakkal és az utóbbiak cáfolják, hol pedig az irániak állítják ugyanezt, de az amerikaiak cáfolnak. A legújabb hírek szerint éppen Pakisztán jelentkezett be, hogy helyszínül szolgáljon az amerikai-iráni tárgyalásoknak. Miközben pedig lehetséges tárgyalásokról hallunk, Donald Trump katonai győzelmet hirdetett, azonban ennek ellenére több ezer amerikai tengerészgyalogos és ejtőernyős tart a konfliktuszóna irányába vagy akár érkezett meg oda. 

Mindez arra enged következtetni, hogy Trump nem zárja ki teljesen a részleges szárazföldi hadműveleteket sem. Mindeközben pedig a Hormuzi-szoros továbbra is zárva van, naponta néhány hajó kap átkelési jóváhagyást a szorost ellenőrző iráni vezetés részéről. Ennek a következményeit pedig már mindannyian érezzük, hisz Romániában az elmúlt napokban az üzemanyag ára folyamatosan 10 lej körül mozog. Egyszóval a helyzet bonyolult.

A következőkben arra teszünk próbálkozást, hogy ennek a konfliktusnak a lehetséges megoldásait vázoljuk fel és a rendelkezésre álló információk alapján ezen forgatókönyvek mellé bekövetkezési valószínűséget is rendeljünk. Az első lehetséges forgatókönyv a totális rezsimváltás és egy, a Nyugat iránt sokkal nyitottabb politikai vezető hatalomra juttatása. Ez a forgatókönyv a háború kirobbanását követően mind az amerikai, mind pedig az izraeli kommunikációban jelen volt, mint az ideális elérendő cél.

Habár, mint a cikk elején is jeleztük, a legfelsőbb vezetést sikerült likvidálni és a Forradalmi Gárda, valamint a biztonsági szolgálatok is súlyos személyi veszteségeket regisztráltak, úgy tűnik, a rezsim gerincét mégsem lehetett véglegesen megroppantani. Még ha semmi biztosat sem tudunk az új ajatollah, Modzstaba Hámenei egészségügyi állapotáról, az ország a hírek szerint rendelkezik legfelsőbb vezetővel és folytatja az egész Közel-Keletre kiterjesztett háborúját. Azt már a kezdetekben tudni lehetett, hogy amennyiben csak a légitámadásra támaszkodik Izrael és az USA, a rezsimváltást nehéz lesz elérni. 

Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, alapvetően két feltétel teljesülésére lenne szükség: egy teljes körű és masszív szárazföldi offenzívára, amit azonban nagy valószínűséggel az amerikai kormányzat, amúgy érthető okok miatt, nem vállal fel, valamint egy olyan, a jelenlegi hatalomból vagy még inkább az ellenzéki oldalról kikerülő személy hatalomra juttatása, akit az iráni nép és a Nyugat egyaránt elfogad. Éppen ezért ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége legjobb esetben is közepes, de inkább alacsonynak tekinthető.

Egy második lehetséges forgatókönyv, amivel számolni lehet, hogy marad a mostani rezsim, azonban a két legfontosabb amerikai-izraeli követelésnek eleget téve, lemond az atom- és rakétaprogramról. Amennyiben az amerikaiak tovább eszkalálják a konfliktust, az iráni rezsimnek előbb-utóbb be fog kelleni látnia azt, hogy egyre inkább kilátástalan helyzetbe manőverezni mind saját magát, mind pedig az országot. A térség államainak türelme fogy, az amerikai nyomás meg növekedni látszik. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a térségbe nagyszámú amerikai szárazföldi erő érkezik, amely kiegészíti az Öböl-menti országokban állomásozó több tízezres amerikai kontingenst. Az szinte biztos, hogy ekkora szárazföldi haderővel a teljes országot megszállni vagy Teheránt bevenni nem lehet, de talán jó esély nyílik arra, hogy a Hormuzi-szorost megnyissák és a hajózást újra biztonságossá tegyék. Ez esetben azonban Irán az utolsó fontos zsarolási potenciálját is elveszíti. Éppen ezért e forgatókönyvnek a valószínűséges igencsak magas.

Ugyanakkor ennek forgatókönyvnek a valóra válásához alapvetően három fontos a feltételnek kell teljesülnie. Az első és a legfontosabb az, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Izrael továbbra is katonai nyomás alatt tartsa az országot és további precíziós csapásokkal gyengítse a Forradalmi Gárda és az iráni vezetés gazdasági érdekeltségeit, valamint a még maradék kritikus katonai infrastruktúrát. Ugyanakkor az USA-nak egyértelművé kell tennie, hogy amennyiben Irán kooperál, kész fokozatos engedmények megtételére, mint pl. a befagyasztott iráni pénzeszközök feloldása, elpusztított civil infrastruktúrák újraépítésében nyújtott segítség, az országra kivetett szankciók fokozatos feloldása stb. A harmadik nagyon fontos szempont ahhoz, hogy ez a forgatókönyv bekövetkezzen az, hogy az iráni vezetésen belül a radikálisok belátják, hogy az ideológia puhítása a rezsim fennmaradásának egyetlen esélye.

Egy harmadik lehetséges forgatókönyv az, hogy a konfliktus befagy, marad a rezsim és maradnak az atom- és rakétakísérletek is. Az ország elszigetelődik, a hatalmat továbbra is megfélemlítéssel és erőszakkal tudja fenntartani és mindent feltesz a nukleáris elrettentőerő mielőbbi kiépítésére, így próbálva meg elkerülni azt, hogy a jövőben bárki is támadást indítson Irán ellen. A jelenlegi helyzetben, a 2025-ös tizenkét napos háború és a 2026-os offenzíva után talán ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége inkább alacsony. Már csak azért is valószínűtlen egy ilyen megoldás, mert az semmilyen formában nem eladható sem az Amerikai Egyesült Államokban, sem pedig Izraelben, mint győzelem. Az Irán ellen folytatott háborúk elsődleges célja ugyanis éppen a nukleáris- és rakétafejlesztési képességek felszámolása volt.

Mind az USA, mind pedig Izrael – amúgy teljesen érthető és racionális okokból – el akarta kerülni annak a kockázatát, hogy a Közel-Keleten megszülethessen egy nagy hatótávolságú rakétaarzenállal rendelkező atomhatalom. Egy ilyen forgatókönyv ugyanis örökre megváltoztatta volna a közel-keleti erőegyensúlyt, és az amúgy is puskaporos hordókét emlegetett térség instabilitását tovább növelte volna.

Az utolsó előtti forgatókönyv, amiről mindenképp érdemes szót ejteni, az a katonai hatalomátvétel az ország vezetésében. Tekintettel arra, hogy az újonnan megválasztott legfelsőbb vezetőről nem sok információval rendelkezünk és az ország folyamatos támadás alatt áll, nem zárható ki egy olyan forgatókönyv sem, amely szerint a Forradalmi Gárda veszi át az ország vezetését. Ez esetben tulajdonképpen annyi történne, hogy a vallási diktatúra helyét egy katonai junta venné át. Az ország stabilizálását és a háború lezárását nagy valószínűséggel taktikai engedményekre alapoznák, de jó eséllyel borítékolható, hogy hosszú távon nem mondanának le a védelmi képességek folyamatos fejlesztéséről, beleértve ebbe a rakétaprogramot és a nukleáris kísérleteket is. Egy ilyen forgatókönyv bekövetkeztének valószínűsége a közepes/magas besorolás alá esik.

Az utolsó forgatókönyv, melyről mindenképp érdemes említést tenni, egy belső polgárháború kirobbanása, és ennek eredményeképpen az ország szétesése. Tekintettel arra, hogy Irán egy multietnikus ország és a terültén a perzsák mellett nagy számban élnek azeriek, kurdok, arabok, beludzsok és más népek, egy belső polgárháború kirobbanása eredményeképpen szemtanúi lehetünk az ország szétesésének, feldarabolásának. 

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy tekintettel arra, hogy a Forradalmi Gárda és az alárendelésében lévő tartozó síita miliciák, valamint a reguláris fegyveres erők igencsak nagy létszámban vannak jelen, ezért teljesen nem elképzelhetetlen, de alacsony a valószínűsége annak, hogy ez a forgatókönyv bekövetkezzen. Ennek a forgatókönyvnek sokkal nagyobb a realitása abban az esetben, ha egy elhúzódó és a térség számára (Törökország, Azerbajdzsán, arab országok) folyamatos kockázatot és fenyegetést jelentő konfliktus esetén az érintett országok egy összehangolt szárazföldi offenzívát indítanak Irán ellen.

Fontos hangsúlyozni, hogy az öt felvázolt forgatókönyv a jelenleg rendelkezésre álló tudásunk szerinti megoldásokat körvonalazza. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy egy előre nem látható és teljes mértékben kiszámíthatatlan fordulat, ún. fekete hattyú következtében egy teljesen más megoldás körvonalazódjon a konfliktus végén.