Emmanuel Todd az apai ágon magyar származású, anyai ágon a neves francia antropológus, Claude-Levi Strauss távoli rokona. Todd számos, világszerte ismert könyv szerzője. A legjelentősebbek: A végső bukás, A gazdasági illúzió, A birodalom után már régen a társadalomtudományok klasszikusaivá váltak.

Legutóbbi könyvét, A harmadik világháború megkezdődött címűt – sajtó- és szólásszabadságára önérzetesen büszke – szülőhazájában, Franciaországban nem adták ki. Kénytelen volt Japánban megjelentetni. Francia nyelven (La troisième guerre mondiale a commencé). Megjelenése óta százezer példányban kelt el. Ezt követően már a francia nyilvánosság sem hallgathatta el. Nemrég (többek között) a Le Figaro is interjút készített vele (2023. január 12.), melyben immár a hazai olvasóközönség számára is kifejtheti híressé vált téziseit.

Emlékeztet arra, hogy miközben Ukrajna masszív nyugati támogatással eltökélt katonai ellenállást tanúsít, a Nyugatnak sem sikerül Oroszországot gazdaságilag térdre kényszeríteni. Azaz a szankciók teljesen hatástalanok. Ezt Todd olyan kettős meglepetésként értékeli, mely szerinte bizonytalanná teszi a konfliktus kimenetelét.

Igaz, az oroszok Ukrajna területének 16–20 százalékát elfoglalták. S továbbra is jó esélyeik vannak a győzelemre. A rubel a háború kitörése óta nem gyöngült, hanem 8 százalékkal erősödött az euróhoz viszonyítva. Ukrajnát viszont korszerű páncélosok, légvédelmi rakétarendszerek és hatalmas pénzadományok árasztják el.

Azáltal azonban, hogy a konfliktus helyi összecsapásból globális gazdasági összecsapássá vált, melyben az egész Nyugat által támogatott Ukrajna és a hallgatólagosan Kína által is támogatott Oroszország ütközik meg, Todd szerint ténylegesen is világháborúvá vált.

John Mearsheimer, amerikai geopolitikus értékelésével összhangban („Why the west is principally responsible for the Ukrainian crisis”) maga is úgy véli, hogy Ukrajna hadseregét már legalább 2014 óta a NATO katonái irányítják (amerikaiak britek, lengyelek), az ország gyakorlatilag a NATO tagja lett. Még ha formálisan nem is az.

Történt ez annak ellenére, hogy az oroszok idejében bejelentették: soha nem fogják eltűrni, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen. Az oroszok tehát, ahogyan azt Putyin a támadást megelőző napon elmondta – számos jel szerint – valóban védekező jelleggel indítottak háborút.

Todd úgy véli, hogy Németország és Franciaország nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy Ukrajnában katonailag pontosan mi zajlik. Ez érthető, hiszen mára Washington–Varsó–Kijev lett a NATO voltaképpeni tengelye. Franciaország és Németország csak mellékszereplői a konfliktusnak… (Amint azt a Normandiai Négyek tagjaiként való dicstelen szereplésük is bizonyítja…)

Todd azt is kimondja, hogy Amerika is törékeny, a Biden-vezetés fejvesztve kapkod. Az orosz gazdaság ellenállása szakadék felé sodorja a birodalmi rendszert. Senki nem látta előre, hogy az orosz gazdaság bírni fogja a versenyt a NATO gazdasági erejével szemben. „Úgy vélem – állítja a Le Figaro-interjúban –, hogy maguk az oroszok sem számítottak erre. (…) Ha az orosz gazdaság a végtelenségig ellenállna a szankcióknak és sikerülne kimerítenie az európai gazdaságot, miközben saját maga – Kína támogatásával – túlélné a válságot, akkor az USA-nak a világ fölött gyakorolt monetáris és pénzügyi ellenőrzése összeomlana, és ezzel együtt az USA azon képessége is, hogy a »semmiből« (azaz nulla erőfeszítéssel) finanszírozza hatalmas kereskedelmi deficitjét. Ez a háború tehát mégiscsak egzisztenciális jelentőségűvé válik az USA számára is. Nem tudnak kivonulni a konfliktusból, mint ahogy Oroszország sem. (…) Ezért vagyunk most egy végtelenített háborúban, egy olyan összecsapásban, amelynek a végén vagy az egyik, vagy a másik omlik össze. Többek között a kínaiak, az indiaiak és a szaudiak is kárörömmel figyelnek.”

Hogy Todd a Le Figaróban, az Omertán (melynek január 18-i számában Alexander Cervantes ismerteti nézeteit) és másutt, nem a levegőbe beszél, mi sem bizonyíthatná meggyőzőbben, mint az utóbbi napok fejleményei. Nem régen Marokkó is bejelentette, hogy fegyvereket szállít Ukrajnának, ezzel párhuzamosan azonban ellenfele, Algéria az oroszok mellett kötelezte el magát. És a két nagy tábor világszerte bővül. Számos jel utal arra, hogy – ha valami csoda nem történik – tényleg egy világszintű katonai összecsapás is körvonalazódhat.

Hogy mi lesz a tényleges végkifejlet, az a rendelkezésre álló információk alapján eldönthetetlen. A Die Welt-nek ugyanabban a számában ugyanis egy amerikai tábornok érvel racionálisnak tűnő érvekkel amellett, hogy a háborút az oroszok fogják megnyerni. Egy másik, nem kevésbé felkészült német szakértő pedig arról próbálja meggyőzni olvasóit, hogy a Nyugat győzelmi esélyei jobbak. Az Európai Unió vezetői mindenesetre továbbra is („amíg szükséges”) támogatásukról biztosítják Ukrajnát.

Ember legyen a talpán, aki képes lenne eligazodni…

Ilyen helyzetben talán mégis jobb lenne abbahagyni az egészet. Harcias pózok helyett (mindkét oldalon) menteni, ami még menthető. Amíg a harmadik világháború tényleg ki nem tör. Mert akkor már kizárólag csak vesztesek lesznek. Ha egyáltalán marad még valaki…

(Ntirókép forrása: Wikidata)