Biztos, mindenki látott a CD-k és DVD-k divatbajöttének korában olyan látványos felvételeket, amelyeken buldózerek gázolnak át a hatóságok által elkobzott kalózkiadványú CD/DVD hegyeken. Nagyon helyes, a szerzői jogokat be kell tartani, tartatni, mert megszegésük ugyanolyan lopás, mintha egy ékszerüzletbe törnénk be. Mindenesetre évtizedekbe telt, míg a számítógépes programok és a szórakoztatóipar területén törvényesen rendet teremtettek, és úgy nézett ki, hogy a szellemi alkotók végre biztonságban vannak. Aztán megjelent a Mesterséges Intelligencia (MI). És kalózkodik.

Pontosabban az MI már jó ideje létezett, de a nyilvános felülete, a ChatGPT és a hozzá hasonló chatbotok jelentek meg nem rég nagy hirtelen. És összelopnak mindent a világon, mint a leggátlástalanabb szarkák! És megtehetik! Hogy van ez? Számtalan tiltakozás és petíció született ez irányban, de az alkotók nagyrészt tehetetlenek. A vonatkozó törvények tele vannak jogrésekkel, a kormányok és a nemzetközi szervezetek pedig csak kapkodják a fejüket és egyáltalán nem sietnek a hirtelen megváltozott valósághoz igazodó szabályozásokat kidolgozni és bevezetni. Pedig sokkal többről van szó, mint a popsztárok vagy a filmvilág megkárosításáról. Mert a ChatGPT és egyre növekvő számú társai az égadta világon mindent összeszednek a netről, hiszen információéhségük kielégíthetetlen. Hatalmas számú edzőgárda tréningeli az MI-t, az pedig hihetetlen sebességgel tanul. El lehet képzelni, hogy mi lesz végül mindebből: az ember megbukik, a gép jelesre vizsgázik, és hozzá kerül az irányítás.

Az optimisták azt mondják, hogy persze, persze, vigyázni kell, de ettől függetlenül az MI előnyei sokszorosa a hátrányainak. Képzeljük el, például, hogy mennyi betegséget meg lehet majd az MI segítségével gyógyítani és az emberi átlagéletkor határait és még jobban ki lehet majd tolni. Ez lehet, hogy így lesz, de mit fog majd csinálni ez a sok hosszú életű makkegészséges ember, ha az MI elveszi a kenyerét? Mert a legtöbb állás odalesz, az biztos. A világ fejlett részein már most óriási számban építik le az IT-szakembereket – sajnos, hamarosan vége Románia IT-nagyhatalom státusának – az újságírókat, a diagnoszta orvosokat, de a banki szakembereket, a grafikusokat és az ügyvédeket is. És is így tovább, a lista végtelen.

Hogy jó vagy rossz az MI, azon lehet vitatkozni, de a meglétén már nem lehet változtatni: a szellem kiszabadult a palackból. Egyelőre úgy tűnik, csak azért, hogy a mi kívánságainkat teljesítse, de nagyon hamar megfordulhat a kocka, és mi igyekszünk majd a kedvében járni. Létrehozói máris ezt teszik, mert a nagy összegű kártérítések kifizetésével fenyegető törvényszéki perek sem riasztják el őket attól, hogy minden írott-, kép- és hanganyagot betápláljanak neki. Az MI megalkotói kongatják most leginkább a vészharangot, hogy mihamarabb szabályozás kell, mert másként egy Frankensteint táplálgatunk a laboratóriumainkban.

Számomra a leglehangolóbb ebben az egész legújabb kori nagy fordulatban, hogy az MI állítólag még a költőket és a festőművészeket is simán lecseréli. Nem mintha akkora társadalmi igény lenne rájuk mostanában. Nem tudom elhinni, hogy a művészetek az emberi-isteni érintés nélkül gépi úton megmaradjanak. Hiába mondják nekem, hogy az ember maga sem több, mint egy algoritmus – egyesek szerint ráadásul még csak nem is annyira bonyolult algoritmus –, mert ugyanazt érzem ilyenkor, mint mikor a szerelmet pusztán biokémiai reakciók láncolatára akarják redukálni. És hol van akkor a metafizika?

A jövő szabadságharcosai nem rossz útra tért politikai vezetők, de a minket lecserélni akaró gépek ellen fognak harcolni. Az úgynevezett „primitív” országok – ha egyáltalán vannak, lesznek még – menedékhelyet biztosítanak majd nekik. A költők, művészek és papok felértékelődnek majd az emberi közösségek szemében, nem tökéletes műveik miatt, de azért, mert szívdobbanásra írták a verset, alkották meg a műalkotást vagy mondták el a prédikációt. Szavaikban ott lesz a szikra, mely ugyan nem képes a gépi világban rövidzárlatot gerjeszteni, mégis megőrzi azt a lényeget-szubsztanciát, amit úgy hívunk: ember. Ebből a megközelítésből a „legbutább” ember többet ér majd a legokosabb gépnél, és az is lehet, hogy a szuperultrahiperintelligens MI-t végül egy „földbuta” hős szelídíti meg. Mert az okosoknak erre semmi esélyük.