Csak kapkodjuk a fejünket! Előbb a sokk, hogy az elnökválasztás első fordulójában egy „no name” legionárius-szimpatizáns került legelőre. Aztán újabb fordulat, hogy az ismert „rossz”, Ciolacu helyett, egy progresszív boszorkány került a második helyre, aki számunkra több mint kedvezőtlen projekteken lovagol. És ez még mind semmi, mert úgy látszik a java csak most következik. Pedig milyen szépen borítékolva volt minden: a nemes küzdelem, a nagy meccs a demokráciáért, Ciolacu, első helyezett, illetve a futballultra Simion második helyezett között fog lezajlani. Mi, magyarok pedig, ha kicsit fintorogva is, de természetesen Ciolacura szavazunk. Cserébe politikai képviseletünket is beveszik majd a kormányba. Biztonságot adó, ismerős képlet.

Valami nagyon félresiklott, és csúnya diszkalkulia csúszott be a számításba! Most lelkivilágunk méltán teljesen felkavarodva. Olyan érzésünk támadhat hirtelen, mintha egy kihunytnak hitt tűzhányó vulkáni kúpján kirándulnánk, aztán hirtelen az a rossz érzésünk támad, hogy a vulkán hamarosan ki fog törni...

Úgy tűnik rendhagyó dolgok történnek Romániában, pedig ha a térség kontextusába helyezzük az eseményeket, mindaz ami történik sokkal inkább szabályszerű, mind meglepő. Az EU-ellenes politikai erők sokéves, egyre erősödő hangú szuverenista diskurzusa meghozta első gyümölcseit! Magyarország és Szlovákia után, most Románia is a szuverenista-patrióta oldalhoz csatlakozna. A Nyugat leghűségesebb (?) és legmegbízhatóbb (?) partere, Románia is belekóstolhat most igazán a történelmi idők bizsergető veszélyeibe. Mert azt már rég megszoktuk, hogy állandóan zajlik a balkáni bolhacirkusz az országban – kis túlzással néha még élvezzük is –, de az csakugyan nagyon ijesztő, ha jön egy halálosan komoly, önjelölt messiás és kijelentve, hogy vége az EU meg a NATO-komédiának, rá akarja tenni kezét az országra.

Ha messiás lenne, de még csak nem is apostol! Hiába pózol és kinyilatkoztat, legjobb esetben epigon, legrosszabb esetben ügynök. Még nem tudjuk, de remélem hamarosan kiderül (?). Jó kiindulási pont mindenesetre, hogy akár epigon – a nagy ideált követő-utánzó – akár neki közvetve szolgáló ügynök, azt legalább tudjuk, hogy kit utánoz, és – ha akarja, ha nem – kinek szolgál. Nem a demokrácia istennőjére, Demokratiára és nem a Szabadság-szoborra gondolok. Nem ezek az ő ideáljai…

De nem róla van szó! Azokról a tömegekről szól a történet, akiket így meg lehetett és meg lehet vezetni Kelet-Közép-Európában. A történet a hatalmi visszarendeződésről szól, mely szerint a népuralom és a nemzetköziség ártalmas, legalábbis fárasztó a nagy tömegeknek. Az orosz–ukrán háború mindennapi szörnyű valóságában szerencsére még mindig csak regionális konfliktus, viszont eszmeileg máris világháború, mely a hidegháború visszarendeződését hozza, mi pedig, kelet-közép- európai polgárok, akár éjjeli lepke a fénybe, vakon repülünk bele a csapdába és magától értetődő természetességgel foglalnánk el ismét a minket mindig is megillető, megszokott helyünket: autokrata falanszterek néma lakói lennénk.

De hagyjuk a magasröptű filozofálást és a költészetet! Bajban vagyunk. Bajban vagyunk, mert lehet, hogy a semmiből jött (?) a Messiás, de üzeneteinek jelentős része, már mások által jól bejáratot üzenet és vevők rá az emberek a térségben. Szerencsére sok a legionárius és vallási fanatikus disszonancia az üzenetében, de ez sem lehet semmire garancia. Amióta az Alkotmánybíróság a szavazatok újraszámolását megparancsolta, még sokkal bonyolultabb a helyzet: ha Lasconi ennek következtében kiesik (?), Ciolacu kerül a Messiással a ringbe. Bocsánat, erről szól a pártatlan (?) alkotmánybírósági döntés. Ciolacu pedig pontosan erre számít: sokak rémülete majd államelnököt csinál belőle. Ez a játék nagyon rosszul hangzik!

A végtelenségig folytathatnánk az elemzést és okoskodást, pedig nekünk, erdélyi magyaroknak, egyetlen halálosan komoly kérdésre kell válaszolnunk: mi tehetünk mi, hogy helyzetünkön javítsunk, vagy legalábbis ne rontsunk a zavaros időkben. Egyetlen dolgot: minél több szavazatot kell leadnunk ahhoz, hogy biztosan bent maradjunk, sőt minél több helyet szerezzünk magunknak Románia parlamentjében. A parlamenti választásokon nagy részvételre kell számítani és, ha nem megyünk el elegen szavazni kieshetünk a parlamentből. Akkor pedig szabad prédájává válhatunk a sötét erőknek. Hogy mit tartogat közösségünk számára a sors, nem tudhatjuk, de ha nem teszünk eleget rossz sorsunk elkerülése érdekében, megérdemeljük azt. Legyen világos: ez a parlamenti választás rég nem tapasztalt erdélyi magyar önvédelmi harc. Szavazz!