Megdöbbenve, értetlenül áll a politika iránt még némi érdeklődést mutató állampolgár az utóbbi napok történései előtt, nehezen vagy egyáltalán nem tudja megmagyarázni mi az oka a kormányalakítási válságnak, amelyre emberemlékezet óta nem volt példa Európában. A pártok mindenkori célja a kormányzás megragadása (az uralkodás), mégis az AUR kivételével minden politikai alakulat menekül a hatalomgyakorlás lehetősége elől.

A saját kormányát megbuktató PSD nem állít miniszterelnök-jelöltet, akkor sem, ha a PNL azt esetleg megszavazná, hadd lássa mindenki, mire menne egy szociáldemokrata kormányfő.

A liberális-progresszív összefogás bejelentette, hogy nem szavazza meg a szakértői kormányt.

Az egyszerű állampolgár ezt a politikai menekülést a felelősségvállalás teljes hiányaként, cinikus taktikázásként és a saját választóik elárulásaként értelmezheti.

A kormányalakítási kudarc mögött nem az elvi nézeteltérések, hanem a pártok önző túlélési stratégiái állnak. Igaza volt Nicușor Dan államfőnek: a politikai alakulatok valahánya a 2028-as választásokra gyúr. A pártok vezérelve ma az, hogy jobb holnap egy túzok, mint ma egy veréb...

Ami ma történik, az menekülés a népszerűtlen gazdasági intézkedések elől. A Bolojan-kormány bukását elsősorban az elkerülhetetlen gazdasági megszorítások és adóreformok körüli viták okozták. Az állampolgár számára ez azt üzeni, hogy a pártoknak fontosabb a saját szavazóbázisuk védelme, mint az ország pénzügyi stabilitása. Egyetlen párt sem akar kormányon lenni akkor, amikor az államháztartási hiány miatt fájdalmas intézkedéseket kell meghozni, mert félnek a politikai amortizációtól.

Azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) inkább az ellenzéki szerepet választja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig egy instabil kisebbségi kormányzással vagy külső támogatással működő kormánnyal kísérletezik, a felelősséget próbálják egymásra hárítani. A politikusok amolyan forró krumpliként dobálják egymás között a kormányzás lehetőségét, miközben az állam működése megbénul.

A politikai patthelyzet azt is megmutatta, hogy a pártok a kampányígéreteik ellenére hajlamosak a romboló szövetségekre. Amikor a PSD a szélsőjobboldali AUR segítségével buktat kormányt, majd Eugen Tomac kijelölése után hirtelen mindenki elzárkózik a tényleges kormányzati szerepvállalástól, az állampolgár számára nyilvánvalóvá válik, hogy a pártok köreiben magasra csapott az ártalmas populizmus. A politikai élet destabilizálása könnyű volt, a stabil építkezést viszont senki nem vállalja.

A politikai válság oka az elit elszakadása a valóságtól. Miközben a lakosságot az infláció, a megélhetési költségek mértéktelen emelkedése és a szomszédban zajló háború miatti biztonsági kockázatok aggasztják, a politikai pártok egymást közti hatalmi harcokkal és személyi ellenszenv-nyilvánítással vannak elfoglalva. Úgy tűnik, hogy a politikai osztály a közérdek helyett csupán a saját hatalmi pozícióik maximalizálásával foglalkozik.

Összességében a pártok félelme a kormányzástól a demokratikus képviselet válsága. A választópolgár szavazatával felhatalmazást adott a kormányzásra, ám a megválasztott politikusok gyávák élni ezzel a felhatalmazással.

Hozhatna-e megoldást az előrehozott választás?

Nicușor Dan államfő egyértelműen kijelentette, hogy szerinte az előrehozott választások nem oldanák meg a válságot. A parlamenti erők többsége – köztük a mérleg nyelveként működő RMDSZ is – szintén határozottan ellenzi ezt az utat.

A közvélemény-kutatások és a politikai elemzések arra figyelmeztetnek, hogy egy mostani választás leginkább a populista radikális erőknek kedvezne. Ez nemhogy feloldaná, hanem még mélyebbé és kiszámíthatatlanabbá tenné a politikai válságot.

Miközben a történelmi pártok egymással versengve próbálják elkerülni a kormányzás csapdáját, az AUR – megérezve, hogy az idő így is, úgy is neki dolgozik – hátra dől és kér egy kávét.

(Nyitókép forrása: bursa.ro)