Nicușor Dan elnökségének első 365 napja a beváltatlan reformígéretek, a titkosszolgálati és igazságügyi mulasztások, valamint a Szociáldemokrata Párttal való vitatható közeledés időszaka. Bár külpolitikai téren sikerült fenntartania a kiszámítható nyugati orientációt, a belpolitikai „aknakeresőben” lépésről lépésre veszíti el a választói bizalmat és a reformista hitelességet. Mire ez a cikk megjelenik, lehet tudni fogjuk, kinek ad kormányalakítási megbízást. A tény azonban marad: egy év alatt sikerült átfordítania az eufóriában való társadalmi hempergést aggodalommá.

Egy évvel ezelőtt még azt mondtuk, időt kell adni a politikai gyorstalpaló elsajátítására Nicușor Dan államfőnek, hisz a rendszerváltás utáni Románia legfeszültebb pillanatában kezdte mandátumát. Most azonban ott tartunk, hogy 365 nap is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a radikális változás tényezőjévé váljon és megtanulja: a Cotroceni-palotában a kétszerkettő nem mindig négy. Bár matekzseniként minden bizonnyal pontosan számol, az elmúlt egy évben politikusként elég gyakran kalkulált hibásan – aminek komoly következményei lettek egy olyan parlamenttel és pártstruktúrával rendelkező országban, amely a 2024–2025-ös választási sokk után roppant töredezett, instabil és bizalmatlan.

Nicușor Dan – alkatából kifolyólag vagy tanácsadói miatt – nem a hagyományos, Klaus Iohannis-féle „hallgatag elszigeteltséget” választotta, de nem is ment el a Traian Băsescu-féle „játékos elnökség” irányába. Ehelyett igyekezett megtestesíteni – nem egy alkalommal bárgyú mosollyal az arcán – az alkotmány felett őrködő államfőt, ám a szakértelem helyett inkább sugallta azt, hogy merev és képtelen a politikai rugalmasságra. De az sem árulkodik éleslátásról, hogy fontos állami ünnepségeken (Haditengerészet napja, Hősök napja) nem vett részt, hanem valamelyik tanácsadója képviselte.

Államfő a politikai aknamezőn

Nicușor Dan minden bizonnyal a fél politikai osztályt le tudná iskolázni a híres Aknakereső játékon, de politikai tapasztalata (vagy érzéke?) nincs ahhoz, hogy felismerje, a Szociáldemokrata Párttal való közeledés úgy sodorta instabil helyzetbe az országot, hogy közben ő maga is elvesztette azt a reformista hitelességet, amelyért megválasztották.

Az INSCOP legfrissebb felmérése szerint a megkérdezettek közel 70 százaléka elégedetlen Nicușor Dan államfői tevékenységével (ahogy Ilie Bolojan miniszterelnök tevékenységével is.) Az államfő azzal a Szociáldemokrata Párttal ápol – saját bevallása szerint – nagyon jó kapcsolatot, amelynek modellje lényegében „lopni, szétosztani és uralkodni” és amely úgy érezte, hogy Ilie Bolojan reformjai – az állami pazarlás és klientelizmus visszaszorítása – veszélyeztetik a (hagyományos) hatalmi mechanizmusait.

Ha innen nézzük, Nicușor Dan államfősége első évében tulajdonképpen asszisztált a szocdem érdekek érvényesítéséhez és a PSD–PNL–USR–RMDSZ–kisebbségek kormány szétveréséhez. (Innen nyilván csak egy lépés annak a bizonyítása, hogy politikai ellenfelet lát Ilie Bolojan liberális pártvezérben.) Az államfő tehát a szociáldemokratákkal való Aknakereső játékban – egy évvel a megválasztása után – olyan politikai és kormányzati válság kellős közepén találta magát, amelyből ő maga sem látja a kiutat, mi több „saját pártját”, a Mentsétek meg Romániát Szövetséget is nehéz helyzetbe hozta.

A politikai outsider betörése

„Együtt kell felépítenünk Romániát, politikai hovatartozástól függetlenül. Románia holnaptól új szakaszba lép” – ezt mondta az államfő a tavaly májusi győzelmi beszédében, az építkezés azonban még az alapozásnál sem tart. Nem mondhatjuk, hogy nem kezdett erősen, aktív államfő képét mutatta, egy évvel ezelőtt Parajdra látogatott, a vízzel elárasztott sóbánya bejáratánál tett ígéretet a felelősök előállítására, a turizmus megmentésére, és a térség gazdasági talpra állításának biztosítására. Megválasztása után pontokba szedett átfogó köszönetnyilvánítással fordult a választókhoz, a magyar közösségnek magyarul üzent: „Együtt sikerülni fog!”, de látványos közeledés nem történt, igaz, nem is élt a román politikában oly gyakran előhúzott nacionalista retorikával; a stabilitás és a jogállamiság hangsúlyozásával fenntartotta az etnikai kisebbségek (hallgatólagos) támogatását.

Kommunikációs csapata mindeközben igyekezett az elektorátushoz közelebb álló oldalát mutatni – az osztrák elnökkel való találkozóra a családja is elkísérte, Maia Sandu moldáv államfővel közösen fesztiválozott. 

Ugyanígy emlékezetesek voltak a bérelt lakása kapujában adott sajtónyilatkozatai is. A cukiságkampány azonban hamar megszűnt médiaszenzációknak lenni, és a választókat elkezdte jobban érdekelni, hogy milyen lesz és legfőképp mikor lesz az az új szakasza az országnak, amit megígért. Két legfontosabb kampányígérete ugyanis gallyra ment: azt mondta, mandátuma alatt nem emelik az áfát (eleve nem tőle függő döntés, hisz államfőként nincs közvetlen döntési jogköre az adópolitikában), amit Ilie Bolojan mégis meglépett. Az az Ilie Bolojan, akiről az államfőjelölti vitán azt mondta, kinevezi miniszterelnöknek, most azonban odadobta a szociáldemokratáknak. Igaz egyébként, hogy nem ígért örökké tartó mandátumot, de attól még a választói zöme cserbenhagyásnak minősíti a gesztusát.

Ennek némiképp ellentmond, hogy egy friss felmérés szerint, hajszállal ugyan, de elkerülné referendummal való leváltását. A 2024–2025-ös kampány feszült, félelmekkel teli hangulata után megválasztásának első pár hónapja az eufóriában telt el, amit felváltott a jelenlegi, fásult, de a másfél évvel ezelőttihez viszonyítva stabilnak mondható társadalmi közhangulat közé. Legnagyobb társadalmi eredménye valójában a „normalitás visszahozatala” – ám ez a siker elillanni látszik.

Teljesítetlen reformígéretek

„Nem ígérek csodát, de azt igen, hogy harcolni fogok” – ezt olvashatjuk a Becsületes Románia címet viselő programfüzetben az államfőválasztási kampány idején. A jelenlegi államfő nevében ebben olyan ígéreteket vállaltak, mint a depolitizált államigazgatás, átláthatóbb intézményrendszer, igazságügyi reform, meritokratikus kinevezések és a közpénzek hatékonyabb felhasználása. De szerepelt benne az állami intézmények politikai befolyás alóli felszabadítása és a közszolgáltatások digitalizációja is.

A nagy horderejű reformígéretekből azonban eddig főként politikai nyilatkozatok valósultak meg, miközben az állami struktúrák működésében kevés kézzelfogható változás érzékelhető. Nyilván a rendszer tehetetlensége miatt egy-egy ígéret teljesítése akadályozva van, de vannak olyanok, amelyeket egy erőskezű vezető igenis egy év alatt teljesíthet. Kampányában azt hangsúlyozta, hogy gyorsan új vezetőket nevez ki a titkosszolgálatok élére, és ezzel megerősíti a civil kontrollt, a kinevezéseket folyamatosan halogatta.

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) élén továbbra is a korábbi katonai vezetés maradt, míg a Külföldi Hírszerző Szolgálatnál (SIE) egy régi PSD-közeli szereplő maradt pozícióban. Korábban többször is jelezte, hogy elégedetlen az ügyészségek vezetőinek munkájával, és változást ígért. A gyakorlatban azonban olyan kinevezések születtek,  amelyeket a közvélemény és az ellenzék egy része a PSD politikai akaratával összhangban állónak értékelt. Több volt ügyész – akiket korábban maga az államfő is bírált – újra kulcspozícióba került, immár helyettesi vagy vezető szerepkörben.

Ugyanígy csalódást váltott ki az igazságügyi reform területén tapasztalható tétlenség – bár a kampányban a perek elhúzódásának felszámolását, a bírák és ügyészek meritokratikus előléptetését, illetve a korrupció hatékonyabb felszámolását helyezte előtérbe, érdemi reformlépések nem történtek. Még annak ellenére sem, hogy nyilvánosságra került a Recorder oknyomozó filmje, amely súlyos rendszerszintű problémákról – politikai nyomásgyakorlásról, eltussolt ügyekről, elévülésig húzott perekről – számol be. Pozitívumként számolhatunk be azonban a Georgescu-jelentés közzétételéről, amellyel kapcsolatban azonban még van adóssága a Cotroceni-palotának, például hogy mi húzódott a 2024. novemberi elnökválasztás érvénytelenítésének hátterében – a legfrissebb nyilatkozat szerint az információk 90 százaléka még idén közzé lesz téve. 

A külpolitikai fókusz

Nicușor Dan államfősége első évében külpolitikai téren hozta a legkiszámíthatóbb formáját – az államfő külpolitikai mozgástere eleve szélesebb, mint a belpolitikai reformok terén, és ezt az előnyét igyekezett kihasználni. Legfőbb feladata az volt, hogy megnyugtassa Washington nagyhatalmi és Brüsszel uniós döntéshozóit: Románia megbízható partner marad a keleti szárnyon, következetesen hangsúlyozta a nyugati szövetségi rendszerhez való román elköteleződést. Mindazonáltal ez az eredmény inkább a külpolitikai folytonosság fenntartásának, mintsem egy új stratégiai irány kijelölésének tekinthető.

Támogatásáról biztosította Ukrajnát, a Moldovai Köztársaság felé gazdasági és infrastrukturális vállalásokat tett, kiállt a régió biztonságának megerősítése mellett, valamint hangsúlyozta Románia stratégiai szerepét a NATO keleti szárnyán. Roberta Metsolával, Ursula von der Leyennel és más uniós vezetőkkel való találkozói hangsúlyozták, hogy Románia nem lép a populista, szuverenista útra. Ez egyébként egyfajta szükséges „kármentés” a 2024–2025-ös választási kampány nemzetközi presztízsveszteségei után. És bár ebben a tekintetben érezhető volt az elhatárolódás a szuverenista-retorikai hullámtól, amely a térség több országában is erősödött az elmúlt időszakban, nagy valószínűséggel újabb magyarázkodásra lesz szükség a nyugati kancelláriákon, ahol aggódva nézik az AUR államfői áldással(?) történő felemelését.

Kiút a politikai zsákutcából

Nicușor Dan államfőségének első éve világossá tette, hogy a Cotroceni-palota falai között a matematikai precizitás nem helyettesítheti a reálpolitikai éleslátást és a taktikai rugalmasságot. Az elmúlt egy év mulasztásai után most esélye van „visszahozni a normalitást” – a kormányválság egyenletének megoldása nemcsak az ő népszerűségén javíthat, hanem az ország gazdasági helyzetén és nyugati megítélésén is. Ezt követheti az elmaradt reformok teljesítése, annak a bizonyításaként, hogy Little Nick valódi változást is képes hozni. A Becsületes Románia kampányfüzet ugyanis csak így lehet több, mint egy történelmi mementó.

(Nyitókép: Agerpres)