Vannak, akik Orwell könyveiből tanulták a demokráciát. Az Állatfarm társadalomvezérlő gondolata, hogy „minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél”, megihlette a kormány azon tagjait is, akik az egyenlőség és méltányosság jegyében új bérrácsot dolgoztak ki a közszférában. Az új bértörvény az Országos Helyreállítási és Reziliencia Terv egyik alapvető lépése, amelynek végrehajtási határideje idén július 1.

Akár Orwell utópiáiban a meghozott hatalmi döntéseket, a javasolt bérrácsot is a megtestesült igazságosság példájaként vezették fel a Munkaügyi Minisztérium illetékesei, sietve megjegyezték, hogy a jogszabályi változások következtében egyetlen alkalmazott sem fogja tapasztalni a bérének csökkenését. (Az már csak kekeckedés, hogy a reálbér értéke az inflációnak köszönhetően évente 10 százalékkal csökken.)

Hasonló kincstári optimizmussal nyilatkozott az Elnöki Hivatal is. „A közszférában egyetlen alkalmazott sem fogja tapasztalni teljes jövedelmének csökkenését az új törvény alkalmazásának következtében, és a közszféra teljes bérköltségei 2027-ben nem haladják meg a 2026-os kiadásokat több, mint 8 milliárd lejjel. Az új törvény alkalmazása nem hozza Romániát olyan helyzetbe, hogy megsértse a rövid-, közép- és hosszú távon vállalt költségvetési céljait” – áll az Elnöki Hivatal által kiadott közleményben.

Mi, akik Orwell történetein nőttünk fel, máris gyanút fogunk: ha senkinek nem változik, ám évi nyolc milliárddal mégis nő, a költségvetési szigor közepette valakik jól is járnak. Volt is tippünk, hogy kik. Amikor pedig a kormány hétfőn előterjesztette bérrácsjavaslatát, tippünk bevált: a politikusok, helyi önkormányzati vezetők bére nőne, hosszú távon pedig – a költségvetés-kiegyensúlyozás érdekében – más közalkalmazottak javadalmazása, hogy finoman mondjam, mérséklődne.

A maguknak nagyobb béreket megszavazó, mert magukat az egyenlők közt egyenlőbbeknek tartó politikusok húzása Thomas Sowell amerikai közgazdász, gazdaságtörténész és társadalomteoretikus megállapítására emlékeztet: „Az emberi jogok régen az egyenlő bánásmódról szóltak. De ma egyesek annyira hozzá vannak szokva a különleges bánásmódhoz, hogy az egyenlő bánásmódot már diszkriminációnak tartják.”

A bérrács kidolgozói is diszkriminációnak nevezték, hogy a méltányosság jegyében megszületett döntés jogosságát holmi jöttmentek megkérdőjelezzék, elvitassák, hogy ők milyen fontos és társadalmilag hasznos munkát végeznek, amiért nem érdemelnek meg egy 22 százalékos fizetésemelést. Mert mennyit ér egy egészségügyi dolgozó, egy pedagógus, egy rendvédelmis munkája, a nemzetért fáradozó politikus munkája mellett?!

Lám, a kormány tagjainak találkozniuk kell az összes szakmai szervezet és szakszervezet képviselőivel, hogy tájékoztassák őket e törvény tartalmáról, el kell majd viseljék azt, hogy a méltányosság jegyében megalkotott korszakos tervezetüket bírálják, elégedetlenkedjenek, társadalmi viszályt szítsanak.

Hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács azt állítsa, hogy a törvény elfogadása után a hivatásba lépő bírók jövedelme „teljesen elfogadhatatlan szintre csökken”, és a bírók jövedelme is csökkenni fog, ha magasabb szintű bíróságra vagy ügyészségre kerülnek.

Hogy az ügyészek azzal hozakodjanak elő: az új bértörvény-tervezet demotiválja a személyzetet a rendszerben maradásra, és csökkenti az ügyészi hivatás vonzerejét.

Hogy a tervezetet az oktatási szakszervezetek is bírálják, azzal vádolják kidolgozóit, hogy az új bértörvény-tervezet a politikai osztályt és a tisztviselőket részesíti előnyben, míg a közszféra alkalmazottainak többsége, beleértve a tanárokat, továbbra is alulfizetett legyen.

Rezzenéstelen arccal lesznek kénytelenek eltűrni az elégedetlenkedők dohogását. És ezek után nem érdemlik meg a kormány tagjai a csekély bérkiegészítést? Hát még most sem értik meg sokan az orwelli gondolat nagyszerűségét? Újra és újra el kell mondani, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyesek, akik egyenlőbbek?

Ha látná a mai demokráciákat, melyek disztópiájának mintájára működnek, bizonyára megírná: Én könyveimet elrettentő példaként, nem használati utasításként írtam...

(Nyitókép: orwellsociety.com)